A papír mindent elbír?

1992-őt írtunk. Néhány évvel a rendszerváltás után megállapítottuk, hogy a környezetvédelmi NGO-k és a felelős ágazati minisztériumok (akkor KTM + BM + IKM) „szemétügyi" kórképe megegyezik: Magyarországon a kilencvenes évek elejére hulladék-katasztrófa helyzetbe került. A többutas rendszerek összeomlása megállíthatatlannak tűnt, a kommunális hulladékok mennyisége rohamosan nőtt, a szelektív gyűjtés sehol nem működött, az ország 2800 legális hulladéklerakójának 95 %-a nem felelt meg a környezetvédelmi és közegészségügyi követelményeknek.

A környezetvédelmi minisztérium ekkor hulladékgazdálkodásról beszélt és koncepciójában egyértelműen rögzítette a megelőzés -újrahasznosítás- ártalmatlanítás sorrendjét. Tette ezt eltökélten, az akkor használt szentendrei szürke papírra.

Logikánk szerint a rendkívüli vészhelyzet különleges intézkedéseket feltételezett volna. Legelőbb is minisztériumi bátorságot a hulladékprobléma valós okainak feltárására és a hulladékcsökkentéshez szükséges jogi-közgazdasági szabályozók azonnali életbe léptetésére. Bátorságot, mert az ilyen állami beavatkozás - még ha a köz érdekében való is - nyilvánvalóan sérti a gazdaság érdekeit és sehogyan sem illik bele a fogyasztói társadalom logikájába. Ahol a GDP (= jólét) fokozásához értelemszerűen évről évre többet kell termelni és fogyasztani, ahol csak a materiális javak elfogyasztása (= hulladékká csinálása) ad teret a termelés-fogyasztás további növelésének (= még több hulladék termelésének).

A fogyasztói társadalmi fejlődésének legfőbb ismérve az lett, hogy milyen gyorsan tudunk a Föld értékes nyersanyag készleteiből hulladékot csinálni...

A hulladékkatasztrófa állandósult. A hulladékpolitika csinálói a megelőzést ejtették (feltehetően sosem gondolták komolyan) - inkább statisztikai mutatványokkal és technokrata megközelítéssel próbálják legyűrni a mindent ellepő hulladékhegyeket. Csakhogy a szelektív gyűjtés nem csodaszer - a hulladékok ide-oda rakogatása nem jelenti azt, hogy egy dekával is csökkent volna a hulladékok mennyisége, legfeljebb hogy rövid távon kevesebb hulladék kerül a lerakóra.* A hulladékturizmus, a műanyagszemét Kínába, a TetraPak-féle dobozok Németországba való utaztatása pedig több ökológiai kárt okoz mint hasznot.

A szaktárca pedig visszakullogott a fehér papírhoz.** Súlytalanságát verbális környezetvédelemmel pótolja ráadásul ebben - a csomagolóipar személyében - hiteltelen partnert választott. Az országos és a helyi hulladékgazdálkodási tervek szánalmas „"levezénylése" azt igazolta vissza, hogy valójában a szektor egyik részvevője sem érdekelt a hulladékok csökkentésében - a lakosságnak pedig (aki a szemétdíjat fizeti) nincs köze az egészhez.

A Hulladék Munkaszövetségnek maradt a tanulság: tévedtünk, mikor azt hittük, hogy történelmi helyzetben lehet esélye az ökológiának az ökonómiával szemben. Hogy a társadalom felismerte, hogy a természet nem ingyenes termelési tényező, hanem a földi létünk (egyéni - családi - társadalmi életünk) reprodukálhatatlan színtere. És ha valóban kevesebb hulladékot (környezetszennyezést) akarunk, akkor megelőzésre kell koncentrálni. Az újrahasznosítás csak ott elfogadható, ahol a megelőzési lehetőségek kizártak, vagy azokat már kimerítették.

A hulladékprobléma lényegére csak a fogyasztói társadalom logikájának megértetésével, a reklám - fogyasztás - hulladék kapcsolódási pontjainak feltárásával lehet rátapintani. Csak így tehető világossá, hogy hol kezdődik a hulladék és hogy mely ponton lehet és érdemes hatékony megelőzési intézkedéseket foganatosítani.

A háztartási hulladékprobléma megoldása hosszú távon csak az ipari társadalom megváltoztatásával lehetséges. Akkor, ha az lemond az állandó növekedés igényéről és a termelésben, fogyasztásban az ökológiai szempontoknak biztosít elsőbbséget.

Az ökológiának valójában ma sincs esélye az ökonómiával szemben.

- dr. Kalas György -

* És akkor még nem szóltunk arról a hulladékmennyiségről, ami a kidobált termék legyártásakor keletkezett (ökológiai hátizsák). Egyetlen kidobott fogkefe 1,5 kg , egy mobiltelefon 74 kg, egy személyi számítógép 1550 kg. termelési hulladékot hagy maga után a gyárban! A papírnál maradva: egy kilogramm "fehér"papír előállításához 2,2 kg. fát kell kivágni, gyártása 417 liter szennyvizet hagy maga után.

** Márpedig amíg az állami és önkormányzati szervek személyes példamutatásukkal nem teszik hihetővé a hulladékcsökkentési és megelőzési szándékaik komolyságát - addig nehéz lesz a lakossággal a probléma súlyosságát megértetni. Amíg a témában a lakosságnak címzett információikat lekezelő stílusban, hófehér papíron küldözgetik, amíg a büféik tele vannak eldobó csomagolásokkal, kukáik pedig gyűrött papírhulladékokkal - addig képmutatás a polgártól változtatást elvárni.