Svédország élen jár a válogatásban
Jelentõs újítás volt, amikor Nyugaton feltalálták a szelektív hulladékgyûjtést. Nálunk ez a program még kissé akadozik, de például a svédeknél már ott tartanak, hogy állásokat is kreáltak hozzá. Megszületett a szemétkémi beosztás. Az elnevezés nem túl jól csengõ, de ez nem is csoda. A szemétkém ugyanis egy felügyelõféle. Nem olyan jogkörrel, mint a közterület-felügyelõ, de valami hasonló. Így nem csoda, hogy munkáját elismerik ugyan, rajongani azonban nem rajonganak érte.
Éveken keresztül meséltem arról, hogy Svédországban hogyan szortírozzuk a szemetet. Mostanában egyre több helyen jelennek meg nálunk nemcsak a fővárosban, hanem kisebb településeken is a közterületekre kitett konténerek, jól láthatóan jelezve, hogy az egyikbe a fehér üvegeket kell dobni, a másikba a színeseket, van külön a műanyag flakonoknak, a papírnak és a fémdobozoknak is. Minket azonban csak félig ért el az Unió, legalábbis ebben a tekintetben, mert sokszor akadozik a megtelt konténerek kiürítése, az elszállítás, sok helyütt látni a mellédobált zacskókat. De miről is beszélek, hiszen ezt mindenki látja.
Svédország azonban élen jár a válogatásban. Csodálatosan meg van szervezve a gyűjtés, az elszállítás. Bár szinte a szemétszortírozással egy időben megindultak az ezzel kapcsolatos viták is, mert egyesek szerint többe kerül a szortírozott szemétnek a megfelelő helyre szállítása, valamint a nagyobb szállító teherautók által fogyasztott benzin és rontott levegő miatti környezetkárosítás, mint az újrafelhasználásból adódó haszon. A svéd nép azonban igen öntudatos. Ha egyszer a szakértők azt mondják, mostantól szortírozni kell a szemetet, azt fegyelmezetten és jól végrehajtják, hiszen már évek óta csinálják.
De persze nem mindenki. Fekete bárányok itt is akadnak. Évente az országnak 60 millió koronájába, több mint másfél milliárd forintjába kerül a rosszul szétválogatott, szanaszét dobált szemét, ezért az itteni közterület-fenntartó vállalat nyugdíjas rendőröket alkalmaz, akik a rosszul szemetelők után kémkednek. A szemétkémek először csak rászólnak a rajtakapott szemetelőkre, hogy ejnyebejnye, rossz kukába tetszett dobni a hulladékot. Ám a visszaesőket, vagy a javíthatatlanokat feljelentik, és ezeket könyörtelenül megbírságolják. A bírság nem a helyszínen történik, hanem egy bíró megvizsgálja a vétkes anyagi helyzetét, és az összeget ennek függvényében határozza meg.
Így aztán Stockholm egyik legismertebb sztárügyvédjének például nagyon sokba került, hogy egy nem odavaló gyerekszéket és egy nagyméretű kartondobozt próbált meg betuszkolni a papírgyűjtő konténerbe. Tettenérés történt, mert a szemétkém éppen arra járt, és felszólította az ügyvédet, vigye a gyűjtőállomásra a nem odavaló szemetet. A stresszes rohamú jogász erre nem volt hajlandó. Igen magas keresetére való tekintettel a bírság az ő esetében közel félmillió forint lett. Az esetet kommentálni természetesen nem volt hajlandó. A történet pikantériája, hogy Svédország egyik legnagyobb ügyvédi irodájának résztulajdonosát, korábban az igazságügyi minisztérium szakértőjét, jogászok etikájáról szóló vita aktív résztvevőjét épp nem a fennen hirdetett morális elveivel, hanem egy gyerekszékkel a kezében csípte el a szemétkém.
Garam Katalin (Stockholm)
elhangzott: Kossuth Rádió - Harminc perc alatt a Föld körül, 2005. november 27-én
Svédország azonban élen jár a válogatásban. Csodálatosan meg van szervezve a gyűjtés, az elszállítás. Bár szinte a szemétszortírozással egy időben megindultak az ezzel kapcsolatos viták is, mert egyesek szerint többe kerül a szortírozott szemétnek a megfelelő helyre szállítása, valamint a nagyobb szállító teherautók által fogyasztott benzin és rontott levegő miatti környezetkárosítás, mint az újrafelhasználásból adódó haszon. A svéd nép azonban igen öntudatos. Ha egyszer a szakértők azt mondják, mostantól szortírozni kell a szemetet, azt fegyelmezetten és jól végrehajtják, hiszen már évek óta csinálják.
De persze nem mindenki. Fekete bárányok itt is akadnak. Évente az országnak 60 millió koronájába, több mint másfél milliárd forintjába kerül a rosszul szétválogatott, szanaszét dobált szemét, ezért az itteni közterület-fenntartó vállalat nyugdíjas rendőröket alkalmaz, akik a rosszul szemetelők után kémkednek. A szemétkémek először csak rászólnak a rajtakapott szemetelőkre, hogy ejnyebejnye, rossz kukába tetszett dobni a hulladékot. Ám a visszaesőket, vagy a javíthatatlanokat feljelentik, és ezeket könyörtelenül megbírságolják. A bírság nem a helyszínen történik, hanem egy bíró megvizsgálja a vétkes anyagi helyzetét, és az összeget ennek függvényében határozza meg.
Így aztán Stockholm egyik legismertebb sztárügyvédjének például nagyon sokba került, hogy egy nem odavaló gyerekszéket és egy nagyméretű kartondobozt próbált meg betuszkolni a papírgyűjtő konténerbe. Tettenérés történt, mert a szemétkém éppen arra járt, és felszólította az ügyvédet, vigye a gyűjtőállomásra a nem odavaló szemetet. A stresszes rohamú jogász erre nem volt hajlandó. Igen magas keresetére való tekintettel a bírság az ő esetében közel félmillió forint lett. Az esetet kommentálni természetesen nem volt hajlandó. A történet pikantériája, hogy Svédország egyik legnagyobb ügyvédi irodájának résztulajdonosát, korábban az igazságügyi minisztérium szakértőjét, jogászok etikájáról szóló vita aktív résztvevőjét épp nem a fennen hirdetett morális elveivel, hanem egy gyerekszékkel a kezében csípte el a szemétkém.
Garam Katalin (Stockholm)
elhangzott: Kossuth Rádió - Harminc perc alatt a Föld körül, 2005. november 27-én
