Régóta foglalkoztatott a gondolat, hogy jó lenne kevesebb húst fogyasztani, egészségügyi és környezetvédelmi szempontból is. Négyfős háztartást vezetve sajnos elég nehéz megtalálni a lehetőségeket a változtatásra, mert rajtam kívül mindenki leginkább a jól bevált receptek, megszokott ízek híve.

Aztán eljött a húsvéti böjt ideje és szerencsére a férjem is úgy érezte, valami kihívás jólesne ebben az időszakban. Így 40 napra felhagytunk a húsevéssel. Ez az időszak szerencsénkre szinte teljesen egybeesett a karanténnal. Én ugyanis mindig is ragaszkodtam a kis húsbolthoz a környéken, ahol simán kiszolgáltak a műanyag dobozaimba. Most viszont, hogy az ember igyekszik kevesebb helyre és ritkábban vásárolni járni, a húsboltról nem jelentett nehézséget lemondani.

Igaz, gyakran előfordult, hogy a gyerekek kedvéért kétfélét főztem, mert túl „felnőttes” lett a vegetáriánus étel, de jópár kedvenc ezután is a repertoár részét fogja képezni. Így a falafel az abszolút díjnyertes, illetve tulajdonképpen bármi, aminek csicseriborsó az alapja, mert nagyon laktató, tökéletesen helyettesíti a húst. Az ezüstérmes a gombapaprikás (én kihagytam a receptből a vizet és a lisztet) lett, sosem készült belőle akkora mennyiség, ami ne fogyott volna el gyakorlatilag azonnal. Aminek pedig számtalan verzióját el lehet készíteni és megunni képtelenség, az a fasírt. Készítettem fehér babból, répából és kölesből (épp nem volt zabpehelyliszt, azt helyettesítette a répa :)), de még sajtos-karfiolos verziót is. Mindet sütőben sütve, olaj nélkül.

Összességében véve nagyon örülök, sok új recepttel gazdagodtam és sokkal inkább merek újdonságokat kipróbálni a konyhában és senki nem panaszkodik a családban. A következő kihívásom egy hosszabb tejmentes diéta lesz, mivel bizonyítottan ugyanolyan komoly ökológiai lábnyoma van, mint a húsnak és biztos vagyok benne, hogy remek alternatívákat lehet találni.

írta: Papp Enikő

kép: pixabay