Túlélés
Sorra dõlnek be a puccos bankok, sebaj, hiszen nekem nincs se’ hitelem, se’ betétem. 125 dolláros kõolaj? Hát aztán, én vonattal és kerékpárral járok! Emelkedik a gáz, a távfûtés ára? Nem veszem igénybe egyiket sem. A szemétdíj emelkedése sem érint, hiszen szépen komposztálok, szelektálok. Magas az áramtarifa? Már tervezem a napkollektort a tetõre. Emelkednek az élelmiszer árak? Legfeljebb majd komolyabban kihasználom a kertünk adottságait. - szerk -Mondhatnám, hogy a formálódó és egyre súlyosbodó helyzet engem nem érint annyira. Hogy majd még jobban leválok az ellátó rendszerekről, az önző szolgáltatókról, a cinikus politikusokról, majd tovább csökkentem a függőségeket.
De nem mondom, még ha törekszem is a fentiekre.
Mert mi lesz azokkal, akik ezeket nem tudják megtenni? A megélhetési kényszerpályán tengődő százezrek, a modern fogyasztási modellre átállított, gyorshitelekkel beetetett „célcsoportok” hogyan fognak váltani, ha már nincs más választás? Kik fogják megvédeni őket a globális gazdasági és környezeti válság következményeitől?
A politikusok? Azok biztosan nem.
A mostani politikai „elit” képtelen előre nézni. A saját túlélésükkel vannak elfoglalva választott pártokratáink, miközben lassan mindnyájunk túlélése a tét. Nem az a kérdés, hogy ki kit hallgatott le, vagy hogy ki kivel megy felvonulni, hanem hogy mit fogunk enni és inni tíz vagy húsz év múlva. Mostani döntéshozóink még a felismerésig sem jutottak el, pedig a cselekvés is elkésett.
Ideje új lapokat osztani. Mint ahogy itt az ideje elkezdeni átalakítani életvitelünket is, amennyire csak egyénileg lehetséges!