A zöld szatyrok eldorádója
Ez a cikk zacskóinkról szól. Nem ám kispályás módon! Van benne világtörténelem, hazai helyzetkép és nyereményjáték. Manapság ezt várja a kedves olvasó, nem? Ja, és egy jogi eljárás kapcsán egy céggel is foglalkozunk. Úgy hívják, hogy Auchan. Kalas György írása A műanyagzacskók világtörténete
Hol kezdődött a bevásárló műanyagtáskák világot elárasztó karrierje? Naná, hogy az USA-ban, mégpedig a 1970-es években, miután kifejlődött pehelykönnyű, vékonyfalú változata. Olcsó, praktikus - mondta a csomagolóipar a fogyasztóknak - mi kell még? Fogd és vidd, vedd és dobd!
Ma a Föld műanyagszatyor kibocsátása havonta kb. 38 milliárd, vagyis napi 500 millió. Az egy főre jutó mennyiség Németországban évente 65 db, Ausztráliában 161 db, Nagy-Britanniában 200 db, az USA-ban 330 db. Szóval a műanyagzacskó hamar elterjedt az egész világon. És persze nem csak a boltokban...
Mára nyilvánvaló, hogy a környezet nagy árat fizet a kényelmes bevásárlásokért. A szélben szárnyaló, árokparton hömbölgő szatyrokat könnyű volt ráfogni a felelőtlen fogyasztókra, de aztán világossá vált a szemétdombokra kerülő zacskók problémája is - lebomlásuk akár ezer évig is eltarthat. Ne feledjük el: a műanyagtáskák előállításához nyers kőolaj kell, energia és víz - miközben szén-dioxid kerül a légkörbe. Az USA-ban az évi 100 milliárd szatyor előállításához 12 millió hordó kőolajat használnak fel.
Szóval nem véletlen, hogy ma már mind több ország próbálja „jogilag" segíteni a fogyasztókat, hogy az eldobó műanyagszatyrok helyett inkább vászonból vagy más tartós anyagból készült bevásárlótáskát válasszanak. Két éves élettartama alatt egy vászontáska kb. 850 eldobó reklámszatyrot „válthat ki"). A csomagolóipar és a kereskedelem persze ellenáll, de ahol komoly az állami akarat, ott van eredmény is. (Lásd a keretest.)
Más országokban... ez azért nem megy ilyen egyszerűen. Ausztriában csomagolóanyag nem is kaphat „környezetbarát" minősítést. Németországban csak az igazoltan (legalább 80 %-ában) újrahasznosított műanyagból gyártott szatyor lehet „Kék angyal". Ennek oka az a felismerés, hogy a lebomló műanyagszatyor - mivel nem csökkenti a hulladék mennyiségét - a megelőzésre alkalmatlan. Nem jelent környezetbarát alternatívát sem, hiszen azt sugallja a fogyasztónak, hogy nyugodtan kidobható, úgyis lebomlik. Na ja, vagy igen, vagy nem. Elméletileg ugyan komposztálható, de lebomlását a házi komposztálónak nincs ideje kivárni. Nem foglalkoznak vele a komposztáló nagyüzemek sem. Mivel a „bio-t" nem tudják kiválogatni, inkább minden zacskót kiválogatnak a szerves anyagok közül. A műanyagzacskók ellen leghatékonyabban Írország lépett fel. 2002-ben olyan magas környezetvédelmi adóval terhelte meg a zacskókat, hogy hónapokon belül 94 %-kal csökkent a felhasználás Igaz, ehhez komoly lakossági tudatformáló kampány is kellett… Vannak más megoldások is. Dél-Afrikában például csak vastagabb, tartós műanyagszatyrot gyártanak. Ausztrália és Kína 2008 júniusától teljes tiltást jelentett be, de ezt tervezi Tajvan, Uganda, Banglades is. Megmozdult valami az USA-ban is: néhány áruházlánc önkorlátozással, néhány város pedig tiltással próbálkozik. Például San Francisco, ahol a helyi önkormányzat – a kis üzletek kivételével – megtiltotta a műanyag szatyrok használatát (eddig Oakland és New York jelezte, hogy követi a példát). |
A magyar helyzet
Ami a nagy magyar plasztikhelyzetet illeti: a becsült adatok szerint éves szinten nálunk kb. 1,8 milliárd műanyagszatyor kerül a szemétlerakókra, vagy a szemétégetőkbe. Rosszabb esetben az árokpartra, a fákra, vagy a vízbe. A szelektív gyűjtőkbe alig, hiszen a csomagolóipar által működtetett (pl. Öko-Pannon-féle) rendszerek csak az italos csomagolási hulladék visszagyűjtésével foglalkoznak.
Bár a probléma ismert, a honi környezetvédelmi minisztériumban legutóbb 1993-ban volt komoly szándék a műanyagzacskók tiltására. Aztán sokáig semmi, majd 2005-től bevezették zacskóinkra a termékdíjat. Hamarosan megjelentek a magyar boltokban a „zöld" plasztikszatyrok - nyilván nem véletlenül. Nagy nevetség, de nálunk ez is lehetséges: a biológiailag lebomló műanyagból készült bevásárlótáskák megkaphatják a „környezetbarát" pecsétet. Így lettünk a zöld szatyrok eldorádója. Ma már az összes minősített „környezetbarát" terméknek egyharmada lebomló polietilén bevásárló táska (a 304-ből kilencven). Az ok egyszerű, nálunk a „környezetbarát" minősítéssel termékdíjmentességet lehet szerezni...
Most jön az Auchan
Tavaly bejelentést tettünk, mert az áruházláncnál osztogatott nejlonszatyrokon „környezetbarát" felirat díszeleg, holott nincs rajta a minősítő szerv (KvVM Környezetbarát Termék Kht.) hivatalos listáján.
A fogyasztóvédelmi felügyelőség vizsgálgatott, majd rögzítette, hogy az Auchan-szatyor „környezetbarát" felirata jogsértő, és intézkedett, hogy annak jogosulatlan használatát szüntesse meg. A multinacionális áruházlánc lényegében elismerte, hogy nem volt minősítése, a „környezetbarátság" úgy került a zacskókra, hogy automatikusan lefordították a francia feliratot. Szerintük azért van alapja a feliratnak, azt jelzi, hogy a zöld színű műanyagszatyor anyagában újrahasznosítható.
Ilyen eset már sok volt, ebből nem írtam volna cikket. De most jön a határozat érdekesebb része. Mint ismeretes, a műanyag bevásárló táska után alapesetben termékdíjat kell fizetni, egy szokásos méretű szatyor után a termékdíj 3 Ft. De az idétlen magyar szabályozás szerint, ha a kibocsátó az összes mennyiség meghatározott hányadát „környezetbarát" szatyorként hozza forgalomba, akkor a teljes mennyiség után mentességet szerezhet. Ez az arány 2006-ban 8% volt. A határozat szerint az Auchan Magyarország Kft. üzletei „2006 évben 120 millió 600 ezer darab szatyrot adtak ingyenesen a vásárlóknak a kasszáknál, amiből 12 millió darab volt „környezetbarát"- ami azt jelentette, hogy a 2006. évben kötelező 8 %-os kibocsátási határt meghaladták, és közel 10 %-os volt a kibocsátás."
Dicséretes, csakhogy az a „környezetbarát" nem is volt környezetbarát. Tehát a cég - túl a környezetvédelemnek okozott erkölcsi káron - jelentős anyagi haszonra is szert tett, hiszen megtévesztő jelzését használva 2006-ban, majd 2007-ben is teljes egészében mentesült a termékdíj fizetési kötelezettsége alól.
Ezen elgondolkodtunk - majd fellebbeztünk. Furcsának találjuk az AUCHAN sajátos jogi tájékozatlanságát: miközben pontosan ismeri a termékdíj fizetéssel (mentesség elérésével) kapcsolatos magyar jogszabályi lehetőségeket, addig teljes tájékozatlanságot mutat a mentesség feltétéül szabott „környezetbarát" minősítési eljárásról. Nem értjük azt sem, mit csinált eközben az ellenőrizni hivatott környezetvédelmi hatóság?
Az eltiltás oké, de az eset körülményeire tekintettel és hasonló esetek megelőzése érdekében mi bírság kiszabását is kezdeményeztük. Jogsértőnek tartjuk azt is, hogy az elsőfokú határozat a jogellenes állapot megszüntetésére nem írt elő határidőt. A Ket. 74.§ /1/ bekezdése garanciális jelleggel rögzíti, hogy „Ha a döntés kötelezést tartalmaz, a teljesítésre határnapot kell megállapítani." E nélkül előfordulhat az is, hogy a kötelezett - a már legyártott sokmilliós szatyorkészlet lefogyasztására hivatkozva - akár tíz év múlva is forgalmazza a jogosulatlan jelzővel ellátott műanyagszatyrait. Nem feltételezzük, de akár ez is előfordulhat. A határozat tehát nem jogerős - az eljárás pedig immár fél éve folydogál. Nyúlik, akár a műanyagszatyor.
Nyereményjáték!A fenti cikk alapján kérjük, tippeljék meg, mi (lesz) a helyes válasz a következő kérdésekre:
Név, lakcím: ………………………………………………………………………….. Mérvadó állapot és beküldési határidő: 2008. május 31. A válasz e-mailben beküldendő a szerkesztőségbe - Eredményhirdetés a következő KukaBúvár számban. A telitalálatos beküldők között a Humusz 5 db. vászon bevásárlószatyrot sorsol ki. |