Figyelmeztető üzenet

Ez a cikk kb. 16 éve íródott.
A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Zacskómentes élet Írországban

  • 2008. február 05.
  • humusz
Lassan belefulladunk a nejlontacskókba, mégse mondunk le rólunk, pedig ez az egyik legkárosabb környezetromboló szokásunk. Írországban is hegyekben álltak az áruházláncok logójával díszített zacskók, mára azonban szõrén-szálán eltûntek.

 

A nejlonzacskó használatát az 1970-es években vezették be, és a kezdeti lelkes fogadtatás után a 90-es évek fogyasztói társadalma számára kiderült, hogy könnyen az ember és a környezet kárára lehetnek. A nejlonról való leszokás azonban nem sikerült: egy újrahasznosítással foglakozó internetes oldal felmérése szerint egy hét alatt közel 37 milliárdot használnak belőle, és ez a szám minden percben fél millióval növekszik. Többségük szemétként végzi, és nem hasznosíthatók újra.



A mintaállam, ahol sikerült

Írország látszólag egy teljesen normális fejlett állam: nyüzsgő főváros, az emberek mobiloznak, felkapott bárok vannak, és még a légszennyezettség is nagy - valamiben viszont mégis eltér az összes többi országtól. A kormány ugyanis magas adót vetett ki a nejlonzacskókra, amiknek használata gyakorlatilag teljesen visszaszorult.

A törvény elfogadása még 2002-re nyúlik vissza, és segítségével az elmúlt 5 évben sikerült teljesen leszoktatni az ír fogyasztókat a nejlonzacskók használatárok, amik egyébként 22 euró centbe kerülnek. Azonban nemcsak a törvényi előírás, hanem a tudatos környezetvédelmi gondolkodás is segített legyűrni a hegyekben álló plasztikokat, ugyanis a szigorú szabályozás bevezetése után hetekkel már 90 százalékos visszaesést tapasztaltak az eladók.

És mit használnak az írek zacskó helyett? Nem papírzacskót, ami több országban (főleg Amerikában) jelent alternatív megoldást, hanem újrahasznosított textiltáskát, amit az irodában vagy a kocsik hátsó ülésein tartanak.

Ma már Írországban, ha valaki nejlonzacskót kér a bevásárlásnál, majdnem akkora "bűnt" követ el, mintha állati szőrből készült bundába járna, vagy nem takarítaná össze kutyája végtermékét a járdáról. Persze nem mindig volt ez így. Frank Convery, a dublini egyetem professzora és Írország környezetvédelmi információs szolgálatának vezetője szerint évekkel ezelőtt, ha valaki az országban autózott, mást sem látott az utak szélén, mint nejlonzacskókat. "Amikor a fák lehullatták leveleiket, semmi nem maradt az ágakon, csak ezek a zacskók. Ez ma már nincs így, és ez teszik az embereknek" - mondta a professzor. Írországban a nejlonzacskók eladásából befolyó pénz közvetlenül a környezetvédelmi minisztérium markát illeti, ami természetesen környezetvédelmi projektekre fordítja a bevételt.

Mások is próbálkoznak

Írországon kívül több helyen is próbálkoznak azzal, hogy a vásárlókat és az áruházakat leszoktassák a zacskókról. Bangladesben és több afrikai országban egyenesen tilos a használatuk, mert eltömítik a törékeny csatornarendszert.

Az elmúlt néhány hónapban több ország is bejelentette ezzel kapcsolatos terveit. Kína például az olimpia idejére betiltja az ingyenes zacskókat, bár egyelőre nincs tisztázva, hogyan fogják büntetni azt, aki mégis árusít. Ausztrália is kész törvényt elfogadni, ám a szándékon kívül konkrét lépések még nem történtek.

A politikai akarat azonban gyakran ütközik az üzleti érdekkel, és a szabályozásból nem lesz semmi. Az áruházak ugyanis vevőcsalogató és kényelmi szolgáltatásnak tartják az ingyenes nejlonzacskókat (amik ráadásul kiváló reklámhordozók is), így keményen lobbiznak azok megtartásáért. Írország ebből a szempontból kedvező helyzetben volt, mivel Kínából importálta a plasztikok többségét, így behozatalukat meg tudta tiltani, sarokba szorítva ezzel a kereskedőket.

 

 

Forrás: Greenfowww.reflexmagazin.hu