A Székelyföld nem volt felkészülve a nagy mennyiségű szemétre

Az önkormányzatok az EU-forrásoktól várják a megoldást, de közben néhány kivételtől eltekintve semmit nem hajlandóak tenni a szeméthegyek növekedése ellen. Az mindenképpen örvendetes, hogy nálunk nem jellemző, hogy az önkormányzatok a hulladékégetőkben látnák a megoldást. Ugyanakkor a hulladékképződés megelőzése megreked elvi szinten: a hulladéktárolók megépítését a legritkább esetben kíséri komplex hulladékgazdálkodási koncepció.
A ’89-es társadalmi-politikai változások következtében gyökeresen megváltoztak a székelyföldi fogyasztói szokások. Az üzletek polcait elárasztották a díszes-színes termékek, amelyek műanyag csomagolóanyagai rövid idő alatt a patakok partján vagy erdők szélén kialakult szemétdombokon jelentek meg. Ez a probléma különösen súlyos a falvakban, ahol az emberek nem voltak felkészülve a nagy mennyiségű „hasznosíthatatlan szemétre”. Régebben a kevéske hulladékot teljes mértékben újrahasználták, vagy újrahasznosították (eltüzelték, komposztálták, vagy feletették az állatokkal).
A Székelyföldön speciális problémát jelent a fahulladék, amely a 90-es években még szemétnek számított, így a törvényesen vagy törvénytelenül működő fűrészüzemek (gatterek) azt sem tudták, hogy szabaduljanak meg tőle, sok helyen valóságos fűrészporhegyek alakultak ki a patakpartokon, felhagyott mezőgazdasági területeken. Ma már értékes nyersanyagnak számít, mert számos háztartásban fahulladékkal működő kazánokat használnak fűtésre és melegvíz előállítására. Sőt, Szentegyházán a kisváros központi fűtését is így oldották meg. Volt olyan időszak, amikor nem volt elegendő nyersanyag, jóval több fűrészport is fel tudtak volna használni.
A tej, az üdítők és a befőttes üvegben árusított termékek betétdíjas rendszere néhány év alatt eltűnt, helyét teljesen átvette a műanyagtasakos, műanyagpalackos vagy nem visszaváltható üveges csomagolás. Sört például 2,5 literes PET-palackban is lehet kapni. Borvizet (ásványvizet) és sört viszont még sok helyen forgalmaznak visszaváltható üvegben.
Néhány éve voltak olyanok, akik Udvarhelyről több mint 100 kilométert autóztak Brassóba, hogy Metro áruházban vásárolhassanak. Ma már Székelyudvarhelyen 3 nagy bevásárlóközpont működik. Közülük az egyik helyi érdekeltségű, a másik kettő multinacionális hálózat tagja.
Városunk határában, a Küküllő folyó mellett lévő ideiglenes szemétdombunk látványosan növekszik, hiszen idehordják a környező településekről összegyűjtött hulladék egy részét is. Udvarhelynek már szinte egy évtizede lehetne megfelelő hulladéktárolója, de a politikai csatározások miatt a már megnyert dániai támogatás elúszott. Miután jelentkeztek befektetők egy regionális hulladéktároló megépítésre és működtetésére, gondot jelentett a megfelelő helyszín kiválasztása. A környékbeli települések lakossága, látva a jelenlegi szeméttelepet, minden esetben tiltakozott, annál is inkább, mert általában a helyiek véleményét megpróbálták semmibe venni. Megoldást sajnos az jelentett, hogy a helyi hulladékgazdálkodási céget felvásárolta egy nemzetközi cég: elkezdték saját beruházásként a hulladéktároló építését (igaz, más helyszín híján egy nárciszrét közelében), és a szemétgyűjtést megpróbálják rendszeressé tenni a környező településeken is.
A civil szervezeteket egyelőre nem veszik túl komolyan a hatóságok, és a lakosság nagy része is azt hiszi, hogy a zöldek szerepe kimerül a szemétgyűjtésben, de azért lassacskán változik a helyzetünk. Egyre nagyobb szerepet vállalunk nevelésben, informálásban, figyelemfelkeltésben – ebben nagy segítségünkre vannak az iskolák, a vállalkozók, valamint a helyi sajtó.