Közel a WC-forradalom?
Ma már szinte nem is tudjuk elképzelni az életünket és a fürdõszobánkat csillogó, villogó vízöblítéses WC nélkül. Holott a lakásban a fürdõszoba a környezetterhelés egyik legjelentõsebb forrása. Kérdés, milyen jövõ vár a környezetkímélõ alternatívát nyújtó komposzttoalettekre?
Egy magyarországi háztartásban naponta átlagosan fejenként 100-150 liter vizet használunk el, ennek közel háromnegyedét a fürdőszobában. Csak WC öblítésre 11-26 liter víz megy el. Ezentúl fürdésre 75-95 liter; zuhanyozásra 20-40 liter, mosogatásra mintegy 40 liter; mosásra pedig 120 liter vizet használunk el. Megdöbbentőbb a kép, ha belegondolunk, hogy mindez értékes ivóvízzel történik.
A nálunk fejlettebb országokban ez a szám még nagyobb. A svéd International Development Cooperation Agency 2001-ben végzett számításai szerint évente 15 ezer liter víz szükséges 37 kilogramm fekália és 487 liter vizelet elvezetéséhez.
Komoly gondot okoz a szennyvízkezelés
Ma már a fejlett országok lakói számára szinte elképzelhetetlen, hogy ne vízöblítéses WC-t használjanak, és az ellátó rendszer is arra van kiépítve, hogy a városokban keletkező fekáliát minél előbb összegyűjtsék, messzire szállítsák és semlegesítsék, jobb esetben hasznosítsák. Mivel a fekália ilyen módon történő kezelése igencsak környezetterhelő, a közeljövőben várhatóan egyre jobban felerősödnek az alternatív megoldások fejlesztésére és alkalmazására irányuló lépések” – véli Maj-Britt Quitzau szociológus, a dániai National Environmental Research Institute kutatója, egy nemrég megjelent tanulmányban.
„A vízöblítéses vécék rohamos elterjedése a modern várostervezés és a városi lakosság robbanásszerű növekedésének eredménye. Ennek következtében viszont a keletkező fekália egyre inkább haszontalan, sőt problémás hulladékká vált. Hiszen míg korábban a „pottyantósban” felhalmozódott ürüléket többnyire helyben komposztálták, és a mezőgazdaságban hasznosították, ma már a többi kommunális szennyvízzel együtt hosszú utat tesz meg a szennyvíztisztítóig (már amelyik egyáltalán eljut odáig), ahol legfeljebb csak jó esetben hasznosul biogázként.
Budapesten például naponta 550 ezer köbméter szennyvíz keletkezik (kommunális és ipari együtt), melynek csak 45 százaléka jut el a szennyvíztisztítóba, a többi mechanikai szűrés (értsd a darabos hulladék eltávolítása) után közvetlenül a Dunába kerül. A szennyvíztisztítás során visszamaradó szennyvíziszap kezelése és elhelyezése komoly gondot jelent. Míg az észak-pesti telepen keletkező szennyvíziszap hulladéklerakóra kerül, a dél-pesti telepen termofil rothasztóban hasznosítják, az így keletkező metán gázból előállított áram fedezi a telep teljes energiaigényének több mint 90 százalékát.
A sötét középkorra emlékeztet a pottyantós?
Kétségtelen, hogy a fekália ilyen módon való eltüntetése komoly szerepet játszott a városokat korábban sújtó járványok visszaszorításában. Viszont ma már egyre többen belátják ennek a hátulütőit is. A „nagyüzemi” fekáliaeltüntetés mellett, ha lassan is, de egyre gyakrabban találkozhatunk alternatív, környezetkímélő módszerekkel, amelyek egyáltalán nem vagy csak minimális mennyiségű vizet igényelnek, ugyanakkor az ürülék komposztként hasznosul. Vagyis feltalálták a spanyolviaszt - mondhatnánk, hiszen lekoppintották nagyszüleink, dédszüleink pottyantósainak mechanizmusát.
Quitzau szerint, hosszú folyamat lesz mire a fejlett országok lakói széles körben elfogadják és alkalmazzák a komposszttoaletteket, vagy más alternatív, környezetkímélő megoldásokat. A vízöblítés nélküli WC-k ugyanis a szakértő szerint a középkori életmódra emlékeztetik az embereket, és önkéntelenül összekapcsolják a higiénia hiányával. A WC-k tervezésénél napjainkban a design és a kényelem kerül előtérbe, a környezetvédelem pedig nem igazán esik latba, bár kétségtelen, hogy a víztakarékos öblítőtartály egy lépés ebbe az irányba.
A Hamburg külvárosában lévő Braamwisch jó példája annak, hogy az alternatív toalettek használata nem jelent visszalépést a sötét középkorba. A 40 lakásból álló sorházas lakóparkot környezetbarát szempontok alapján tervezték. Amellett, hogy a házak csökkentett energiaigényűek, és napelemmel felszereltek, mindegyikben környezetkímélő vécé működik: két különböző típusú komposzttoalett, amelyekben a konyhai szerves hulladékkal együtt hasznosítják a fekáliát, egy másik típus pedig esővizet használ a WC-öblítéshez. A lakópark honlapján közölt adatok szerint ezzel a technológiával évente mintegy 20 ezer liter ivóvizet takarítanak meg fejenként.
Magunk is készíthetünk komposzttoalettet
A komposzttoaletteknek ma már különböző típusai ismertek, viszont szinte kizárólag kertes házakban, hétvégi telkeken találkozunk velük, hiszen ott könnyebb erre a célra átalakítani a fürdőszobát (már ha egyáltalán szükség van erre), valamint a keletkező komposztot is csak a konyhakertig kell elvinni. Készen is kaphatók különféle változatok, de egyszerűbb kivitelezésben magunk is készíthetünk ilyet. A HuMuSZ környezetvédelmi szervezet Kukabúvár című lapjában Nemcsics Ákos építészmérnök tollából olvashatunk egy leírást egy egyszerű komposzttoalett elkészítéséről.
„Elkötelezett környezetvédő és komposztáló lévén, mindig szerettem volna egy reális alternatívát nyújtani a hozzám hasonló gondolkodásúak széles rétegének, akiknek nincs lehetőségük (pl. hely vagy az anyagiak hiánya miatt) lakásuk átalakítására. A berendezés alapja a 30 literes műanyaghordó rápattanós fedéllel. A hordóra egy vécé ülőke kerül. Üzembe helyezés előtt az üres hordó aljára 1015 centiméter vastagságban fűrészport teszünk. Majd a toalett minden egyes használata után a kislapáttal újabb port hintünk bele, lefedve ezzel a keletkezett terméket. Használat után az ülőkét visszacseréljük a hordó fedelére, melyre előzőleg kis (kb. 1,5 mm átmérőjű) lyukakat fúrtunk. A fűrészpor nem csak a megfelelő, a szakirodalomból ismert szén/nitrogén arány beállítására szolgál, hanem felszívja a nedvességet, ezáltal szagtalanít is. Az edény alján elhelyezett fűrészpor a fölös mennyiségű folyadék levezetésére ill. megtartására szolgál. A tartály kis helyen elfér: a fürdőszobában vagy a vécéhelyiségben, pl. a mosdókagyló alatt, így nem szükséges semmiféle átalakítás a lakásban.”
„A beüzemelés előtt leginkább attól féltünk, hogy szaga lesz a dolognak, mivel a szakirodalomban található szerkezetek komoly szellőző berendezésekkel vannak ellátva. Megnyugtathatok mindenkit: a komposzttoalett nem büdös, az angolvécével azonos szellőztetés elegendő. A tartály 2-3 hónap alatt telik meg. A teli hordó össztömege kb. 20 kilogramm, így a gyárilag kialakított fogantyúkkal könnyen mozgatható. A megtelt tartály tartalmának tetejére 5-10 centiméter vastagságban feketeföldet és gilisztát tartalmazó komposztot teszünk. A félreállított tartályban az anyag további 1-2 hónap alatt teljesen komposztálódik”.
A teljes leírás a HuMuSz honlapján olvasható >>
Forrás: National Geograpic Online