Figyelmeztető üzenet

Ez a cikk kb. 16 éve íródott.
A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

E-hulladék: a XXI. század kihívása

  • 2008. június 07.
  • humusz

A szelektív hulladékgyûjtõ vagy kuka mellé lerakott (veszélyes hulladéknak számító) elektromos készülékeket falkában portyázó színesfémgyûjtõk törik szét, belezik ki a réztekercsekért. Végül szétdobálják a roncsokat, a környezetünk szennyezésével fejelve meg áldásos tevékenységüket. Az e-hulladékot a közterületfenntartók sem kötelesek elszállítani, így lomtalanításkor nem illendõ megszabadulnunk tönkrement cd- vagy dvd-lejátszónktól.

 

 

Az Unió a szennyező fizet elve szerint a gyártókat bízta meg az e-hulladék kezelésével. A kiterjesztett gyártói felelősség nem csak az elektronikus berendezések élettartamára és a minőségére vonatkozó előírások betartását jelenti. A gyártónak garantálnia kell, hogy a készülék meghatározott ideig biztonságosan működik, emellett felelőssége, hogy gyártmányával akkor is foglalkozzon, amikor az már csak felesleges hulladék.

A hulladékkezelés költsége tehát a gyártót terheli, ezért tehetik meg a hulladékudvarok, hogy ingyenesen veszik át a megunt készülékeket. A beérkezett hulladék kezelésével járó költség változó: léteznek olyan anyagok, amelynél ez a szám kilogrammonként háromszáz, vannak, amelyeknél csak öt-tíz forint. A nehézfémek által szennyezett készülékek, a higany, a kadmium és az ólom kezelése a legdrágább.

A hulladék újrahasznosításával kapcsolatban sok olyan hír látott napvilágot, amely szerint azok, akik lomtalanításkor az utcákat járva összeszedik a kidobott elektromos készülékek réztekercseit, esetleg aranyozott, ezüstös alkatrészeit, kisebb vagyonhoz juthatnak. Ám a tapasztalatok szerint az összes leadott e-hulladék között kevés, legfeljebb három százalék az olyan termék, amely hulladékként is értékesnek mondható.

Az e-hulladék a környezetre ártalmas anyagok mellett természetesen újrahasznosítható anyagokat is tartalmaz. Sokszor kombinált lehetőség is kínálkozik: az anyag újrahasznosítható, bár eredetileg ártalmas. A beérkező hulladékot először kézzel szerelik szét és előbontják, ezek után jön a gépi aprítás, amikor a veszélyes hulladéktól megtisztított részek egy hatalmas darálóba kerülnek. Válogatás során különválnak a hasznosítható fémek és a hulladéklerakóba való anyagok. Az újraöntött fémekből vezetékek és akár az elektronikában is alkalmazható alkatrészek lesznek.

Lakossági hulladékudvarokban magánszemélyként ingyenesen rakhatjuk le az e-hulladékot. Az elektronikai berendezéseket árusító boltok kötelesek átvenni a régi készüléket, ha a vevő egy újjal a hóna alatt távozik. Egyre több az olyan üzlet, ahol vásárlástól függetlenül is átveszik az e-hulladékot. Természetesen ez csak egy-egy darabra vonatkozik, tehát a számítógépparkját leselejtező vállalkozónak más megoldást kell keresnie.

"Az elmúlt években kevesebbet hallani az e-hulladékról. 2005-ben, amikor a jogszabályi változást bevezették, hatalmas visszhangja volt a sajtóban. Érezhető volt, hogy az emberek másképp állnak hozzá a hulladék kezeléséhez. Azóta semmi nem történt, az embereknek és a vállalkozóknak újra és újra el kellene mondani, hogyan és miért van szükség az e-hulladék szelektív gyűjtésére" - hívta fel a figyelmet a problémára Tihanyi Ervin, az Inter-Metál Csoport e-hulladék üzletágának vezetője. Cége 1999 óta foglalkozik elektronikai hulladék begyűjtésével és kezelésével.

Tihanyiék évente háromezer tonna hulladékot kezelnek, s ez a mennyiség az elmúlt években állandónak tekinthető: "2005 körül előjöttek a padlásokról a felhalmozott készletek, a régi elektronikus készülékek. Rengeteg ilyet hoztak be hozzánk, számuk folyamatosan csökken. A modern készülékek egyre kisebbek és könnyebbek, elég csak a mobiltelefonokra vagy szórakoztató elektronikára gondolunk. Az LCD-monitorok terjedésével utcára kerülnek a régi képcsöves monitorok, ezért arra számítunk, hogy bár az e-hulladék mennyiségében, vagyis darabszámra növekedni fog, súlyértékében nem, vagy csak alig érezhető mértékben."

Hazánk uniós csatlakozása után számos vállalkozó látott fantáziát a hulladékkezelésben, ám a piac mára konszolidálódni látszik - tette hozzá Tihanyi Ervin, aki szerint sok cég gyors meggazdagodást várt az új helyzettől, de be kellett látniuk, hogy ebben az üzletágban sem könnyebb boldogulni, mint máshol. Leadás előtt tanácsos ellenőrizni, hogy a hulladékkezelő cég rendelkezik-e érvényes engedélyekkel.

Az iparág az elektronika gyors fejlődése miatt új kihívások előtt áll: egyelőre még nincsen bevált módszer arra, hogyan lehet hatékonyan reciklálni a tönkrement, vagy elavult LCD-képernyőket és napelemeket. Tihanyi szerint az e-hulladék kezelésével kapcsolatos hiányosságok tulajdonképpen logisztikai problémák, amelyek nem csak nálunk, de a világ összes pontján jelentkeznek. A helyzet azonban nem reménytelen: kellő tájékoztatással és az előírások fegyelmezett betartásával az e-hulladékok talán nem jelentenek veszélyt Földünkre.

Szerepi Hella - Vnegyed

 

 

 

Forrás: Origo Vállakozói Negyed