TGM: A zöld mozgalom egyike a kitaszított kisebbségeknek
Tamás Gáspár Miklós (TGM) szerint a többség örök elégedetlen, beilleszkedésre képtelen parazitának tartja a zöldeket, de ez a probléma a társadalmunk elõtt álló elkerülhetetlen változások miatt a feledés homályába fog veszni. [A Greenfo.hu beszámolója]
| Október 18-án este a budapesti Humusz-ház vendégeként Tamás Gáspár Miklós tartott előadást a zöldek helyzetéről. Az ismert filozófust, közírót Szilágyi László, a Hulladék Munkaszövetség elnöke köszöntötte. Bevezetőjében hangot adott annak az érzésének, hogy Magyarországon a média és a közvélemény jelentős része ellenséges a zöldekkel kapcsolatban. Sokan csak azt a részét veszik észre a zöldek tevékenységének, amikor tiltakoznak valami ellen, de az alternatívákat nem hallják meg. Azt kérdezte Tamás Gáspár Miklóstól, hogy mi lehet ennek az oka. A beszélgetés apropója a filozófus egy korábbi nyilatkozata volt, amikor is azt állította, hogy Magyarországon utálják a zöldeket. Tamás Gáspár Miklós szerint a zöldek elleni ellenszenv négy érvre támaszkodik. Ezek közül az első a primitivizmus érve. Ez azon alapszik, hogy a kapitalizmust legitimáló ideológia a racionalitást hangsúlyozza. A haladás és a racionalitás elképzelhető célját a pénzben kifejezhetőn értéknövekedés tengelye mentén képzeli el. A többség úgy gondolja, hogy a zöldek irracionális hozzáállásukkal a társadalom útjában állnak a pénzben kifejezhető előnyök maximalizálása során. Az ökológiai – és különösen a mélyökológiai – mozgalmak céljait és kritikáját a többség nem gonosznak, hanem irracionálisnak tekinti. Ma leginkább a nőkről, és a többség számára nem szimpatikus faji csoportokról szokták mondani, hogy kevésbé racionálisak. „A szív, a test irányítja őket, nem a fej.” A modern társadalmakban a „nem racionális” kifejezés burkoltan azt jelenti, hogy „alacsonyrendű”. Közép-Európában a közvélemény szerint a zöldek nem értik a modern technológiai társadalmak, a kapitalista rendszernek a lényegét, és egy soha nem létezett természeti állapothoz próbálnak nosztalgikus módon visszatérni, és lényegében a szegénységbe kívánják visszataszítani a társadalmat. A második, a „parazitizmus” érve sokkal veszélyesebb, és nem csak a zöldekkel kapcsolatban nyilvánul meg. Azt mondják egyes kisebbségekre, hogy nem helyezhetők el a termelés és forgalom modelljében, mert nem hoznak létre értéket, és nem végeznek értékes tevékenységet, sőt, felesleges naplopókként feltartóztatják a gazdaság spontán folyamatait. Ugyanilyen gyökerű, mélységes ellenszenvek vannak a jogvédő csoportokkal szemben. Egy gazdag, és liberális társadalomban egyes emberek akadályozzák az autópályák épülését, a jogvédő csoportok pedig megakadályozzák, hogy a társadalom számára ellenszenves személyek és csoportok elnyerjék azon méltó „kupánvágást”, amit a közvélemény elvár bizonyos helyzetekben. A harmadik érv az egyensúly és a biztonság érve. „A zöldeknek igazuk lehet bizonyos kérdésekben, hiszen időnként nem nagyon lehet cáfolni bizonyos empirikus megállapításaikat. Ugyanakkor ha utat adunk ilyen megfontolásoknak, amelyek szembeszállnak az általános racionalitás-elvvel, ez zavarokat kelt a társadalom működésében. Ez akkor sem engedhető, ha mondanivalójukban egyébként vannak részigazságok és jó felismerések” – szól a többségi vélekedés. Akik szembeszállnak a társadalom általános menetével és a legelterjedtebb ideológiákkal, azokat a többség olyan felforgató különcöknek, zavarkeltőknek tartja, akik az egyensúlynak, a biztonságnak és a társadalmi békének a felforgatói. A társadalmi konszenzus belsejéből minden, a társadalmi konszenzust felborítani szándékozó szempont destruktívnak tetszik. A negyedik érv mögött egy bizonyos embertípussal szembeni ellenszenv áll. Tamás Gáspár Miklós szerint ő is hosszú ideje tartozik különböző, „politikailag nem megbízható kisebbségekhez”, így jól ismeri ennek a pszichológiáját. A közgondolkodás szerint a zöldek örök elégedetlen emberek, akiknek soha semmi nem jó, akik beilleszkedésre képtelenek. Nem azért elégedetlenek a társadalommal, mert a társadalom rossz, hanem azért, mert minden társadalommal elégedetlenek volnának. Ez egy embertípus, amely képtelen beilleszkedni, harmóniában élni embertársaival, így találnia kell egy szubkultúrát, hogy valamiképpen elfoglalja magát, és jusson neki egy kis hely a társadalom réseiben. A többség szerint egy jómódú társadalomban ezt azért tűrik el, hogy ne váljanak még destruktívabbá a kívülállók. Ugyanakkor ezeket az embereket igyekszenek elszigetelni, ,marginális helyzetben tartani. TGM szerint ebben a helyzetben a zöldeknek nincs különösebb teendőjük. A rágalmat nem lehet például megnyerőbb viselkedéssel kivédeni. Viszont ahogy a kelet-európai kapitalizmus viszonyai változnak, a zöldek helyzete is változni fog. Az ökológiai mozgalomnak szembe kell néznie azzal, hogy egy kisebbségi, marginális mozgalom, amely helyzetéhez képest döbbenetesen nagy sikereket ért el Magyarországon. Minden kicsi és megbélyegzett, félreszorított csoportnál fontos, hogy dacból ne váljék olyanná, mint amilyennek az ellenfelei feltüntetik, és tagjainak tudatosítani kell magukban, hogy ne gyűlöljék vissza a többség képviselőit. Nem szabad azt gondolni, hogy „én tisztán látok, viszont a többiek vakok, és érthetetlen okokból, immorális és irracionális szempontokból ellenállnak annak a jó szándéknak, ami bennem megvan.” TGM szerint szerencsére elenyészők az ilyen tünetek a magyarországi zöld mozgalomban. A többi a társadalomra vár. Két módon: az egyik, hogy előbb-utóbb mindenkinek fel kell ismerni, hogy milyen szörnyű szociális és környezeti következményei vannak, ha a technikai fejlődés így folytatódik. A másik dolog pedig általában annak a felismerése, hogy az emberi tevékenység által okozott környezeti, kulturális és szociális károk összefüggenek a fejlődés előnyeivel is. Szükség van a társadalom megváltoztatására; ennek elég mélynek kell lennie ahhoz, hogy az előnyök és hátrányok felfogása megváltozzék. Fel kell készülni arra, hogy a jelenlegi kapitalista társadalom viszonyainak átalakítása áldozatokat is kíván. Ezen belül a zöldek kitaszítottsága, mint részprobléma valószínűleg a feledés homályába fog veszni. |
| Forrás: |
