A környezetvédelem nem a gazdagok sportja

Illés Zoltán, környezetpolitikus: - Ha csak a csomagolóanyagokon lévő termékdíjat, darabdíjat behajtanák rendesen a tárcánál és az előző miniszterek nem azt a trükköt csinálták volna, hogy jogszabályokban tulajdonképpen a hulladéktermelők érdekeit szolgálják, hogy be se kell fizetni a hulladéktermelőknek a díjakat, tehát onnan már bejönnének a tárcához olyan pénzek, nem plusz kormányzati pénzeket kell kérni, vagy nem az egészségügytől kell elvenni, hanem csak azt, ami lehetőségként megvan termékdíjak formájában be lehetne hozni, 5-10 milliárd forintot lehetne így kaszírozni, amellyel föl lehetne állítani azt az apparátust, amelyről fontosság szerint beszélünk.

Mv.: - Elmélet vagy gyakorlat Szilágyi úr ez, lehetséges megoldás?

Szilágyi László, a Humusz elnöke: - Mindenképpen lehetséges. Láttuk is példát rá tíz évvel ezelőtt, amikor termékdíj rendszert bevezették, de manapság ez teljesen átalakult és igazából most már nincsen jelentősége a termékdíj rendszernek. Nincsen az államnak bevétele ezekből a forrásokból. Teljesen az ipar határozza meg, hogy magának mennyit szeretne fizetni és igazából teljesen alul finanszírozott például a szelektív gyűjtésnek az egész rendszere, nem beszélve a megelőzési rendszerekről. Szerkesztő úr, megengedi, itt van egy nagyon komoly fejlesztéspolitikai kérdés is. Előttünk van az új Magyarország program, előttünk van ennek a mindenféle operatív programja, a környezet és energia operatív program. Látjuk már az akcióterveket, stb. és teljesen el vagyunk keseredve a tartalmától, hiszen azt látjuk, hogy iszonyatosan sok pénz fog beáramlani az országba, a környezetvédelmi szektorba is a következő években, de vas és beton lesz belőle. Tehát itt egy olyan infrastruktúra fejlesztést akarnak erőltetni, ami nem feltétlen a környezet javítását szolgálja, hogy ha mélyebben belegondolunk. Itt szemétégetőket akarnak építeni, pedig biztos, hogy a hulladékkérdést a megelőzésnél kellene kezdeni megoldani és a szelektív gyűjtés hasznosításnál és erre aztán végképpen nem fog jutni forrás.

Mv.: - Nem akarnak egyszerre túl sokat?

Szilágyi László, a Humusz elnöke: - Nem túl sokat, hanem racionálisan szeretnénk ezt a pénzt felhasználva látni. Tehát biztos, hogy nem ebbe, csak egyetlen példa, ha megvalósul az, amit Persányi Miklós felvetett félévvel ezelőtt nagyon helyesen, hogy kötelezően betétdíjat kellene kivetni a csomagolásokra, talán nem is termékdíjat, amit Illés Zoltán említett, vagy a kettőt együtt, akkor abszolút nem lenne szükség például azokra az utcai színes kukákra, amibe szabadon bedobáljuk a csomagolóanyagot, mert az emberek önkéntesen visszavinnék a boltokba és pénzt kapnának érte.

Illés Zoltán, környezetpolitikus: - Volt is ilyen rendszer.

Szilágyi László, a Humusz elnöke: - Sokkal fejlettebb rendszer lenne mindenképpen és nem kellene égetőket építeni iszonyatosan nagy beruházással és olyan feltételekkel, amelyek nem a környezet érdekét szolgálják. Mv.: - Csak azért kérdeztem, hogy nem akarnak-e túl sokat, mert gazdag országok engedhetik meg maguknak a prevenciós politikát, mi meg rohanunk a kényszerek után. Ez még az energiapolitikával is összekapcsolódik valamelyest a hulladék hasznosítás. Szilágyi László, a Humusz elnöke: - Nem biztos, hogy a gazdag országok sportja a környezetvédelem. Én ebben abszolút nem hiszek. Tehát a nagy magyar valóságban nagyon sokat lehetne tenni a környezet jobbítása érdekében, csak nem ezzel a beruházási politikával és nem azzal, ami most le van írva a környezet és energia operatív programba. Csak egyetlen példa, hogy a fenntartható fogyasztás és a fenntartható termelési célokra talán ha kétmilliárd maradt ebből az ezermilliárdból, amit környezetvédelmi célokra fognak fordítani, pedig az igazán a környezeti érdekeket szolgálná.

Tíz perccel később:

Szilágyi László, a Humusz elnöke: - Én is egyetértenék ezzel, hogy hajlamosak vagyunk mindig infrastruktúrában gondolkodni, tehát lesz-e atomerőmű, lesz-e szeméttelep, vagy szemétégető, biomassza erőmű. Mv.: - Ezek konkrét kérdések. Szilágyi László, a Humusz elnöke: - Konkrétak, de lehet, hogy nem ezen a szinten kellene ezen, nem biztos, hogy erre van nekünk szükségünk. Egyszer a miniszterelnök úr az Országos Környezetvédelmi Tanácsban úgy tette fel a kérdést, hogy most infrastruktúrába fektetjük ezt a rengeteg európai uniós pénzt, vagy pedig kultúrába? Én azt gondolom, hogy környezetkultúrába kellene befektetni. Itt akkor tíz-húsz év múlva nem lenne ilyen szemetes ez az ország, mert szégyenletes, ahogy kinéz, nem használnánk ennyi energiát, és nem úgy használnánk az energiát, nem pazarolnánk a vizet, stb. Tehát én azt gondolom, hogy nem feltétlenül infrastrukturális kérdés a környezetvédelem, hanem kulturális kérdés és én nagyon örülök annak a megjegyzésnek, amit miniszter úr mondott, hogy itt a társadalom általános környezettudatosságát és a politika környezettudatosságát kívánja emelni. Kérdés, hogy ezt milyen módszerekkel lehet megtenni.