Locsolkodni szabad - pazarolni nem
"Megelégeltük a havi 20 ezer forintos számlákat, tavaly fúrattunk egy kutat. Szivattyúval együtt 80 ezer forintba került, azóta alig fizetünk csatornadíjat, a kert meg nem égett ki. Több szomszéd is ezt csinálja" - ismertette megtakarítási módszerét a HVG-vel egy újpesti családi ház tulajdonosa. "Az önkormányzatnál csodálkoztak, mondván, én vagyok az első, aki engedélyt kér tőlük kútfúrásra. Így aztán én is engedély nélkül csináltattam kutat, abból locsolunk" - mesélte egy hasonló vízellátási megoldást választó óbudai családfő.
Kútfúrót nem nehéz találni, a főváros vonzáskörzete tele van a mesterek plakátjaival. Az irántuk megnyilvánuló kereslet gerjesztésében nem kis szerepe van a közműves szennyvízdíjról szóló kormányrendelet ama képtelen előírásának, amely szerint egy ingatlanról elvezetett szennyvíz mennyisége vagy méréssel állapítható meg, vagy "mérés hiányában az adott helyen fogyasztott vízmennyiség alapulvételével" kell meghatározni a csatornadíjat. Minthogy a mérés 1 millió forintnál drágábban oldható meg, s országosan is csak néhány tucat nagyvállalat választotta ezt a módszert, széles körű lakossági elégedetlenséget váltott ki, hogy az öntözővíz mennyiségére is kiterjedt a csatornaszámla. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa egykori helyettesének, az azóta legfőbb ügyésszé választott Polt Péternek egy 1996. decemberi jelentése után a rendelet annyiban módosult, hogy 2000 óta a nyári hónapokban fogyasztott víz mennyiségéből legkevesebb 10 százalék locsolás címén levonandó a szennyvízdíjból.
A közműlobbi érdekeit szolgáló előírások helyett az alkotmánnyal és a polgári törvénykönyvvel (Ptk.) összhangban álló szabályozást vár újabb jelentésében Lenkovics Barnabás ombudsman. Szeptember 22-én közzétett állásfoglalása szerint a szolgáltatásért a Ptk. szerint azzal egyenértékű ellenszolgáltatás jár, a sokat öntöző, közcsatornát is igénybe vevő vízfogyasztók számára a "locsolási kedvezmény" - ami a szolgáltatók döntő többségénél nem "legkevesebb", hanem pontosan 10 százalék - aránytalanul hátrányos. Ezért Lenkovics felkérte a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumot (KVVM) az említett kormányrendelet módosításának kezdeményezésére. A jelentésre a kormány még nem reagált, nem használta ki azt a "píár"-lehetőséget, hogy a tervezett változás legalább 1 millió fogyasztót érintene kedvezően. Az utóbbi években a csatornahálózat bővülésével egyenes arányban nőtt a locsolás miatt kényszerszennyvízdíjat fizetők érdeksérelme: 1990 óta ugyanis a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint - 12 százalékponttal - közel 56 százalékra nőtt a közcsatornába kötött lakások száma. A vízügyi tárca az ombudsman megkeresésére már jelezte: a minisztérium ez évi jogalkotási programjában szerepel a rendelet átdolgozása.
A tárca tervezete szerint ezentúl minden közműves vízfogyasztónak joga lesz - saját költségére - vízórát szerelni a kerti csapra, s nem kötelezhető e célra külön akna kialakítására. A hitelesített órát a szolgáltatónak át kell vennie s le kell olvasnia. A szennyvízdíj a fővízmérőn és a kerti csapon mért fogyasztás különbözete alapján számítandó. "A rendeletmódosítás tervezetét novemberben terjeszti a kormány elé a KVVM" - mondta a HVG-nek Kovács György Zoltán főosztályvezető. Véleménye szerint ezt követően azonban újabb kérdés merül fel. Az állam ugyanis a magas önköltséggel előállítható ivóvíz árát dotálja, az idén például a köbméterenként 255 forint fölötti költséget átvállalja, így ennél sehol sem kerülhet többe a vezetékes ivóvíz. Az idén például 5,6 milliárd forint a víz- és szennyvízdíjak kiegészítésére az állami költségvetési előirányzat, amelyen a települések több mint harmada, mintegy 1200 helység osztozik. "Ez a támogatás az ivóvízhez jutásnak szól, de az nyilván nem lehet cél, hogy kiskertek locsolását vagy a kerti medencék feltöltését támogatott árú ivóvízzel végezzék" - fejtegette a főosztályvezető, előrevetítve az árkiegészítésről szóló rendelet módosítását.
Addig azonban várhatóan nő a locsolási kedv, ami a nagyobb vízszámla révén részben kompenzálhatja is a kisebb szennyvízbevételeket. Így a legtöbb szolgáltatónak nem kell számottevő bevételkieséstől tartania. Annál is kevésbé, mert a jelek szerint az érdekeltek vagy nem tudnak róla, vagy nemigen kapnak az alkalmon, hogy külön is mérhetik az öntözővíz felhasználását, noha a vízóra felszerelése 15-20 ezer forintból megoldható. A 120 Veszprém megyei településen szolgáltató Bakonykarszt Rt. például már 2001 óta lehetővé teszi közel 100 ezer ügyfele számára az átállást, de mindeddig csupán 2 ezernél kevesebben igényelték a locsolóvíz mérése alapján a szennyvíz elszámolását. A Debreceni Vízmű Rt. 35 ezer mérőhelyéből pedig tavaly óta összesen 55 élt a lehetőséggel. Hasonló a tapasztalata a 31 települést kiszolgáló kecskeméti Bácsvíz Rt.-nek; "70 ezerből alig ezer fogyasztó szereltetett fel külön locsolóvízmérő órát" - számolt be a HVG-nek Szekeres István vezérigazgató. Igaz, a cég kezdeményezésére néhány éve bevezetett megoldás nehézkesebb a most tervezett kormányrendeletnél: nem a kerti csapra, hanem a fővízmérő mellé, aknába kell telepíteni egy másik vízórát, amelyen kizárólag a locsolásra használt víz mehet át.
A kieső bevételek leginkább a Fővárosi Csatornázási Művek Rt.-t (FCSM) aggasztják. Az 1997-ben kisebbségi német-francia tulajdonba került önkormányzati céget nem vigasztalja a vélhetően megugró locsolási kedv, mivel - a hazai települések közt egyedülálló módon - a fővárosban két külön cég végzi az ivóvíz- és a szennyvízszolgáltatást. "A Városháza az országban elsőként, már 1995-ben bevezette a 10 százalékos locsolási kedvezményt, erről az 1994-es rendeletről állampolgári beadványra az Alkotmánybíróság is kimondta: nem alkotmányellenes" - mondta Reszler Béla, az FCSM főosztályvezetője a HVG-nek. A locsolási kedvezményt a fővárosban a csatornába bekötött, fővízmérővel ellátott 130 ezerből 38 ezer fogyasztóhelyen veszik igénybe, tavaly emiatt 77 millió forinttól esett el a 18,4 milliárd forint árbevételű cég, s az évi 3-3,5 ezer új kedvezményezettel számolva az idén 90 millió forint bevételkiesésre számít. "Költségeink 80-90 százaléka független az elvezetett víz mennyiségétől. Ha az ingatlanok egyharmada ezentúl kedvezményesen fizet, miközben önköltségünk lényegében változatlan, a többletet a nem locsoló többségre kényszerülünk hárítani" - fejtegette a főosztályvezető. A 101 tagú Víz- és Csatornaművek Országos Szövetségének titkára, Papp Mária is úgy véli: a jövőben a tarifát egy fix - a fogyasztástól független - és egy változó elemre kellene bontani, némiképp hasonlóan a földgáz vagy a vezetékes telefon díjszabásához. Könnyű megjósolni, hogy a locsolási bevételek elmaradásáért a díjszerkezet átalakításával és az infláció mértékét meghaladó tarifaemeléssel kárpótolnák magukat a közműcégek.
SZABÓ GÁBOR
A cikk