Megvédhető-e a női egyenjogúság törékeny vívmánya a környezeti válság közepette?
Simonyi Gyula (Bocs Alapítvány) elõadása.
Az elõadás során áttekintjük a nõi egyenjogúságot, mint az emberiség sorsának kulcskérdését: mióta alakul? hol mennyire érvényesül? merre halad? amikor nem volt ill. ahol nincs, miért nem? mik a hajtóerõi és mik az ellenerõi? a hajtóerõk és ellenerõk változásával mi várható?
Az előadás egyben a Fiatal nők a szegény országokbeli fiatal nőkért hálózat felkészítője a Fogamzásgátlás világnapjának (szept. 26.) ismertebbé tételére. Aktualitását az adja, hogy idén lesz 40 éve, hogy az ENSZ a családtervezést az alapvető emberi jogok közé sorolta.
Előadó: Simonyi Gyula, a BOCS Alapítvány elnöke
Elérhetőség a média számára: 30-756-8090 és [email protected]
További részletek a BOCS Alapítvány http://bocs.eu weboldalán.
Az ingyenes előadás időpontja: 2008. szeptember 17. (szerda) 18.00 óra Helyszíne: Humusz Ház, 1111 Budapest Saru u. 11.
A témáról bővebben:
Fennáll a kockázat, hogy az emberiség a legtöbb helyen még ma is csak nagyon töredékes női egyenrangúság pár évtizedes történelmi esély-pillanata után hamarost visszahull a férfi fizikai erőfölény dominanciájának korszakába.
A matriarchátus (néhol máig fennmaradt) szeretet és intelligencia civilizációját egy ökológiai tágasság tette lehetővé, amikor az ember intelligensebbé vált vetélytársainál és még nem szaporodott olyan sűrűre, hogy vetélytársává vált volna saját magának.
Ezt az egyensúlyt felborította, hogy a túlnépesedés nekifeszült az ökológiai korlátoknak, az embercsoportokat körülvevő tágasság, bőség és szabadság határai összeértek, összenyomták egymást, s a szűkülő élettérben előtérbe kerültek a más embercsoportok elleni és más élőlények elleni harcosok: katonák és munkások. (Ld. "irts ki mindent, ami nem táplál téged vagy a táplálékodat" - Quinn)
Egyszerűen mondva a matriarchátus azért szorult háttérbe, mert a túl sok utód közt fölerősödött természet- és egymás elleni harcban a férfi nagyobb fizikai erejének egyre nagyobb jelentősége lett.
Aztán évezredek túlnyomása után a fosszilis energia előkerülése egy történelmi esélyt adott, mert hirtelen ökológiai tágasságot teremtett újra. A határoknak nekifeszülő civilizáció egyensúlyát elvesztve népességrobbanásba tántorodott, mint a kaput döngetők, amikor az hirtelen kitárul. Az átmeneti tágasság, pl. az energiabőség lecsökkentette a férfi fizikai erőfölény jelentőségét, így a női egyenrangúságnak pillanatnyi történelmi esélye lett.
Ha a nőknek sikerül kitörniük az "utódtermelő gép" (Amartya Sen) elnyomatásból (és a férfi-hatalomnak megértenie, hogy neki is a csökkenő népesség az érdeke), ha sikerül a felfújódást megállítani, mielőtt újra nekifeszül a ráadásul már újra szűkülő határoknak, akkor az emberiség eljuthat a szeretet és intelligencia korába.
Ha viszont nekifeszülünk a szűkülő határoknak és újra az energiaszűkösség kora következik, akkor minden eddiginél nagyobb nyomor és küzdelem vár az emberiségre, ahol az energiaszűkösségben a férfi fizikai erőfölénye újra meghatározóvá válik.
A fő kérdés, hogy a természet kegyetlen módszerei (éhínség, járvány, háború stb.) vetnek véget a túlnépesedésnek, vagy az ember emberré evolválódik és képessé válik nemzőképességének tudatos használatára.
"Azt hiszem, megtaláltam az állatok és a civilizált ember közti hiányzó láncszemet. Mi vagyunk az." (Konrad Lorenz)
