A törvény céljához:

 

A tervezet hangsúlyozza azt az EU alapelvet, hogy a törvény az unión belüli kereskedelmet és versenyfeltételeket nem befolyásolhatja, ugyanakkor nem említi azt az ennél fontosabb elvet, mely szerint az elõbbiek szabadsága nem veszélyeztetheti az emberi egészséghez és az ép környezethez fûzõdõ alapjogokat. Furcsálljuk, hogy egy környezetvédelmi jellegû jogszabály tervezetbõl pont a leglényegesebb cél maradna ki.

A tervezet felsorolás szintjén ismerteti a hulladékgazdálkodási módszereket. Ezek a következõk:

1. a hulladékképzõdés megelõzése,
2. a hulladék visszanyerése, a visszanyert anyagok újrahasznosítása, termelésbe történõ visszaforgatása,
3. a keletkezõ hulladék mennyiségének és veszélyességének, veszélyesanyag tartalmának csökkentése,
4. a hulladék energiaforrásként való használata,
5. a nem hasznosuló hulladék környezetkímélõ ártalmatlanítása.

Ez a felsorolás önmagában nem jelent prioritási sorrendet, ezért ezt ki kellene nyilvánítani.

Tehát a hulladékgazdálkodási módszerek közül mindig a sorrendben elõbbre állót kellene elõször alkalmazni, és csak akkor szabadna a következõ megoldáshoz folyamodni, ha a sorrendben elõbbre álló módszer alkalmazási feltételei társadalmi és gazdasági szempontból kimerültek. Hangsúlyozni kell, hogy a prioritási sorrend betartásához fontos társadalmi és környezeti érdek fûzõdik, így betartásának tudatos elhanyagolása a gazdaság bármely szereplõje részérõl hatósági szankcionálási lehetõséget vonhat maga után.

A sorrendben az energianyerést a tervezet az ártalmatlanítási megoldások elé helyezi. Álláspontunk szerint a hulladékégetés - energianyerés esetén is - ártalmatlanítási módszer, azaz kiválasztását az ártalmatlanítandó hulladék és az adott régió adottságai szerint kell elvégezni. Magában az unióban is éles vita folyik abban a tekintetben, szabad-e a hulladékégetõ kapacitásokat korlátlanul növelni, illetve szabad-e egyes tagállamokat ilyen kapacitások kiépítésére kötelezni, ha ilyenekkel nem rendelkeznek és elegendõ értéktelen területük áll rendelkezésre hagyományos lerakási módszerek alkalmazásához.

Álláspontunk szerint Magyarországnak a települési szilárd hulladékok vonatkozásában továbbra is tartania kellene magát a regionális lerakók kialakításához az égetés helyett, természetesen érdemi hulladékcsökkentési és szelektív gyûjtési intézkedések mellett. A TSZH égetésének az utóválogatott égethetõ, elsõsorban mûanyagfrakciót, gumit, szennyezett papírt, fatörmeléket tartalmazó hulladékrészre kellene korlátozódnia.

A tervezetben egyáltalán nem jelenik meg a szerves hulladékok komposztálása, azt legfeljebb a szelektív gyûjtés és hasznosítás egyik módszereként lehetne értelmezni. A szerves hulladékok kinyerése és komposztálása ennél sokkal nagyobb jelentõséggel bír, mind a hulladékcsökkentés, mind az erõforrás-kímélés szempontjából, ezért a vele kapcsolatos feladatokat - a veszélyes hulladékokhoz hasonlóan - önálló fejezetben kellene tárgyalni és az ezzel kapcsolatos részletes szabályok meghozatalára külön felhatalmazást kellene kapnia a Kormánynak. A szerves hulladékok különgyûjtését és a komposztálást mint hasznosítási módszert önállóan, az égetést és az ártalmatlanítást megelõzõ pontként fel kellene venni a hulladékgazdálkodási módszerek prioritási sorrendjébe .

Javaslataink szerint a módszerek és a prioritási sorrend az alábbiak szerint változna:

1. a hulladék keletkezésének megelõzése, újrahasználat
2. a hulladék visszanyerése, a visszanyert anyagok újrahasznosítása, a termelésbe történõ visszaforgatása,
3. a keletkezõ hulladék mennyiségének és veszélyességének, veszélyesanyag-tartalmának csökkentése,
4. biológiai eredetû hulladékok kivonása, kezelése, komposztálása,
5. a nem hasznosuló hulladék környezetkímélõ ártalmatlanítása, lerakása, égetése.

 

A hulladékgazdálkodás alapelveihez:

 

A tervezet az alapelvek felsorolásánál nem nevezi meg konkrétan a leírt elvet. ?gy utóbb hivatkozni sem lehet rá. Tehát van egy leírás, pl. "a környezetszennyezés megelõzése érdekében minden környezetterhelõ kibocsátást a lehetõ legkisebb mértékûre kell szorítani az összes kibocsátás érdekében", ám, hogy ez milyen fogalmat takar, nem tudhatjuk. Azaz mégis, hiszen a fogalmak a KTM 1997. októberi szöveges koncepciójában még szerepeltek. Az idézet az integrált szennyezés megelõzés elve lett volna.

A meghatározásban a "lehetõ legkisebb mértékûre kell szorítani" szövegezés túlságosan szubjektív. Helyette a legjobb elérhetõ technológia alkalmazását kellene elõírni, nyilván az érintett gazdálkodó vagyoni, pénzügyi helyzetének figyelembevételével, illetve a technológiai fegyelem betartását tekintettel a kibocsátási értékek minimalizálására.

A környezetszennyezésért felelõs "elõidézõ" fogalmát pontosítani javasoltuk abban a tekintetben, hogy elõidézõnek legyen tekinthetõ az a személy is, aki a környezetkárosodást okozó hulladékot arra jogosulatlan vagy tõkeszegény vállalkozásnak szándékosan vagy gondatlanul eljárva ártalmatlanításra átad.

A termelõ felelõssége ki kellene terjedjen a termék jellemzõinek megválasztásán túlmenõen a technológiai és intézményi hulladékok mérséklésére, annak tervezésére és kezelésére, a tartós, újrahasználatra alkalmas termékek elõnyben részesítésére a hulladékképzõ, egyszer használható alternatívákkal szemben. A termelõ anyagi felelõssége ne csupán elõzetes hozzájárulásban merüljön ki, mint az a tervezetben szerepel, (ez a megfogalmazás csupán a termékdíjak bevezethetõségének megalapozását szolgálja) ezért az "elõzetes" szó törlését javasoljuk.

Az alapelvek felsorolásából érthetetlen módon kimaradtak a "megelõzés elve", az "önellátás elve", a "közelség elve", a "szubszidiaritás elve", a "nyilvánosság elve" és a "példamutatás elve". Ezeket az alapelveket, mint azt a véleményezés további részében látni fogjuk, a törvény részletes szabályai sem érvényesítik kellõ mértékben.

 

A törvény hatályához:

 

A tárgyi hatály megfogalmazásánál kimaradt az a koncepcióban még szereplõ igen fontos kategória, hogy a hulladékminõsítés, így a tárgyi hatály egy másodnyersanyagként szolgáló, újrahasznosítani szándékozott hulladékra a tényleges felhasználásig terjed ki. Ezáltal van lehetõség arra, hogy a hulladékgazdálkodási törvény adjon felhatalmazást a visszavétellel, betétdíjjal, cserekötelezettségekkel kapcsolatos szabályok meghozatalára.

 

Az alapfogalmakhoz:

 

A hulladék a tervezet szerint: "a törvény 1. sz. mellékletében felsorolt kategóriákba sorolható bármely tárgy vagy anyag, amelyet tulajdonosa (birtokosa) nem használ vagy annak tulajdonával (birtokával) felhagy, vagy amely nem használható."

A hulladék szerintünk: "Az az anyag, melyet az adott mûszaki, gazdasági és társadalmi feltételek között tulajdonosa (birtokosa) sem felhasználni, sem értékesíteni nem tud, illetve nem kíván és ezért kezelésérõl a környezet szennyezésének elkerülése érdekében gondoskodni kell."

A veszélyes hulladék fogalom szerintünk kiegészítendõ minden olyan hulladékkal, melynek anyagösszetétele ismeretlen.

A hulladékgazdálkodás fogalma a tervezet szerint: "e körbe tartozó tevékenység a gyûjtés, szállítás, visszanyerés és a hulladékártalmatlanítás, valamint az e tevékenységek felügyelete és a lerakók utóvizsgálata".

A hulladékgazdálkodás fogalma szerintünk: "A hulladékokkal összefüggõ tevékenységek dinamikus rendszere, beleértve a szaktanácsadást, oktatást, a kezelõ és ártalmatlanító létesítmények tervezését, üzemeltetését és ellenõrzését, a hulladék keletkezését, a keletkezés megelõzését, mennyiségének és veszélyességének csökkentését, a hulladék gyûjtését, szállítását, újrahasználatát és anyagában történõ hasznosítását, a lerakók rekultivációját, a kezelõ létesítmények mentesítését, az aktív mûködés lezárását követõ vizsgálatot."

A számos pongyola megfogalmazást szépen példázza, hogy a tervezet "elérhetõ leghatékonyabban környezetkímélõ technológiák bevezetésére való törekvést" szorgalmaz az uniós szinten is elfogadott "legjobb elérhetõ eljárás/technológia követelménye" helyett.

A meghatározásokból hiányzó fogalmak továbbá: újrahasználat, anyagában történõ hasznosítás, megelõzés, hulladékkezelés.

 

A hulladékgazdálkodás általános szabályaihoz:

 

A tervezet szerint: "A gazdasági vagy fogyasztói tevékenységét mindenki köteles úgy folytatni, hogy az az elérhetõ legkisebb mennyiségû hulladék keletkezését idézze elõ és az hasznosítható legyen, illetõleg a környezet legcsekélyebb mértékû veszélyeztetésével vagy szennyezésével járjon."

Mivel nem tudjuk, ki tudná bizonyítani, mi a legcsekélyebb mértékû veszélyeztetés és szennyezés, ezért szerintünk: "A gazdasági vagy fogyasztói tevékenységét mindenki köteles úgy folytatni, hogy az az adott gazdasági lehetõségek mellett megválasztott legjobb elérhetõ technológia és a rendelkezésre álló tevékenységi körülmények mellett az a legkisebb mennyiségû hulladék keletkezését idézze elõ és az hasznosítható legyen vagy hasznosítható állapotban maradjon, illetõleg környezetszennyezést, környezeti kárt ne okozzon."

 

A termelõ kötelezettségei címû fejezethez:

 

A prioritási sorrend hanyag kezelését és a következetesség teljes hiányát mutatja, hogy a termelõvel szemben megfogalmazott követelményekben a kezelés és az ártalmatlanítás megelõzi az újrahasznosítást.

A termelõ feladata a megelõzés érdekében a tervezet szerint: "A termelõ az elvárható gondosságot köteles tanúsítani az azonos célra szolgáló nyers- és alapanyagok, félkésztermékek, csomagolóanyagok közül azok elõnyben részesítésére, amelyek kevesebb hulladék keletkezésével járnak, illetõleg az azokból készült termék elhasználódását követõ hulladékká válásával kevésbé terheli a környezetet."

A termelõ feladata a megelõzés érdekében szerintünk: "A termelõ az elvárható gondosságot köteles tanúsítani az azonos célra szolgáló nyers- és alapanyagok, félkésztermékek, csomagolóanyagok, illetve az azokból készült termékek és csomagolóeszközeik közül azok elõnyben részesítésére, amelyek alacsony anyag- és energiaigényûek, kevesebb hulladék keletkezésével járnak, illetõleg az azokból készült termékek tartósabbak, a csomagolóeszközök újrahasználhatóak, és a termék elhasználódását követõen a keletkezõ hulladék kevésbé terheli a környezetet."

Errõl a fogyasztót is tájékoztatni illene, így kértük, hogy külön és feltûnõ módon meg kelljen jelölni a hulladékszegény, tartósan használható terméket, illetõleg az újrahasználatra alkalmas, betétdíjas csomagolásokat.

A tervezet szerint a hulladék átruházásánál a termelõ pusztán "elvárható gondosság" tanúsításáért felel. A mi véleményünk szerint az illegálisan lerakott ipari hulladékhegyeket és a veszélyeshulladék-bombákat csak úgy lehet a jövõben kivédeni és hatástalanítani, ha "A termelõ hulladékká váló termékéhez és az átadott hulladékokhoz kötõdõ felelõsségi viszonya a hulladékkal való logikai, termelési, technológiai kapcsolat sorrendjének megfelelõen meg nem szûnõ és egymásra épülõ jellegû egészen az ártalmatlanításig.

A termelõ felelõssége az átadott hulladék tekintetében a tulajdonjog átruházásával nem szûnik meg, ha a hulladék átvevõje a hulladék kezelésére, hasznosítására, környezetkímélõ ártalmatlanítására képtelen vagy képtelenné válik. Ebben az esetben az átadó az okozott kárért, a kezelés, hasznosítás, ártalmatlanítás költségeiért kezesként felel."

Továbbá:

"A termelõ köteles a termelési folyamat során keletkezõ homogén, technológiai hulladékok esetében - a gazdasági ésszerûség határain belül - a hulladékkezelés prioritási sorrendjének megfelelõen eljárni."

A termelõ felelõsségi szabályaiban a tervezet egyáltalán nem foglalkozik a csomagolóeszköz és a veszélyes hulladék problémával. Véleményünk szerint ennél a két területnél specifikus felelõsségi szabályok alkalmazása indokolt.

1. A csomagolási hulladékokkal kapcsolatos termelõi felelõsségrõl, a termékdíjról és a betétdíjról szóló jogszabályokkal összhangban külön jogszabály rendelkezzen, mely magában foglalja a termelõ kötelezettségeit a csomagolóeszközök összetételének megválasztásával, a csomagolóeszközökbõl keletkezõ hulladékok kezelésének, hasznosításának, ártalmatlanításának rendjével kapcsolatban, valamint tartalmazza a fogyasztók jogait és kötelezettségeit a csomagolóeszközök visszaváltása, a kereskedõ részére történõ visszaadása, a vásárlás helyén történõ visszahagyása, különgyûjtése tekintetében.

2. Minden olyan termelõ, amelynek gazdasági tevékenysége során veszélyesnek minõsülõ technológiai hulladék keletkezik, vagy olyan termék elõállítását folytatja, amely hulladékká válását követõen veszélyes hulladéknak minõsül, külön jogszabály alapján kárelhárítási alap képzése érdekében befizetést legyen köteles teljesíteni.

 

A forgalmazó, kereskedõ kötelezettségei címû fejezethez:

 

Ez a fejezet a tervezetben pusztán óhajokat és a piaci önszabályozás nemes ideáit fogalmazza meg, így keményebb rendelkezést javasoltunk.

"A forgalmazó, kereskedõ köteles a betétdíjas és cserekötelezettségrõl rendelkezõ jogszabályok alapján a termelõvel és a fogyasztóval együttmûködni, különös tekintettel a tartós, újrahasznosított anyagból készült és újrahasználható termékek, csomagolóeszközök választékban tartására."

Annak érdekében, hogy ez megvalósítható legyen, és a hulladékgazdálkodási törvény egyáltalában megfeleljen a környezetvédelem általános szabályairól szóló törvénynek, amely a betétdíj jogintézményét még ismerte és alkalmazását lehetõvé tette, a tervezetet egy teljes új fejezettel kértük kiegészíteni, amely a BETÉTDÍJ. Szövege szerintünk:

"A hulladék keletkezésének megelõzése, a keletkezõ hulladékok különgyûjtése, egységes és a környezetet kímélõ kezelése, a termékek és csomagolóeszközök újrahasználata, anyagában történõ hasznosítása érdekében jogszabály betétdíj bevezetését rendelheti el. A betétdíjat a termelõ, forgalmazó köteles a termék fogyasztói árán felül, csomagolóeszköz esetében az ár helyett felszámítani, és a terméket, csomagolóeszközt annak elhasználódását, rendeltetésszerû használatát követõen a betétdíj visszatérítése mellett idõbeli és mennyiségi korlátozás nélkül visszaváltani. A jogszabály a betétdíj mértékét is meghatározhatja.

A betétdíj elrendelése mellett jogszabály írhatja elõ a betétdíjas termékekre és csomagolóeszközökre vonatkozó szabványosítási kötelezettséget, azok megjelölésének módját, a betétdíjas termékekkel kapcsolatos visszaváltási kényszer elrendelését a termelõ (forgalmazó), a választékban tartási kötelezettséget a kereskedõ számára.

A jogszabály a betétdíjas rendszerek fejlesztésével és mûködtetésével kapcsolatos pénzügyi támogatások feltételeirõl is rendelkezik, melynek forrását a KAC, illetve, ha az érintett termékkör termékdíjas, a termékdíj bevételek meghatározott része fedezi.

Betétdíj elrendelésének hiányában jogszabály egyes hulladékképzõ termékekre cserekötelezettséget is elrendelhet, mely a kereskedõre vonatkozik és a termelõ (forgalmazó) visszaváltási kényszerét is maga után vonja.

A betétdíjas termékek választékban tartására és visszaváltási kényszerére vonatkozó rendelkezések megszegését a jogalkotó az alternatívaként alkalmazott, nem betétdíjas termékkörök visszaváltási kényszerével szankcionálhatja."

 

A helyi közszolgáltatás címû fejezethez:

 

A tervezet teljes körûen az önkormányzatok hatáskörébe rendeli a hulladékgyûjtési tevékenység engedélyezését. Megítélésünk szerint vannak a hulladékgazdálkodásnak olyan részterületei, amelyek szabad piaci alapon hatékonyabban mûködtethetõek és környezeti veszélyeztetést nem okoznak, így a következõ megoldást javasoltuk:

"A települési önkormányzat közigazgatási területén hulladékot kizárólag az gyûjthet, aki erre az önkormányzattól megbízást kapott. Kivételt képez azon anyagában hasznosítható hulladékok köre, melyek nem minõsülnek veszélyes hulladéknak és piacképesek. Az ilyen hulladékok szervezett keretek között történõ különgyûjtését és elszállítását piaci alapon mûködõ vállalkozások is elláthatják. A termelõ emellett önállóan is szerzõdhet ezen újrahasznosítható anyagok elszállítására a hasznosításra vállalkozóval."

A tervezet a hulladékbegyûjtés, szállítás és ártalmatlanítás díjrendszerérõl mélyen hallgat. Csupán azt nyilvánítja ki, hogy az önkormányzat a díjat rendeletben állapítja meg és ha akarja, mérsékelheti annak a kötelezettnek a díját, aki szelektíven gyûjt. Ezért jogalkotói citromdíj jár, hiszen az Alkotmánybíróság - rávilágítva a joghézagra és az alkotmányellenes díjbeszedési gyakorlatra - az elmúlt egy évben tucatnyi szemétdíj megállapító önkormányzati rendeletet semmisített meg. A KöM-ben nyilván nem olvasták az AB határozatait, avagy a téma kényes voltára tekintettel továbbra is az anarchiát preferálják.

Mi a következõ megoldást javasoltuk: "A hulladék begyûjtésének díját és beszedésének módját az önkormányzat rendeletben állapítja meg. A díjszabásnak az átadott hulladék mennyiségével (tömegével, térfogatával) arányosnak kell lenni. Az önkormányzat mérsékelt díjat köteles megállapítani annak az ingatlantulajdonosnak a javára, aki az önkormányzat rendeletében meghatározott módon elõsegíti a hulladék-keletkezés megelõzését, kezelését, teljesíti a hulladék fajták szerinti elkülönítését és átadását a közszolgáltató részére. Az önkormányzat mérsékelt díj megállapítására nem kötelezhetõ, ha a hasznosítható hulladékok különgyûjtését piaci vállalkozások végzik."

Az önkormányzat - szerintünk - ne csak elszenvedõje legyen a szemétáradatnak, de legyenek jogosítványai is, amellyel befolyásolni tudná azt. Ezért javasoltuk, hogy:

"Az önkormányzat a hulladékbegyûjtési közszolgáltatás megszervezésének kötelezettsége mellett jogosult közigazgatási területén a hulladék keletkezésének megelõzésével kapcsolatos rendelkezések meghozatalára. Ennek keretében külön díjazást állapíthat meg a közterületen át történõ árusítással hulladékot termelõkkel szemben vagy az ilyen árusítást korlátozhatja."

 

Az ingatlantulajdonos kötelezettségei címû fejezethez:

 

A tervezet a veszélyes hulladék ingatlanon történõ tárolásának általános tilalmáról rendelkezik, ami értelmetlen, mert ezáltal a különgyûjtést is megakadályozza. Ugyanakkor nem szab gátat a nem veszélyes frakciók felhalmozásának. Azért, hogy ne keletkezzenek tízezerszám kis magántulajdonú lerakók az országban, javasoltuk:

"Az ingatlantulajdonos a használatában álló földterületen hulladékot és veszélyes hulladékot nem tarthat a házilag komposztálható szerves hulladékok kivételével. A többi szilárd és veszélyes hulladékot az épületben - a szükséges biztonság megteremtése mellett - köteles külön gyûjteni, tárolni és az adott településen biztosított hulladékbegyûjtési közszolgáltatás, illetve a veszélyes hulladékokra biztosított szelektív gyûjtés rendjének megfelelõen azokat az arra feljogosított közszolgáltatónak rendszeresen átadni."

 

A veszélyes hulladék tulajdonosának kötelezettségei címû fejezethez:

 

A tervezet szankcionálási része botrányosan gyenge. Emiatt a következõ javaslatokat tettük.

A lakosságnál keletkezõ veszélyes hulladékok esetében:

"A különgyûjtési és átadási kötelezettség megszegését a helyi önkormányzat a közszolgáltató bejelentése alapján a hulladék begyûjtési díjának felemelésével szankcionálja. Jelentõs mennyiség vagy környezeti károkozás esetén a közszolgáltató a környezetvédelmi hatóság felé bejelentést tesz."

Az ipari termelõknél keletkezõ veszélyes hulladékok esetében:

"A veszélyes hulladékok által okozott károk, veszélyeztetés elhárításáért, ha annak a felelõsségi láncban érvényesíthetõ eszközei már kimerültek, az Állam felel. Ha a veszélyes hulladékokkal kapcsolatos kárelhárítás, veszélyeztetés azonnali beavatkozást igényel a lakosság és a környezet megóvása érdekében, és ezt a szennyezésért felelõs(ök) nem hajtják végre, az Állam a kötelezettek költségére a munkálatokat elvégezteti, a költségeket szükség esetén megelõlegezi."

 

A hulladékszállítás címû fejezethez:

 

A szankcionálás itt ismét elhanyagolható, azaz ösztönöz a hasznosíthatatlan hulladékok beszállítására. A tervezetben ugyanis nyersanyag céljára behozott, de fel nem használt mennyiségeket csupán a még nem létezõ környezetterhelési díjjal fenyegeti. Nyilván, valamikor lesz környezetterhelési díj, ám annak köre és mértéke nem jelent kellõ visszatartó erõt. Ezért javasoltuk, hogy:

"Tilos legyen az ország területére külföldrõl - a közvetlenül nyersanyag céljára történõ felhasználást kivéve - hulladékot beszállítani. A nyersanyagként történõ felhasználás céljára külföldrõl behozandó hulladék beszállítása akkor engedélyezhetõ, ha annak elsõ belföldi tulajdonosa a felhasználás módjára és idõtartamára vonatkozó terveket bemutatja és azok elbírálásra alkalmasak. Veszélyes hulladéknak minõsülõ anyagok hasznosítás céljából történõ behozatala esetén az elsõ belföldi tulajdonos - a hasznosítás megtörténtének hitelt érdemlõ igazolásáig - az esetleges kárelhárítás, ártalmatlanítás becsült költségeinek megfelelõ összegû és lejáratú bankgaranciát köteles bemutatni."

 

A hulladék elõkezelése címû fejezethez:

 

Itt szerepel a tervezet számos ellentmondásának egyik gyöngyszeme. A hulladék szétválogatását "elõkezelési" módszerként határozza meg, majd az alól az ingatlantulajdonost kivonja. Tehát a jelenlegi forma szerint a szelektív gyûjtés megtagadható. Ezért a következõ módosítást javasoltuk:

"Az ingatlantulajdonos a lakossági fogyasztásból, felhasználásból keletkezõ hulladék elõkezelésére - annak szelektív gyûjtés céljára történõ szétválogatása kivételével - nem kötelezhetõ."

 

A hulladék ártalmatlanítása címû fejezethez:

 

Az ártalmatlanítási módszerek sorrendjében a biológiai módszer az utolsó helyen szerepel. Ez szerintünk helyesen:

• biológiai vagy más eljárással való ártalmatlanítás,
• lerakás,
• elégetés.

Ez a fejezet rendelkezik a betelt lerakók utógondozásának, ellenõrzésének követelményérõl (30 év az EU-direktívának megfelelõen). Azok a csúnya pénzügyi garanciák, hogy a valóságban is történhessék valami, valahogy megint kimaradtak. Ezért javasoltuk:

"A hulladéklerakók lezárást követõ utógondozására, ellenõrzésére a mûködés során pénzügyi fedezetet kell teremteni. Ennek mértékérõl, képzésének módjáról külön jogszabály rendelkezik."

A hulladékkezelõi szolgáltatás címû fejezethez:

A tervezet szerint a termelõ, ha erre alkalmas földterülettel rendelkezik, szabadon létesíthet új szeméttelepet saját hulladékai számára. Szerintünk a termelõ számára új földterület igénybevételét lerakó céljára nem volna szabad megengedni, csak a meglévõ lerakó esetében szabadna mentesíteni a szolgáltató által fenntartott telephely igénybevétele alól. Képzeljük el, mi történik, ha az ipar elkezdi sokallni az új törvény alapján kialakuló díjakat. Mégis csak szebb és környezetkímélõbb egy privát szeméttelep, ugye!

Még egy gyöngyszem. A veszélyes hulladékok kezelésére szolgáló berendezést csak Dr. Baja Ferenc volt miniszter engedélyezheti. A tervezet ezt a jogosítványt ugyanis a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter hatáskörébe utalja.

Lehet, hogy mégis kész volt ez a tervezet már tavaly májusban, mint azt az egykori államtitkár a sajtónak állította?

A Hulladékgazdálkodási politika címû fejezethez:

A tervezet ismét nem tartalmaz a hulladék keletkezésének megelõzésével, az újrahasznosítással kapcsolatos konkrét intézkedéseket, jogosítványokat, ezért javasoltuk:

"A Kormány jogosult külön rendeletben, a helyi önkormányzatok jogosultak helyi rendeletben olyan intézkedéseket foganatosítani, amelyek a tulajdonukban álló, általuk mûködtetett közintézményekben, gazdálkodó szervezeteknél a hulladék keletkezésének csökkentésére, a csomagolási hulladékok mérséklésére, a keletkezõ hulladékok szelektív gyûjtésének biztosítására alkalmasak, továbbá rendelkeznek az újrahasználatra alkalmas (betétdíjas), a hulladékok újrahasznosításából származó termékek ezen intézményekben történõ felhasználásáról a primer erõforrások kímélése, kiváltása érdekében."

A Hulladékgazdálkodási intézkedési terv címû fejezethez:

A tervezet szerint a terv célja a hulladékgazdálkodás szervezése, irányítása, a szolgáltatás feltételeinek meghatározása. Ehhez szerintünk ismerni kellene a keletkezõ hulladékok szerkezetét, mennyiségét és jövõbeni alakulását. Ezért javasoltuk:

"A hulladékgazdálkodási intézkedési terveknek külön kell foglalkozniuk a területen képzõdõ ipari, lakossági és intézményi hulladékok kezelésének kérdésével és tervezniük kell ezen hulladékok tömegének, térfogatának, összetételének várható alakulását."

"A kezelõ és ártalmatlanító létesítmények kialakítására, kapacitására, mûködésére vonatkozó terveknek összhangban kell állniuk a területen várhatóan képzõdõ hulladékok mennyiségével és jellegével. Ennek elkészítéséhez az önkormányzat jogosult a területen illetékes környezetvédelmi szakhatóság szakmai segítségét igénybe venni."

A hulladékgazdálkodás szabályainak megszegése miatt alkalmazható bírságról címû fejezethez:

A bírság jogintézményét a tervezet a veszélyes hulladékokkal kapcsolatos szabályok megszegésére korlátozza. Ezt megengedhetetlennek tartjuk. Egy törvény szankciók nélkül végrehajthatatlan, lehetne helyette ajánlást is közzétenni.

A bírság szankciót tehát a veszélyes hulladék mellett minden más települési és termelési hulladékkal kapcsolatos kötelezettségszegés esetében is alkalmazni kellene. Ide értjük különösen a hulladékgazdálkodás prioritási sorrendjének megszegését, a termelõi hulladékmegelõzési kötelezettségek megszegését, a különgyûjtési kötelezettségek, a hulladék tárolásának szabályaira vonatkozó kötelezettségek megszegését, az illegális lerakást, az ártalmatlanítás szabályainak megszegését, a hasznosítható hulladékanyagokkal történõ visszaéléseket stb.

A közlési kötelezettség címû fejezethez:

A fejezet címét "Közlési kötelezettség és társadalmi nyilvánosság"-ra kértük változtatni. A nyilvánosság teljes hiánya miatt a következõ kiegészítéseket javasoltuk:

"A gazdálkodó szervezetek a hulladéktermelésre, a hulladék kezelésének módjára, a hulladékok mennyiségének csökkentését célzó intézkedéseik jellegére vonatkozó adataik közlését a környezetükben élõ lakosságtól és annak önszervezõdéseitõl nem tagadhatják meg.

A termelõ köteles a termék hulladékká válása esetére, a csomagolási hulladék jellegére, az elvárható kezelés módjára a fogyasztó számára tájékoztatást adni. A hulladékká váló termék, csomagolás tulajdonságaival, a kezelés módjával kapcsolatos, a valóságnak meg nem felelõ tájékoztatás a fogyasztók megtévesztésének minõsül, mely a fogyasztók védelmérõl szóló törvényben foglalt jogkövetkezményeket vonja maga után.

A települési és termelési hulladékok mennyiségére, tömegére, összetételére, a kezelés, ártalmatlanítás módjára, a hulladékkezelõ, ártalmatlanító létesítmények állapotára, kibocsátási paramétereire vonatkozó önkormányzati, és hatósági adatok nyilvánosak."

A felvilágosítás címû fejezethez:

A fejezet címét "Tájékoztatás, tudatformálás, környezeti nevelés" címre kértük változtatni. Ebbõl is kitûnik, hogy egy nagyon szegényesen megfogalmazott résszel állunk szemben, amelybõl az ifjúság nevelését, a társadalmi szervezetek szerepét teljesen kihagyták. Ezért az alábbi kiegészítést javasoltuk:

"A hulladékgazdálkodásról szóló tájékoztatás, tudatformálás nem korlátozódhat a hulladékgazdálkodásban hatósági jogosítványokkal, illetve üzleti érdekekkel rendelkezõ szervezetek tevékenységére. A lakosság tájékoztatásában, a hulladékhoz fûzõdõ viszony, a hulladék-megelõzés, a hulladékra vonatkozó ismeretek kialakításában kiemelt szerepe van a polgárok önszervezõdéseinek, a társadalmi környezetvédõ szervezeteknek, a fogyasztóvédelmi szervezeteknek. A hulladékkal kapcsolatos környezeti nevelés kialakítása, az erre vonatkozó tantervi megoldások megvalósítása az Oktatási Minisztérium feladata."

További megjegyzések:

Nagyon hiányoltuk, hogy a törvénytervezet végrehajtási rendeletekre felhatalmazó része nem tartalmazza teljes körûen az Európai Unió direktíváiban, ajánlásaiban önállóan szabályozott vagy szabályozni kívánt területeket, így pl. az akkumulátor- és szárazelem hulladékok, azbeszttartalmú hulladékok, gumiabroncsok, jármûroncsok, elektronikai hulladékok, építési és bontási hulladékok részletes szabályozásának igényét. Ezt önmagában a termékdíjakról szóló törvény nem teheti meg.

Befejezésül megjegyezzük, hogy a véleményezett törvénytervezet - megítélésünk szerint - a leírtakon kívül még számos ellentmondást, elnagyolt megfogalmazást, önismétlést tartalmaz, melyeket ilyen rövid idõ alatt nem állt módunkban teljes körûen feltárni. Szükségesnek tartanánk (tartottunk volna) egy széles körû szakmai egyeztetést, vagy egy szakmai munkacsoport felállítását, amely az érintett szakterületek részérõl képes lenne a törvény egyes fejezeteit szakmailag igényes, tartalmilag zárt szerkezettel felszerelni, a kapcsolódó jogterületekkel való összhangot kialakítani. Ezen munka alapjául jelen tervezet és a KTM 1997 októberi szöveges koncepciója szolgálhatna.