Figyelmeztető üzenet

Ez a cikk kb. 17 éve íródott.
A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Svéd példa

  • 2004. január 16.
  • humusz
Hírek arról, hogy miket csinálnak a svédek megelőzés helyett...
A környezetvédelemre való nevelés az iskolában kezdődik, vallják a svédek, akik a háztartás óra keretében azt is megtanítják a gyerekeknek, hogyan bánjanak a szeméttel.

A gyerek sétára indul a nagymamájával a kisváros utcáin, kihasználva az ilyenkor oly ritka napsütést. Magukkal visznek egy zacskót, hogy közben összeszedjék a mások által eldobált szemetet. Nem mintha sok lenne belőle, de nagyobb koncertek után felgyűlhetnek az üres kólás dobozok és az ünnepi vásárlás közben is megtörténhet, hogy az emberek zsebéből kiesik a papírzsebkendő, vagy hogy elfújja a szél a fölös nylonzacskókat. Az alumínium dobozokat egyébként vissza lehet váltani.

A svédek már az óvodában arra nevelik a kicsiket, hogy a természet érték, amelyet óvni kell. A szemét nem leküzdhetetlen akadály, hanem osztályozandó és újra feldolgozandó anyag. Az, hogy nem szabad szemetelni, vagy csikket eldobálni az utcán (természetesen dohányozni eleve nem szabad) magától értetődő dolog lesz a gyerek számára, mire iskolába megy. Így érik el, hogy a szemetet elhajítani nem valamiféle vagány dolog, hanem elítélendő, rossz szokás. Az ilyen osztálytársat magukban megróják és egy idő után rászólnak, hogy szedje fel, amit eldobott. Ez különösen azoknak furcsa, akik olyan régióból érkeztek Svédországba, ahol a tanulók a padban hagyják az uzsonnamaradékot vagy az összegyűrt papírgalacsinokat.

A környezetvédelemre való családi nevelés mindehhez szervesen illeszkedik. A konyhabútorok gyártói eleve olyan szekrényt készítenek, ahol három rekeszből áll a szemetes tartály, s így eleve osztályozni kell a háztartási szemetet. De a szelektálásra felhívó szemétládába sem csak úgy dobálják a hulladékot, hanem zacskóba teszik. A tartályokat hetente kifertőtlenítik, akárcsak az emeletenként megtalálható ledobó nyílásokat, amelyeket jobb házakban még illatosítanak is.

A lomok elszállításáért nem kell fizetni: a nagyobb házak alagsorában van egy üres terem, ahová le lehet vinni a fölösleges ruhaneműt, bútort, könyvet, háztartási gépet. Ezeket bárki elviheti, ha szüksége van rá, a maradékot pedig odaadják a jótékonysági szervezeteknek.

Ezek a szokások már több évtizede honosak szinte egész Skandináviában, így e fegyelmezett magatartás haszna meg is mutatkozik: a társadalmi kultúra részévé vált a tisztaság megőrzése és a szemeteléssel, s általában a környezet szennyezésével szembeni elítélő magatartás.
Lindesberg, 2003. december 19. (MTI)