Zöld bányászok, sárga csinibabák. Közmeghallgatás Verespatakon.
A kolozsvári Egyetemiek Házában tartották hétfõn a verespataki aranybánya-beruházással kapcsolatos hetedik közmeghallgatást. A beruházó cég projektbemutatóját követõen 109 személy jelentkezett hozzászólásra. A zajos és indulatokkal fûszerezett közmeghallgatás hajnali fél ötkor ért véget. [Greenfo.hu]
A beruházó - a Rosia Montana Gold Corporation (RMGC) - alaposan felkészült a közmeghallgatásokra. No nem szakmailag, hanem arculatépítés, zöldre-festés és retorika szempontjából. Férfi tapstáboruk pólói környezetvédőkére emlékeztető zöld, női tapstáboruk pólói Greenpeace-sárga. Szlogenjük az öt éves „Mentsük meg Verespatakot” civil ellenállást majmoló „Gyertek mentsük meg együtt Verespatakot”. A Bányászok Napja pedig a három éve szervezett Széna Fesztivált utánozza... A kolozsvári közmeghallgatást megelőző este már az utcaseprők is Gabriel Resources feliratú zacskókba hordták magukkal motyójukat.
Kolozsvárra letűnt időket idéző módszerekkel is készült a beruházó cég. A Verespatakról és környékbeli bányásztelepülésekről autóbuszokkal szállították Kolozsvárra a projektet támogató közönséget. Elvakított vad tekintetek és sárga pólókba öltöztetett – anatómiailag modell-felépítésű - csinibabák hurrogták le az akadékoskodó környezetvédőket, szakembereket, civil szervezeteket illetve tapsolták meg viharosan a beruházó cég dominánsan semmitmondó és elkerülő propaganda-válaszait. Egy „jövőjéért harcoló” leánykától megtudtuk, nemcsak útjukat, pólóikat fizeti az RMGC, hanem ők maguk is fizetve vannak.
Az aranybánya megnyitása mellett érvelő hozzászólókat a bányász-szájba erőszakolt torzult retorika jellemezte. Megtudhattuk többek között, hogy 2000-ben semmiféle ciánkatasztrófa nem pusztított végig a Tiszán, a halak nem a ciántól pusztultak el, hanem a jéggel borított vízben haltak éhen. Megtudhattuk azt is, hogy bizonyos nyugati államokban a biodiverzitás 30%-a a meddőhányókon kapott menedéket. Megtudhattuk, hogy 2000 évvel ezelőtt Jézus Krisztus verespataki volt és bányász...
Az RMGC képviselőit, kiemelten John Ashton-t, szintén a retorika jellemezte. A konkrét kérdéseket briliáns retorikai fogásokkal kerülte meg, vagy egyszerűen másról beszélt mint amit kérdeztek tőle. Párbeszédre lehetőség nem volt, sőt a „válaszokat” elfogadni vagy visszautasítani sem lehetett.
A közmeghallgatáson a projektet ellenzők táborában jelen volt: a Román Tudományos Akadémia elnöke, az Alburnus Maior verespataki érdekvédelmi szervezet, a Greenpeace, a Zöld Erdély Egyesület, a WWF, a MindBomb, számos további civil szervezet, egyetemi tanár és verespataki lakos. Mindenki meglepetésére a hírhedt néhai kolozsvári polgármester is, Gheorghe Funar, a tőle megszokott cifra szónoklattal fenyegette meg a korruptak börtönével és irányította haza a külföldi befektetőket.
Eugen David, a verespataki Alburnus Maior Egyesület elnöke felszólalásában összegezte: „Kedves John. Konkrét választ kérek tőled, mint már annyiszor megtettem. Azzal a földdel, ahol az első külszíni fejtést tervezitek egyetlen probléma akad, éspedig, hogy az én személyes tulajdonom. A projektetek magába foglalja a lakosok önkéntelen kitelepítését vagy sem? Ha nem, akkor most mindannyian mehetünk haza, mert az én földemen te bányászni nem fogsz. Ha igen, akkor Románia Alkotmányába ütközöl. Nos, kedves John, mi a válaszod?”
Természetesen John Ashton ismét kerülő választ adott, amiből nem derült ki a beruházó cég szándéka. A Zöld Erdély Egyesület elnöke, Kovács Zoltán Csongor már kizárólag írásba kérte feltett kérdéseire a választ, kifejtve: a sokat hangoztatott „igaz mesét” (románul: povestea adevarata) ma este már eleget hallottuk, az valóban nem egyéb egy szép mesénél, de mi már nem vagyunk gyerekek.
A Zöld Erdély Egyesület további felszólalóinak – a rövidke ötperces hozzászólás és kérdezés adta lehetőségek függvényében – rövid és pontszerű témákra kellett koncentrálniuk. A kényes kérdések természetesen válasz nélkül maradtak. Demeter Lehel kérdésére sem kaptunk választ: nem tudtuk meg például, hogy mit kezdenek azokkal a sírhelyekkel, amelyek elköltöztetésébe nem egyeznek bele a hozzátartozók, illetve milyen jog alapján költöztetik el azokat a sírokat, amelyben olyan halottak vannak, akiknek a hozzátartozóik már nem élnek? Vizauer Csaba azt szerette volna tudni, milyen természeti értékeket tesznek majd tönkre a beruházás során, mivel a hatástanulmányból ez nem derül ki. A felsorolt „potenciális fajok” inkább a hit kérdésköréhez tartoznak, mint a kutatáson alapuló tudományhoz. Amennyiben a projekt megvalósulna, az RMGC által kitalált mese tényleg igaz lenne, és unokáinknak elmesélhetnénk: hol volt, hol nem volt...utána következne a fikció, mert a válaszból sem tudtuk meg, hogy tulajdonképpen milyen veszélyeztetett élőhely-típusok, nemzetközi jogszabályok által is védett növény- és állatfajok élnek Verespatakon.
A 12 órás közmeghallgatás után a nyitott kérdések sora végtelennek tűnik. Csak néhány egyszerű példa, hogy a bővebb leírást igénylő konkrét részletkérdéseket ne említsük:
- ki az a „Stantec”, aki a biodiverzitás felmérését érintő jelentést elkészítette, mivel a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium által a környezeti hatástanulmányok készítésére akkreditált jogi személyek listáján nem szerepel?
- Hol van az egyes kutatások irodalomjegyzéke, amit a szövegben megemlítenek?
- Hogyan lehetséges, hogy a fenntartható fejlődésről szóló részben a szociológiai jelentésben csak özvegyek és házas férjek szerepelnek, a feleségek, stb. viszont nem?
- A folyóvizeken keresztüli határon átívelő környezeti hatásokat tárgyaló fejezetben miért csak a ciánvegyületek kerülnek tárgyalásra?
- Miért nem szigetelik vízhatlanul a ciánvegyületek talajvízbe való szivárgását megelőzendően a 363 hektáron elterülő zagytározó alját?
- Milyen típusú robbanóanyagot fognak használni? ...
Az írásos anyag szabadon közölhető a forrás megjelölésével.
Forrás: Zöld Erdély Egyesület
Kolozsvárra letűnt időket idéző módszerekkel is készült a beruházó cég. A Verespatakról és környékbeli bányásztelepülésekről autóbuszokkal szállították Kolozsvárra a projektet támogató közönséget. Elvakított vad tekintetek és sárga pólókba öltöztetett – anatómiailag modell-felépítésű - csinibabák hurrogták le az akadékoskodó környezetvédőket, szakembereket, civil szervezeteket illetve tapsolták meg viharosan a beruházó cég dominánsan semmitmondó és elkerülő propaganda-válaszait. Egy „jövőjéért harcoló” leánykától megtudtuk, nemcsak útjukat, pólóikat fizeti az RMGC, hanem ők maguk is fizetve vannak.
Az aranybánya megnyitása mellett érvelő hozzászólókat a bányász-szájba erőszakolt torzult retorika jellemezte. Megtudhattuk többek között, hogy 2000-ben semmiféle ciánkatasztrófa nem pusztított végig a Tiszán, a halak nem a ciántól pusztultak el, hanem a jéggel borított vízben haltak éhen. Megtudhattuk azt is, hogy bizonyos nyugati államokban a biodiverzitás 30%-a a meddőhányókon kapott menedéket. Megtudhattuk, hogy 2000 évvel ezelőtt Jézus Krisztus verespataki volt és bányász...
Az RMGC képviselőit, kiemelten John Ashton-t, szintén a retorika jellemezte. A konkrét kérdéseket briliáns retorikai fogásokkal kerülte meg, vagy egyszerűen másról beszélt mint amit kérdeztek tőle. Párbeszédre lehetőség nem volt, sőt a „válaszokat” elfogadni vagy visszautasítani sem lehetett.
A közmeghallgatáson a projektet ellenzők táborában jelen volt: a Román Tudományos Akadémia elnöke, az Alburnus Maior verespataki érdekvédelmi szervezet, a Greenpeace, a Zöld Erdély Egyesület, a WWF, a MindBomb, számos további civil szervezet, egyetemi tanár és verespataki lakos. Mindenki meglepetésére a hírhedt néhai kolozsvári polgármester is, Gheorghe Funar, a tőle megszokott cifra szónoklattal fenyegette meg a korruptak börtönével és irányította haza a külföldi befektetőket.
Eugen David, a verespataki Alburnus Maior Egyesület elnöke felszólalásában összegezte: „Kedves John. Konkrét választ kérek tőled, mint már annyiszor megtettem. Azzal a földdel, ahol az első külszíni fejtést tervezitek egyetlen probléma akad, éspedig, hogy az én személyes tulajdonom. A projektetek magába foglalja a lakosok önkéntelen kitelepítését vagy sem? Ha nem, akkor most mindannyian mehetünk haza, mert az én földemen te bányászni nem fogsz. Ha igen, akkor Románia Alkotmányába ütközöl. Nos, kedves John, mi a válaszod?”
Természetesen John Ashton ismét kerülő választ adott, amiből nem derült ki a beruházó cég szándéka. A Zöld Erdély Egyesület elnöke, Kovács Zoltán Csongor már kizárólag írásba kérte feltett kérdéseire a választ, kifejtve: a sokat hangoztatott „igaz mesét” (románul: povestea adevarata) ma este már eleget hallottuk, az valóban nem egyéb egy szép mesénél, de mi már nem vagyunk gyerekek.
A Zöld Erdély Egyesület további felszólalóinak – a rövidke ötperces hozzászólás és kérdezés adta lehetőségek függvényében – rövid és pontszerű témákra kellett koncentrálniuk. A kényes kérdések természetesen válasz nélkül maradtak. Demeter Lehel kérdésére sem kaptunk választ: nem tudtuk meg például, hogy mit kezdenek azokkal a sírhelyekkel, amelyek elköltöztetésébe nem egyeznek bele a hozzátartozók, illetve milyen jog alapján költöztetik el azokat a sírokat, amelyben olyan halottak vannak, akiknek a hozzátartozóik már nem élnek? Vizauer Csaba azt szerette volna tudni, milyen természeti értékeket tesznek majd tönkre a beruházás során, mivel a hatástanulmányból ez nem derül ki. A felsorolt „potenciális fajok” inkább a hit kérdésköréhez tartoznak, mint a kutatáson alapuló tudományhoz. Amennyiben a projekt megvalósulna, az RMGC által kitalált mese tényleg igaz lenne, és unokáinknak elmesélhetnénk: hol volt, hol nem volt...utána következne a fikció, mert a válaszból sem tudtuk meg, hogy tulajdonképpen milyen veszélyeztetett élőhely-típusok, nemzetközi jogszabályok által is védett növény- és állatfajok élnek Verespatakon.
A 12 órás közmeghallgatás után a nyitott kérdések sora végtelennek tűnik. Csak néhány egyszerű példa, hogy a bővebb leírást igénylő konkrét részletkérdéseket ne említsük:
- ki az a „Stantec”, aki a biodiverzitás felmérését érintő jelentést elkészítette, mivel a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium által a környezeti hatástanulmányok készítésére akkreditált jogi személyek listáján nem szerepel?
- Hol van az egyes kutatások irodalomjegyzéke, amit a szövegben megemlítenek?
- Hogyan lehetséges, hogy a fenntartható fejlődésről szóló részben a szociológiai jelentésben csak özvegyek és házas férjek szerepelnek, a feleségek, stb. viszont nem?
- A folyóvizeken keresztüli határon átívelő környezeti hatásokat tárgyaló fejezetben miért csak a ciánvegyületek kerülnek tárgyalásra?
- Miért nem szigetelik vízhatlanul a ciánvegyületek talajvízbe való szivárgását megelőzendően a 363 hektáron elterülő zagytározó alját?
- Milyen típusú robbanóanyagot fognak használni? ...
Az írásos anyag szabadon közölhető a forrás megjelölésével.
Forrás: Zöld Erdély Egyesület