Papírhulladék hasznosítása: kínai világelsőség

Vajon mi történik, ha majd már minden kínai számára elérhetővé válik az autó, a számítógép, a légkondicionáló vagy a hifi berendezés? De legyünk óvatosabbak: vajon mi történik akkor, ha a kínaiak többsége számára már nemcsak vágyálom lesz a nyugati kultúra fogyasztási eszközeinek java része? Vajon össze fog-e omlani a világ gazdasága, bekövetkezik-e a hetente megjósolt környezeti katasztrófa?

A fenti a kérdésekre egyelőre nem tudjuk a választ, de tény, hogy a legtöbb környezetvédő nem kevés félelemmel tekint a hatalmas ázsiai gazdaság falánkságára. Úgy tűnik azonban, hogy a környezetvédelemnek van olyan területe is, amelyen Kína sok európai országnál, valamint az Egyesült Államoknál előrébb jár.

Hulladékpapíron gazdagodott meg

Zhang Yin asszony egyike a világ leggazdagabb asszonyainak. Legtöbbjükkel ellentétben azonban Yin nem örökölt vagyonnak köszönheti ezt a hírnevet, hanem csakis saját munkájának. A The New York Times portréja szerint a hongkong-i születésű üzletasszony magánvagyona 1,5 milliárd dollárra rúg, vállalata, a Nine Dragon Paper piaci értéke pedig szerény becslések szerint is eléri az 5 milliárd dollárt.
Pedig a kilencvenes évek elején kevesen hittek Yin asszonynak, aki 3800 dollárral alapította meg cégét. A Nine Dragon Paper akkoriban néhány nagyhajóra rakatott fel jelentősebb mennyiségű használt kartonpapírt, hogy a papírhiánnyal küszködő Kínába szállítsa azt. Jelenleg a cégnek 5300 alkalmazottja van, a tavalyi évet 175 millió dolláros nyereséggel zárta, bevétele pedig meghaladta az egymilliárd dollárt. Mindez pedig nem másból, mint a környezetvédelem szempontjából sem elhanyagolható újrapapírból.
Kína ugyanis a világ elsőszámú hulladékpapír-felvásárlója. Bizonyos európai uniós kvótákat a tagországok azért tudnak megvalósítani a hulladékpapír újrahasznosítását illetően, mert az elhasznált csomagoló- és újságpapír jelentős részét Kína felvásárolja, és a Yin asszonyéhoz hasonló üzemekben újrahasznosítja.
Az utóbbi tíz évben Kína használtpapír-importja 500 százalékkal növekedett: míg 1996-ban „még csak” 3,1 millió tonna hulladékpapír érkezett az ázsiai országba, addig 2006-ban már majdnem 20 millió tonna. És ami a legfigyelemreméltóbb, az az, hogy ezt a nagy mennyiségű hulladékot Kína valóban újrahasznosítja: java részéből olyan csomagolópapír, vagy hullámpapír lesz, amelyekbe az exportorientált ázsiai gazdaság különféle termékeit csomagolják.
A csomagolópapír ily módon Európába, az Egyesült Államokba vagy Japánba kerül, hogy aztán Yin asszony cége visszaszállítsa azt, és újra kezdje a folyamatot. „A hulladékpapír olyan, mint az erdő. A papír újrahasznosíthatja magát, generációról generációra” – nyilatkozta még januárban Yin a The New York Times-nak.

A félelem

És valóban: a nemzetközi tudományos életben is elismert erdészeti szaklapban, a Forest Trend-ben megjelent friss tanulmány szerint csak tavaly 54 millió tonna élő fa kivágását „akadályozta” meg Kína azzal, hogy felvásárolt a világ különböző pontjairól 65 millió tonna hulladékpapírt, és azt újrahasznosította.
A jelentés szerint nem ritka, hogy a rakománnyal telített kínai kereskedőhajók az Egyesült Államokból visszafelé menet hulladékpapírral vannak megrakva. A papír egy része persze nem újrahasznosított papír, mivel az Egyesült Államokban a csomagolópapírok nagy része is inkább kivágott fák rostjaiból készül, s nem újrahasznosított papírból. Kínában azonban egészen más a helyzet: a Forest Trend cikke szerint ugyanis a papírgyártáshoz használt farost háromnegyedét Kínában újrapapírból nyerik ki.
„Az teljesen egyértelmű, hogy az a hatalmas mennyiségű hulladékpapír, amit Kínában feldolgoznak nagyon jó hatással van nemcsak a környezetre, hanem a hulladékpapír globális piacára is. Csakhogy sajnos úgy tűnik, hogy Kína egyre fokozódó papíréhségét még ez a hatalmas mennyiségű hulladékpapír sem tudja már kielégíteni a közeljövőben” – nyilatkozta Kerstin Canby, a Forest Trend magazin egyik szerkesztője a ScienceDaily honlapjának.
A Forest Trend cikke szerint a legfőbb problémát az okozza, hogy a hiányzó papírmennyiséget elsősorban kétes eredetű fából pótolja ki a kínai gazdaság. A cikk figyelmeztet: jelentős mennyiségű, ellenőrizetlen eredetű fát importál az ázsiai nagyhatalom, márpedig ezzel egy időben az is megfigyelhető, hogy a viszonylagos földrajzi közelségében elterülő őserdőkben az illegális fakitermelés döbbenetes méreteket ölt.
Elsősorban Indonézia, Új-Guinea és Kelet-Oroszország hatalmas erdőterületei forognak veszélyben. Az érintett területekről a cikk szerzői szerint egyértelműen Kínába kerül az illegálisan kivágott fák jelentős része. Brian Stafford és csapata ezért azt javasolja a kínai hatóságoknak: vezessenek be egy olyan rendszert, amely a kínai papírgyáraknak előírja, hogy csakis igazolt eredetű fákat dolgozhassanak fel. Kelet-Oroszországban ilyesmire már van is példa: két fakitermelő cég három világméretű kiadóval (Axel Springer, Time UK, Random House) és egy csomagolástechnikával foglalkozó céggel (Tetra Pak) arról állapodott meg, hogy csakis legálisan kitermelt fákkal kereskednek.