Hulladékcsökkentés komposztálással

A háztartási hulladék mennyiségének csökkentéséhez az egyik legeredményesebb módszer a komposztálás. A kertből, konyhából kikerülő szerves anyagok – vagy a Svájcban elterjedt találó kifejezéssel élve: „zöld javak” – zöme hazánkban még többnyire a kukákban végzi, pedig több szempontból is jobb lenne, ha ezek komposztálással visszajutnának az élő környezet körforgásába.

Mik a komposztálás előnyei?
A legfrissebb adatok szerint Magyarországon éves átlagban a települési szilárd hulladék egyharmada szerves hulladék, amely ahelyett, hogy hulladéklerakókba vagy -égetőkbe kerülne, akár a kertek, parkok, szántóföldek talaját is javíthatná.

A lerakókon rothadásnak induló szerves anyagból ugyanis nagy mennyiségű üvegházhatású metángáz szabadul fel, vagyis a folyamat jelentősen hozzájárul a globális felmelegedéshez. Az égetők sem örülnek a sok szerves anyagot tartalmazó hulladéknak, mert ezek – magas víztartalmuk miatt – rontják az égés hatásfokát. A komposztálással viszont a lenyírt fű, gyümölcs- és zöldséghéj és a többi szerves anyag értékes tápanyagai visszajuthatnak a természeti körforgásba, így ráadásul nincs szükség az őszi avarégetésre és a hulladék mennyisége – és költsége – is mintegy harmadával csökkenthető.

Törvényi szabályozás
A komposztálás hulladékcsökkentésben játszott szerepét az Európai Unió is felismerte, és ennek hatása már a 2001. január 1-jén hatályba lépett magyar Hulladékgazdálkodási Törvényben is felismerhető. A törvény ugyanis – pontosan az üvegházhatásban betöltött szerepük miatt – előírja, hogy 2006. július 16-ig a hulladéklerakókba kerülő települési hulladék, biológiailag lebontható hányadát az 1995-ben képződött mennyiség 75 tömeg%-ára, 2009. július 16-ig 50 tömeg%-ára, 2016. július 16-ig 35 tömeg%-ára kell csökkenteni.

Házi komposztálás – bárhol kivitelezhető
A komposztálás tulajdonképpen a legősibb hulladék-újrahasznosító eljárás, melynek során a lebomló szerves hulladék értékes talajjavító anyaggá alakul a mikroorganizmusok, gombák és más talajlakó élőlények tevékenységének hatására.

A legolcsóbb és a legkevesebb környezetterheléssel járó megoldás az, amelyiknél nem kell az anyagot elszállítani, hanem helyben, a kiskertben, udvaron komposztálunk. Ha a háztartásban, kertben keletkezett szerves hulladékot külön gyűjtjük és a saját vagy a lakóközösség udvarán komposztáljuk, azzal kb. harmadával tudjuk csökkenteni a szemétszállítási díjat, és a környezetünkben lévő növényeket értékes „ humuszhoz” juttathatjuk.

Szobanövényeink és az utcai fák különösen hálásak lesznek a tápanyagban gazdag komposztért, és tápoldatra sem kell költenünk.

Tőlünk nyugatabbra, például Svájcban teljesen természetes, hogy az emeletes házak között is találnak egy kis zöld foltot, ahová a komposztkeretet elhelyezik és a tevékenységért felelős komposztmester gondozza az anyagot.

Az uniós előírásoknak megfelelően ma már egyre több városban és fővárosi kerületben is csatlakozhatunk komposztálási programhoz.

Mire ügyeljünk a komposztálás során?
A komposztálás nagyon egyszerű eljárás, nincs szükség hozzá semmilyen extra beruházásra, elegendő egy jó minőségű, megfelelő szellőzést biztosító komposztkeret – ma már ebből is számos változat kapható a kereskedelmi forgalomban.

A komposztunkhoz pedig nem kell más, mint idő, levegő, napsütés és elegendő nedvesség. A legfontosabb dolgunk, hogy figyeljünk ezek megfelelő arányára, így nem következhet be az, ami miatt néhányan ódzkodnak a komposztálástól, vagyis az erőteljes szagot árasztó rothadás. Ez ugyanis vészjel, a helyes komposztálás nem jár ilyen „kísérőjelenséggel”.

Évente kétszer-háromszor célszerű átforgatni az összegyűjtött szerves hulladékot, átszitálni egy nagyobb méretű rostán és a kész humuszt már fel is lehet használni a virágcserepek vagy a kert földjébe keverve.

Mi kerülhet a komposztba?
A konyhában egy tálban vagy más alkalmas edényben gyűjthetjük a szerves hulladékot: a komposztba kerülhet a gyümölcsök, zöldségek héja, tojáshéj, kávé- és teazacc, hervadt virágok és elszáradt szobanövények, virágföld, toll, szőr, fahamu (max. 2-3 kg/m3), növényevő állatok ürüléke a forgácsalommal együtt, papír kis mennyiségben (újságpapír nem, de selyempapír és tojástartó doboz feldarabolva igen), valamint gyapjú-, pamut és lenvászon feldarabolva, szintén kis mennyiségben.

A kerti komposztalapanyagok közül legnagyobb mennyiségben az avar fordul elő, illetve a fűnyesedék, szalma, falevél, lehullott gyümölcsök, ágak, faforgács, fűrészpor. A gallyak közül a kisebbeket kézzel, a nagyobbakat ágaprítóval ajánlott feldarabolni körülbelül 5 centiméteres darabokra.

Mit ne tegyünk a komposztba?
Ne kerüljön a komposztba festék-, lakk-, olaj- és zsírmaradék, szintetikus, illetve nem lebomló anyagok (pl. műanyag, üveg, cserép, fémek), veszélyes, magas nehézfémtartalmú anyagok (pl. nagy forgalmú utak mellől származó növényi hulladék, elem, akkumulátorok stb.).
A fertőzésveszély miatt ne tegyünk a komposztálnivalók közé fertőzött, beteg növényeket, a húsevő állatok almát, ételmaradékot, húst és csontot (ez utóbbiakat a kóbor állatok és rágcsálók miatt is érdemes kihagyni a komposztból).

Egy lépéssel közelebb a természethez és egymáshoz
A komposztálás csínjára-bínjára talán sokan emlékeznek még az idősebb korosztályból is, nekik bizonyára külön öröm – a környezeti és gazdaságossági szempontok mellett – a régi hagyományok felelevenítése, ami akár városi környezetben is kivitelezhető.
Már a fővárosban is rengeteg példát találni rá, hogy egy-egy lakótelepi házban, társasházban az ott élő, sok szabadidővel rendelkező nyugdíjasok szervezték meg a közös komposztálást, ami nemcsak közösségi élmény, hanem egy kis hasznos mozgás is a – mégoly apró - zöld területen, a friss levegőn.

További információ: http://komposztalj.hu/