Hazánk környezetigazgatási állapota - avagy mi harminc?! Mi mennyi?!
A környezetvédelmi tárca kiadta a Hazánk környezeti állapota 2005 címû könyvet. "A környezeti adatok gyûjtése elsõrendû fontosságú a sikeres környezetvédelmi igazgatás szempontjából" - szögezi le rögtön az elõszó, és ezzel nem gyõzünk egyetérteni, sõt "az állampolgár is kíváncsi arra, milyen minõségû környezetben él", de hát ezt mondjuk mi is évek óta! Ezek után a hulladékgazdálkodásról szóló rész olyan mértékben kiábrándító és felháborító, hogy kénytelenek vagyunk vele bõvebben foglalkozni. A hulladékforradalomra kihegyezett retorika most "becsült" és elhallgatott adatokkal lett alátámasztva.
Rögtön az első oldal a hulladékok mennyiségének csökkenéséről szól, mert hogy csökken ám, főleg a veszélyeshulladékok csökkenése miatt. Az OHT 2002-ben még kb. évi 70 millió tonna hulladékról (és növekvő tendenciáról) beszélt, ez a könyv 2003-ban 35,22 millió tonnát talál. A csökkenés szédítő.
Milyen ostobák is voltunk 2002-ben, amikor az OHT-ba olyan szörnyű nagy számokat írtunk!
A különbség azzal van elintézve, hogy ez "nem tartalmazza a biológiai körforgásba megközelítőleg teljes egészében visszakerülő mező- és erdőgazdasági maradványok mennyiségét (amelynek az éves mennyisége mintegy 30 millió tonna volt)."
Mi harminc? Mi mennyi? Mivel lehet ezt alátámasztani? Mit jelent az, hogy "megközelítőleg teljes egészében visszakerülő"? Mitől kerül vissza és hova?
A veszélyeshulladékok mennyisége valóban drámaian csökken 2001-ről 2002-re (2,6-ról 1,8 millió tonnára), de nem lehet, hogyenek oka a jogszabályváltozás és a hulladékok eltérő besorolása?! Talán lehetett volna a szövegben utalni arra, hogy a két év adatsora össze sem vethető!
A települési folyékony hulladék (szippantott szennyvíz) mennyisége csökken - hiszen mégis csak záródik lassan a közműolló -, de hogyan csökkenhet ezzel egyidejűleg a szennyvíziszap mennyisége is, amikor egyre több szennyvíz kerül a tisztítókba?
A mezőgazdasági és élelmiszeripari hulladékok mennyisége nem változik: sem nem nő, sem nem csökken, el nem mozdulna a szép kerek 5,0 millió tonnáról... Biztosan a halálpontosan beadott ipari bevallások adataiból összesítették, ex has.
A legizgalmasabb és legforradalmibb, hogy a települési szilárd hulladék is csökken! Ez Európa- és világcsúcs! Hát pont nálunk ne csökkenne, amikor mindenhol nő? Amikor a GDP-növekedéssel egyértelműen korrelál a világ minden egyéb pontján a háztartási szemét mennyiségének növekedése? Mi jelent az, hogy becsült adat?! Hogy nem szégyellik magukat becsült 2002-es és 2003-as adatokkal megjelenni egy 2005-ről szóló kiadványban? Mitől csökkenne - hacsak a forradalomtól nem - a szemét mennyisége, ha a fogyasztás nő? Ha minden visszaváltható csomagolás eltűnt már? Ha csak eldobó vackokat lehet kapni, amelyek lakossági visszagyűjtése 5-6%-os?!
Csomagolás, khm, ez a betűkombináció egyszer sem szerepel az idézett műben. Ha már itt tartunk, a fogyasztás szócska sem. Mintha ezeknek semmi köze nem lenne a hulladékhoz...
És jönnek sorban a hasznavehetetlen táblázatok és ábrák. Az oktatási ágazat veszélyeshulladékai egy év alatt 78 tonnáról 1168 tonnára növekedtek? Akkor itt nem csak hulladékforradalom van, oktatási forradalom is! Budapesten kétszer annyi a műanyaghulladék aránya, mint a falvakban? A nagyvárosokban kétszer annyi az üveghulladék aránya, mint Budapesten? Ki méri ezeket és hogyan? Tömegszázalékról lehet szó, bár nincs feltüntetve. Vajon milyen adatok jönnének ki térfogatszázalékban? Egyetlen egyetemi TDK-dolgozat sem állna meg ilyen színvonalon.
Aztán sorakoznak a szép célok és a bölcs intézkedések. A forradalom. Hogy lehet ilyen tudásra (és ilyen kiadványt készítő apparátusra) forradalmat alapozni? Nem a mi dolgunk megítélni a kötet többi fejezetét, csak remélni merjük, hogy a többi környezetvédelmi ágazatról megalapozottabb elemzést tartalmaz a mű.