Figyelmeztető üzenet

Ez a cikk kb. 11 éve íródott.
A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

ISPA helyzet Hajdú-Bihar megyében

Év: 
2003
Szám: 
Tél
Szerző: 
Molnár Attila

Igen sok csúszással, de már kialakulni látszik a Hajdú-Bihar megyei, ISPA forrásból finanszírozott hulladékgazdálkodási program. Elméletben, a számok terén már minden működik, gyakorlatilag itt-ott még döcög, de már látszik a vége! Egyszerűen szuper!

A megyében 3 regionális hulladéklerakó (Debrecen, Hajdúböszörmény és Berettyóújfalu térségében) fog épülni. Az üzemeltetést helyi cégek végzik: Debrecenben és Berettyóújfaluban az AKSD, míg Hajdúböszörményben a VG Kft.

A program egészében igen sok csúszás tapasztalható, aminek oka a brüsszeli bürokrácia, a lassú egyeztetési és pályáztatási folyamat. Sok nehézséget okoz a forint időnkénti combosodása és mélyrepülése is. A berettyóújfalui lerakó elkészültét hátráltatta, hogy a munkaterületet még nem adták át, míg a többinél már az építési munkálatok is elkezdődtek. Hajdúböszörményben változás nélkül kezelik a hulladékot. Az már korábban kialakított szelektív szigetekről a gyűjtött hulladék az utóválogató művön keresztül, a hasznosítható anyagok kinyerése után, deponálásra kerül. Sajnos, egyik településen sem lesz hulladékudvar, ahol elhelyezhetők lennének például a veszélyes hulladékok. És kimaradt a háztartásonkénti kétkukás rendszer is, amivel a szerves és szervetlen rész külön gyűjthetővé válhatna. A telepekre így egy nagy keverék jut el.

A programhoz kapcsolódik egy komoly szemléletformáló rész, amelyet az E-misszió csapata, a tender nyertese fog végezni. Nincs könnyű helyzetük, mivel nekik is csak nagy nehézségek árán sikerült megtudni, hogyan működik majd a rendszer az egyes lerakóknál.

A böszörményi depóniánál az eredeti változathoz képest sok módosítás történt. A telep területét felére csökkentették, így jelentősen csökkent az élettartam, az utóválogatást pedig egy új, eddig kipróbálatlan technológia váltja fel. Hasonlóak már ismertek pl. Csehországban, de pontosan ilyen még nincs a világon. A lerakóhoz tartozó 14 településen kb. 200 gyűjtőszigetet helyeznek el. A tervek szerint a hulladék 10-12%-a kerül így begyűjtésre, azaz évente 4000 tonna.

A tervezet szerint a településeken a szerves hulladékok 20 %-ának komposztálása szükséges. Ez a programban nincs benne, a településeknek kellene valamilyen formában létrehozni. A települések adottságai miatt szükségesnek tartják az otthoni komposztálás népszerűsítését.

A többi hulladék, évi 20.000 t a telepre kerül. Itt az egészet a benne levő veszélyes hulladékkal, szerves anyaggal együtt egy aprítóberendezésben 10-20 cm-es darabokra őrlik, majd az aprított hulladék bekerül az 5 db 237 m3-es kamra egyikébe, ahol egy féligáteresztő fóliával letakarva kb. 20 nap alatt fermentálódik. Az így keletkezett hulladékot eztán rostákkal válogatják szét. Számokban: egyes komponensek (papír, műanyag, üveg, fém és biohulladék) ? 38% ? anyagukban hasznosulnak, másodosztályú komposzt 16% lesz, energetikai hasznosításra 27% kerül, a maradék 12%-ot deponálják. Az energetikai hasznosítás a tervező szerint cementgyári együttégetést jelent, azonban az üzemeltetők egy külön égetővel akarják megváltani a világot.

A depónia hasznos, 350.000 m3-es térfogata pesszimista becslés szerint 12 évre elég, realista becslés szerint 16 évre, a legoptimistább becslés szerint pedig 58 évre. Előnyként értékelik, hogy:

  • a kezelt hulladék ártalmatlanítása alkalmassá teszi akár anyagában történő, akár energetikai célú hasznosításra,
  • 10%-kal jobban tömöríthető,
  • kisebb lesz a csurgalékvíz szervesanyag-tartalma.

    A technológia azonban egyes vélemények szerint nem a legmegfelelőbb, ki nem próbált (szakmai körökből vannak vadabb vélemények is).

    Az üzemeltetés vonatkozásában felmerül, hogy amennyiben Pista bátyánk otthon komposztálja a hulladékát, ugyanannyi marad-e a szemétszállítási díja (mivel kevesebb a mennyisége). Természetesen nem, itt sem lesz differenciálás, pedig a törvény szerinti szervesanyag-csökkentés nem a depónián fog megtörténni. A díjkérdés még gorombább az elmaradottabbnak nevezhető bihari térségben, ahol a kistelepülések eddigi 100 Ft-os szemétszállítási díját piaci alapra helyezik.

    Annak örülhetünk, hogy hulladékunk egy korrekt depóniára kerül, rekultiválják a felhagyottakat, azonban úgy érzem, a rendszer vált még ki ellenérzéseket...

    És a puding próbája az evés!