Valójában kicsoda B?

---------

Három szemléltetés

Hadd töltsek el most néhány percet egy olyan szemléltetés-sorozat ismertetésével, amely tisztázza az itt felvetett kérdéseket.

Íme az elsõ szemléltetés. Egy kellemes, tágas ketrecbe behelyezünk két egészséges, fiatal egeret. A ketrecben van egy beépített etetõ, mely lehetõvé teszi, hogy tetszõleges mennyiségben tegyük elérhetõvé a táplálékot az egerek számára. A két egér elhelyezése után betolunk két kiló táplálékot. Ez nyilvánvalóan sokkal több, mint amennyi két egérnek szükséges, de semmit sem árt, és hamarosan megértik a célját. Másnap kivesszük az etetõt, eldobjuk a meghagyott táplálékot, és újabb két kilót teszünk a helyébe. Ezt tesszük mindennap. Hamarosan a két egérbõl négy lesz, a négybõl nyolc, a nyolcból tizenhat, a tizenhatból harminckettõ. Ez a népességnövekedés megerõsíti azt a tényt, hogy az egereink dúskálnak a táplálékban. Továbbra is két kiló táplálékot teszünk be mindennap és idõvel egyre több fogy el; nem meglepõ, hisz egyre több egér fogyasztja. Végül elérkezik a nap, amikor az összes táplálékot megeszik. Nem számít. Továbbra is két kiló táplálékot teszünk be a ketrecbe mindennap, és a két kiló táplálék mindennap elfogy. Namost önök szerint mi történik azzal a népességgel, amely oly serényen növekedett a szemléltetés elsõ napja óta folyamatosan? A növekedése megáll. Kiegyenlítõdik. Megint csak, nincs ebben semmi meglepõ. Miközben továbbra is napi két kiló táplálékot adagolunk, egy évig naponta megszámoljuk az egereket, és azt látjuk, hogy a népesség kétszáznyolcvan és háromszázhúsz között ingadozik, háromszázas átlaggal. Napi két kiló táplálék körülbelül háromszáz egeret tart el. Ez volt az elsõ szemléltetés.

A második szemléltetés nagyjából ugyanígy kezdõdik. Ketrec. Két egér. Ezúttal azonban másfajta eljárást követünk. Ahelyett, hogy ugyanazt a táplálékmennyiséget juttatnánk be mindennap, egy bizonyos mennyiséggel indítunk és azt naponta növeljük. Akármennyit Akármenynyit is egyen az egérpár az elsõ napon, ötven százalékkal többet teszünk

be másnap. Akármennyit is egyenek a második napon, ötven százalékkal többet teszünk be a harmadikon. Nemsokára négy egerünk van. Nem számít, folytatjuk az eljárásunkat. Bármennyit is esznek egy nap alatt, ötven százalékkal többet teszünk be a következõn. Nemsokára nyolc egerünk, tizenhat egerünk, harminckét egerünk van. Nem számít, bármennyit is esznek egy nap alatt, ötven százalékkal többet teszünk be a következõn. Hatvannégy egér, százhuszonnyolc, kétszázötven, ötszáz, ezer. Bármennyit is esznek az egerek egy nap alatt, ötven százalékkal többet teszünk be a következõn, gondosan növelve a ketrec oldalait szükség szerint, hogy elkerüljük a nyomasztó túlzsúfoltságot. Kétezer, négyezer, nyolcezer, tizenhat-ezer, harminckétezer, hatvannégyezer. Ekkor valaki berohan és elüvölti magát: – Állj! Állj! Ez népességrobbanás!

Ejha! Azt hiszem, igaza van! Mit tegyünk?

Van egy javaslatom. Kezdjük a következõ kérdés megválaszolásával: mennyit evett a hatvannégyezer egér tegnap? Válasz: ötszáz kiló táplálékot. Rendben. Nos, szokás szerint hétszázötven kiló táplálékot tennénk be a ketrecbe holnap, de most hagyjuk abba ezt az eljárást. Az új eljárásunk a következõ elméleten alapul: tegnap ötszáz kiló elég volt nekik, úgyhogy miért ne lenne elég nekik ötszáz kiló ma?

Tehát ma csak ötszáz kiló táplálékot teszünk a ketrecbe, ugyanúgy, mint tegnap.

Most jól figyeljenek! Nincsenek éhséglázadások. Miért lennének? Az egereknek éppen annyi ennivalójuk van ma, mint amennyi tegnap volt.

Most jól figyeljenek megint! Nincs éhezõ egér. Miért lenne?

Már holnap van, és mi ismét csak ötszáz kiló táplálékot teszünk be a ketrecbe.

Megint jól figyeljenek! Még mindig nincsenek éhséglázadások. Még mindig nincs éhezõ egér.

Ezt tesszük ismét a harmadik napon. Megint nincs éhséglázadás, nincs éhezõ egér.

És nem születnek új egerek? Dehogynem – az öreg egerek meg elpusztulnak.

Negyedik nap, ötödik nap, hatodik nap. Várom az éhséglázadásokat, de nincsenek éhséglázadások. Várom az éhínséget, de nincs éhínség.

Van hatvannégyezer egerünk, és ötszáz kiló táplálék hatvannégyezer egeret fog táplálni. Miért lennének lázadások? Miért lenne éhínség?

Ó – ezt meg majdnem elfelejtettem megemlíteni –, a népességrobbanás egyik napról a másikra leállt. Mi mást tehetett volna? A népességnövekedést fenn kell tartania a táplálék megnövekedett elérhetõségének. Mindig. Kivétel nélkül. Kevesebb táplálék – csökkenés. Több táplálék – növekedés. Ugyanannyi táplálék – állandóság. Ez látható itt: állandóság.

Harmadik szemléltetés. Ez a szemléltetés azonos a második számú szemléltetéssel egészen a végéig. Hatvannégyezer egér, ötszáz kiló táplálék, állandóság. Ekkor a részlegvezetõ beront és így szól: – Kinek kell hatvannégyezer egér? Ezek az egerek kiesznek bennünket minden vagyonunkból. Mégis mi olyan különleges hatvannégyezer egérben? Miért nem nyolcezer? Miért nem négyezer?

Ó, egek, micsoda válság. Hamar – elõ az Arany Oldalakat, lássuk, készít-e valaki egér-óvszereket! Micsoda, nincs egér-óvszer!?! Akkor nézzük meg a Családtervezés címszónál! Micsoda, semmi nincs családtervezés rágcsálók számára?

Nem, önök tudják, hogy nem ez lenne a reakció. Tudják, mert értik az ökológiai ábécé B-jét. Nincs szükségünk születésszabályozásra. Mindössze táplálékszabályozásra van szükségünk.

Valaki azt mondja, hogy tegyük a következõt.: Tegnap ötszáz kiló táplálék került be a ketrecbe. Ma csökkentjük ezt egy kilóval. Jaj, ne már, megint valaki tiltakozik. Egy kiló túl sok. Csökkentsük negyed kilóval. Úgyhogy ezt teszik. Négyszázkilencvenkilenc és háromnegyed kiló táplálék kerül be a ketrecbe. Tapintható a feszültség a laboratóriumban, amintmivel mindenki éhséglázadásokat meg éhínséget vár – de persze nincsenek éhséglázadások és nincs éhínség. Hatvannégyezer egér között negyed kiló táplálék annyi, mint fejenként egy korpapehely.

Holnap négyszázkilencvenkilenc és fél kiló táplálék kerül a ketrecbe. Még mindig nincs éhséglázadás és nincs éhínség.

Ezt az eljárást követik ezer napig – és egyetlenegyszer sem fordul elõ éhséglázadás vagy éhínség. Ezer nap után csak kétszázötven kiló táplálék kerül be a ketrecbe – és mit gondolnak, mi történt? Már nem hatvannégyezer egér van a ketrecben. Csak harminckétezer. Nem csoda történt – ez csak az ökológiai törvények szemléltetése. A táplálék elérhetõségének csökkenésére a népesség csökkenése volt a válasz. Mint mindig. Semper et ubique. Ennek semmi köze a lázadásokhoz. Semmi köze az éhínséghez. Mindössze a táplálkozó népesség szokásos válasza a táplálék elérhetõségére.

(részlet Daniel Quinn: B története címû könyvébõl)