PET-mosoda

 

A PET-mosó gépsor beszerzését elsősorban a feldolgozó cégek növekvő minőségi követelményei kényszerítették ki. A vezetőnk elmondásából kiderült, hogy a hazánkban képződő, és az ő cégükön keresztül haladó PET hulladék már tavaly sem Kínában kelt új életre, hanem a közeli országok egyre-másra kiépülő feldolgozóiparának egységeiben. Mondhatnánk szkeptikusan, Németországba szállítani sem feltétlen ökologikus dolog, de már nagyságrenddel jobb a megelőző évek gyakorlatánál, mikor többnyire Kínában landoltak a palackok, ahol ráadásul a híresztelések szerint egy részüket egyszerű fűtőanyagként „hasznosították". A német és az újonnan létesülő feldolgozó cégek pedig csak tiszta alapanyagot vesznek át, tehát ha értékesíteni akarjuk a palack-szemetünket, akkor nincs más megoldás, mint tisztítani a beérkező hulladékot. Erre különösen a közszolgáltató cégek által gyűjtött, szelektív gyűjtőszigetekről származó, a telepre bálában érkező alapanyag esetén van nagy szükség, mivel ezek szemmel láthatóan szennyezettebbek, mint az ömlesztett palackok. Bálázott anyagot az ország számos városából szállítanak ide, többek között Pécsről és Szombathelyről.

A tisztítás során kb. 15% a veszteség, de megéri, mert a létrejött tiszta PET-őrlemény átvételi ára körülbelül másfélszerese a tisztítatlanénak, így a tisztítás költségével együtt is kifizetődő a műveletsor beiktatása.

Hogyan is néz ez ki részleteiben? A beérkező részben bálás, részben ömlesztett anyagot egy válogató sorra küldik. A szalag mellett jó egy tucat szorgos munkás válogatja ki a néha nem is kicsit szennyezett anyagból a hasznosítható frakciót. Mindenki a rá osztott színűt veszi le, és dobja a mellette keresztben futó másik szalagra, ki a víztisztát (színtelen), ki a zöldet, ki a kéket, megint mások a legvégén a maradékot. Ez utóbbi mindenféle egyéb színű (fehér, ezüst, barna stb.) palackot jelent, itt csak tarkának hívják, és mint megtudtuk, ez a legnehezebben értékesíthető része, mivel sok benne a festékanyag, szemben a legkelendőbb víztisztával, amelyből a későbbiekben tetszés szerint mindenféle színű termék készíthető.

A keresztben futó szalagokról a palackok egy-egy emelet magas őrlőgépbe kerülnek, ahol kb. fél centiméteres szemcseméretű még címkékkel, ragasztóval, kupakdarabokkal és járulékos kosszal (por, föld) szennyezett őrleménnyé válnak. Ezek aztán hatalmas műanyagzsákokban kerülnek a következő épület mosó gépsorára. Itt aztán az őrleményt keverés mellett áztatják, hogy a homoktól, portól és a papírcímkéktől megszabadítsák. A leázott papírcímkék szürkés hab formájában jelennek meg a víz felszínén, míg a homok alul válik el a PET-től. Ezek leválasztása után meleg (80-85 Celsius fokos) nátronlúg fürdőbe vezet az útja, ahol a címke ragasztóanyagát oldják fel. Ekkor leválik a palackdarabokról a műanyag fólia maradék. Igen ám, de ennek fajsúlya nagyon hasonló a PET-darálékéhoz, így egy pontosan beállított koncentrációjú sóoldatban választják szét őket, itt ugyanis a palacktörmelék lesüllyed, míg a fólia darabkák felúsznak az oldat színére, ahonnan folyamatosan, lassan forgó lapátok terelik le. Egy zsákba gyűlnek, sorsuk a hulladékégető, akárcsak a folyamat elején leválasztott, majd szárított papíré. Ennek oka a vegyes és szennyezett természetük, ami akadályozza anyagában történő hasznosításukat. És akkor még nem is beszéltünk a teljesen címkével borított kis méretű palackokról (főleg joghurtital és hasonlók), ezeken a címke ugyanis hasznosíthatatlan PVC, amit késsel vágnak le a munkások. Ezek szintén a hulladékégető kemencéiben fejezik be pályafutásukat.

 

 

A mosási folyamathoz visszatérve: az utolsó mosáson átesett PET-őrleményt centrifugálják, szárítják, majd hatalmas zsákok nyelik el őket. Ezeket rakodják kamionokra, melyek a szélrózsa szinte minden irányába szétrajzanak, hogy aztán a műanyagok az említett külföldi országok valamelyikének hasznosító üzemében új formát kapjanak.

Vendéglátóink a gépsor megtekintése előtt, és azt követő beszélgetés folyamán is szorgosan kínálgattak minket természetesen egyszerhasználatos PET-palackba töltött ásványvízzel, jégteával és miegyébbel. Mi, szerényen egy palack vizet osztottunk el egymás közt, ne kelljen miattunk még egyet megbontani. Ez nem várt rosszallást váltott ki vendéglátóinkból, tréfásan mondták, az a baj velünk, hogy nem iszunk elég PET-es löttyöt! Igazán átalakíthatnánk fogyasztási szokásainkat, hogy több ilyet fogyasszunk, hiszen ez nekik mennyire jó. Elnézve a telepre bejövő palack és az onnan kikerülő palackőrlemény által – szinte kizárólag közúton – megtett távolságokat, nem is beszélve a válogató- és mosógépsor nem kevés energiafelhasználásáról, azt hiszem, hogy jobban tesszük, ha a továbbiakban is a megelőzést részesítjük előnyben. Még akkor is, ha a vendéglátóink által említett és remélt hazai feldolgozó-kapacitás valóban kiépül. Ennek most már van realitása, hiszen a Fegroup és a Remat közös vállalata Bélapátfalván 1,2 milliárdos beruházással műszálhúzó és geotextília-gyártó üzemet készül építeni, amelyben a tervek szerint évente 7200 tonna PET-palackot fognak feldolgozni.Igazából a PET-mosó miatt jöttünk, de mint kiderült, számos más hulladékfajta gyűjtését, válogatását, bontását, szóval előfeldolgozását is végzik itt. Például elektronikai hulladékbontó gépsort láthattunk működés közben. Az itteni bontás nem teljes, azaz itt jellemzően nem jön létre közvetlenül hasznosítható anyag, inkább csak nagyobb egységekre bontják a beérkező hulladékot, pl. a legtöbb elektronikai eszköz esetén a kimenő konténerekben tápegységeket, képcsöveket, rézdrótokat, darabolt nyomtatott áramköröket találunk, ezek további feldolgozását máshol végzik. Ugyanígy járnak a telepen felhalmozott hűtőgépek, mivel azokat speciális eljárással, a hűtőközeg kinyerésével kell hatástalanítani. De láttunk éppen Bulgáriába induló, akkumulátorokkal megrakott kamiont is. Na ja, a hasznosítási célú hulladék export-import megengedett az Unióban, és a tapasztalat szerint vándorol is rendesen országról-országra. Ezen a helyzeten alighanem csak a kőolajárak további emelkedése fog jelentősen változtatni.

 

A magyarországi PET-kibocsátás évente 40-50 ezer tonna lehet, ebből kb. 12 ezer tonnát gyűjtenek vissza. Ez döntően lakossági begyűjtésből származik, a gyűjtőszigetekbe dobálják az emberek. Ezzel a módszerrel 2012-re 25-28 ezer tonnát lehet majd begyűjteni, ami testvérek között is 50-60%-ra tehető. A piac korlátlanul felveszi mostanában a (jó minőségű, mosott) darálékot, tehát nem ártana elgondolkodni egy másik begyűjtési módszeren. Mi változatlanul a betétdíj, az újratöltés és a fogyasztás ésszerűsítése mellett vagyunk… A PET-hulladék ára érdekes módon nem a kőolaj árának mozgásához van kötve, hanem a textilipari árakhoz. De ha arra gondolunk, hogy a textilipar szinte teljes egészében a Távol-Keletre költözött... Valódi feldolgozás nálunk nem történik, legfeljebb darálás, és mint a fenti írás mutatja, végre mosás is. Az előfeldolgozott nyersanyag javarészt Csehországba, Szlovákiába, Németországba, Ausztriába és az utóbbi időben Romániába kerül, már csak kb. 10% megy Kínába. A cikkben jelzett bélapátfalvi feldolgozási terven túl még még kb. 1000 tonnára van hazai feldolgozási hajlam, pántolószalag, PET-fólia és ételtálca készül majd belőle. szl