Nem bántja a szemét?

A kelet-ázsiai és észak-amerikai folyók által összehordott elképesztő mennyiségű hulladékból óriási szigetet alakítanak ki a tengeráramlások. Így alakul ki a világ legnagyobb szemétszigete a Csendes-óceán kellős közepén. A napsugárzás, mechanikai hatások, és a tengervíz hatására széteső műanyagok aztán belekerülnek a tengerben és tengerből élő állatok szervezetébe. 

Van akit ez a film megdöbbent és elhatározza, hogy ezentúl odafigyel arra, hogy ne szemeteljen. Vannak olyanok is, akiket csak akkor zavar a szemét, ha a saját telkükön, kedvenc Duna-szakaszukon halmozódik. Tehetetlen dühük egyfajta megnyilvánulása a laminált ártéri próza, erősen felszólító módban írva. Ezeket már egy ideje gyűjtöm az utókor számára. Leszögezném, hogy a gondolatok gyakran az én fejemben is megfordulnak, de a lényegét tekintve ez is csak szemetelés. Egy példa a Palotai-szigetről, amely valóban katasztrofálisan néz ki szemét szempontjából.

Az ártéri erdőkben található szemét jelentős hányada "parti" eredetű, azaz az emelkedő víz mossa be őket a folyóba. Elenyésző hányad az, amit a Dunán közlekedő hajókból közvetlenül kerül bele a vízbe. Hajókról egészen más jellegű szennyeződések kerülnek a vízbe: olaj, üzemanyag, tisztítószer.

Az ártereken csupán a jég- (szemét) hegy csúcsával találkozunk, csak azt a hulladékot látjuk, amelyik úszik a vízen. Mi lehet a mederben?  Ezek a dolgok általában alacsony vízállásnál bukkannak elő. Törött üveg, fém és sitt, mely mennyiségét és súlyát tekintve sokkal jelentősebb bár láthatatlanabb, mint a pillepalack szőnyeg. Végső soron a sitt ugyanolyan mederanyaggá válik idővel, mint a kavics, homok, iszap. A vas is elrozsdásodik, sőt a törött üveg is lecsiszolódik idővel, évek múlva már nem vágja el az ember lábát a strandon. Ennek ellenére egyetlen helyen van keresnivalójuk; az újrahasznosító üzemben vagy a kijelölt lerakóhelyen.

Rengeteg ok vezethet oda egy embert, hogy a szemetét az ártéren rakja le. Az egyéni felelősség tekintetében elsődleges ok a spórolás (ebben nagyon jók vagyunk, kivéve ha mondjuk tévéről, telefonról van szó), nemtörődömség (senkit nem érdekel, mi van a lakópark falain kívül, csak az én kertemben nőjjön rendesen a tuja meg a fű!), kényelem (minek gyűjtögessem a csikkjeimet? Eldobálom, úgyis lebomlik!) Probléma az is, hogy a legtöbb helyen nincsenek kihelyezett kukák. Vagy ha vannak, nem ürítik őket rendszeresen, legfeljebb az árvizek. Legegyszerűbb persze az lenne, ha mindenki hazavinné a saját szemetét, sőt ha lehet valamivel többet is annál. Ehhez persze le kell győzni magunkban azt a jogos kételyt, miszerint szélmalomharc a szemétszedés folyópartokon.

Szerencsére vannak jó kezdeményezések szerte a Duna mentén, az árterek megtisztítására. Tavaly már beszámoltam a Magosfa Alapítvány Ipoly takarításáról, idén ugyanők megtisztították a nagymarosi Sólyom-sziget környékét. Gödön ugyancsak minden tavasszal várost takarítanak, a részvevőket vendégül is látják ebédre. Éppen április utolsó hétvégéjén tisztult meg ez a település és jó hír, hogy a szervezők évről-évre kevesebb hulladékkal találkoznak. Az alkalmat megragadva szeretnék mindenkit kérni, ha szemétszedési akcióról hall bárhol az országban, küldjék el a Dunai Szigetek elérhetőségeire (facebook, email) a részleteket és a szerény lehetőségekhez mérten megpróbálom majd népszerűsíteni ezeket.

Szemétszedésre különösen az árvizek levonulása után van jó lehetőség. Lehet csinálni egyénileg, családonként, lehet baráti társaságok közti versenyt szervezve vagy iskolai feladatként kiadva. Kifejezetten érdekes dolgokat lehet találni...

Motivációt jelenthetne ha mondjuk a pillepalack és a sörösdoboz is bekerülhetne a visszaváltható csomagolások kategóriájába. Egészen biztos vagyok benne, hogy emberek áradás után tökéletesen tisztára pucolnák az ártereket. Jó lenne, ha sikerülne megélnünk ezt a döntést.