A globális felmelegedés és az amerikai politika

Mikulásra a könyvesboltokban lesz Al Gore Kellemetlen igazság című műve, amelyben az USA volt alelnöke alaposan körüljárja a globális felmelegedés problémáját. Kiderül belőle, hogy a globális éghajlatváltozás minden élőlényt érint. Az évszakok eltolódása miatt a költözőmadarak fiókái később kelnek ki, mint a fő táplálékukat jelentő lepkehernyók, a Pingvinek vándorlása című filmből ismerőseinkké vált antarktiszi császárpingvinek életére nem a rettenetes hideg jelenti a legnagyobb veszélyt, hanem éppen élőhelyük felmelegedése, és - hozzátehetjük - a rendkívüli időjárási események száma Európában is megszaporodott.

Miért nem vagyunk hajlandóak komolyan csökkenteni a felmelegedést okozó üvegházhatású gázok kibocsátását? Gore Amerikára koncentrál, hiszen hazája élen jár a szén-dioxid szennyezésben, és látványosan semmibe veszi a megoldást szorgalmazó Kiotói Egyezményt. Az amerikai közvélemény úgy érzékeli, hogy a tudósok között óriási vita dúl arról, hogy vajon a globális felmelegedés egyáltalán létező jelenség-e, és ha igen, van-e köze az emberi tevékenységhez. Nem csoda, ha ebben a bizonytalanságban a politikusok nem lépnek. Csakhogy a tudományos bizonytalanságról kialakult képnek semmi köze a valósághoz. A San Diego-i California Egyetem egyik tudósa, Dr. Naomi Oreskes a Science Magazinban publikált egy nagy tanulmányt, amely azokat a globális felmelegedésről szóló cikkeket vizsgálta, amelyek az elmúlt 10 évben szakértők által lektorált tudományos folyóiratokban jelentek meg. Az eredmény megdöbbentő: A cikkek 100 %-a egyetértett abban, hogy a jelenleg tapasztalható globális éghajlatváltozásban az emberi hatásoknak döntő szerepük van. Egy másik tanulmány azokat a globális felmelegedésről szóló cikkeket vizsgálta, amelyek az elmúlt 14 évben Amerika négy legbefolyásosabbnak tartott újságjában - a New York Times-ban, a Washington Post-ban, a Los Angeles Times-ban és a Wall Street Journal-ban - jelentek meg. A cikkek 53 %-a azt a tudományos szempontból teljesen megalapozatlan álláspontot képviselte, hogy az emberi fajnak nincs (vagy nem tudjuk, hogy van-e) szerepe a globális felmelegedésben. Természetesen az a feltűnő különbség nem véletlen. A Bush kormányzat az elmúlt években nagyon sok pénzt és energiát fordított a félretájékoztató kampányra. Számukra kellemetlen epizód volt, mikor 2001-ben kiderült, hogy a Fehér Ház környezetvédelmi ügyeinek irányításával megbízott Philip Cooney nevű ügyvéd gátlástalanul cenzúrázza a szaktudósoknak a globális felmelegedésről szóló jelentéseit. Cooney korábban az olajtársaságok lobbistája volt, kényszerű távozása után visszatért az ő alkalmazásukba.

A demokraták kedden jelentősen előretörtek a kongresszusi választásokon. Vajon ennek hatására változik-e Amerika globális felmelegedéssel kapcsolatos politikája? Minket persze az is nagyon foglalkoztat, hogy a magyar politikusok döntéseiben mikor válik meghatározó tényezővé a globális éghajlatváltozás ténye?