Sok kis lemez, egy nagy probléma

A lemezek tömeges felhasználásuk ellenére kevésbé látványos, ezért igencsak elhanyagolt környezeti problémát jelentenek. A környezetszennyezés igazi nagy kérdéseihez képest ez az igen olcsó, csekély méretű és tömegű kis tárgy sokszor nem okoz nagy fejtörést még egy tudatos vásárlónak sem, pedig néhány adat fényében látszik, hogy bizony nem kis környezetterhelésről van szó.

A hulladék újrahasznosítása nélkül mindenekelőtt a lemezek gyártásához felhasznált nyersanyagot vesztegetjük el, vagy éppen szennyezzük velük a környezetet. Mire is van szükség egy CD gyártásához? 60 gramm kőolajra, 2 gramm bauxitra, fél deci vízre, némi lakkra, festékre és villamos áramra.

A felhasznált anyagok grammokban mért mennyisége akkor válik több ezer tonnányi ijesztő hulladéktömeggé, ha számba vesszük, mennyit is használunk ezekből az adathordozókból. 2000-ben - egy év alatt - mintegy 20 milliárd lemezt gyártottak világszerte, 2005-ben ez a szám megduplázódott, mára pedig közelítünk az évi 50 milliárdhoz.

Ez azt jelenti, hogy a Föld minden lakosára évi 8 lemez jut. Bár riasztó ez a szám, remélhetőleg nem emelkedik tovább. Legalábbis több szakember véleménye szerint az ugyancsak olcsó pendrive-ok és memóriakártyák több felhasználási területen helyettesíthetik a polikarbonát-lemezeket.

Az újrahasznosítás nehézségei

A lemez 99%-a polikarbonát, amit később számtalan célra fel lehet használni, így nem szükségszerű, hogy megunt CD-nk egy szeméttelepen végezze. A hatalmas mennyiségű CD-nek világszerte jelenleg csupán 5%-át hasznosítják újra, pedig akár autóalkatrész, szemüvegkeret, monitorház, különféle irodai felszerelések gyártásához is kiváló alapanyag lehetne.

Nem csupán az eltékozolt nyersanyag miatt jelent ez problémát, de a kidobott lemezek környezetkárosító hatása miatt is. A polikarbonát beláthatatlan ideig nem bomlik le, az égetéssel pedig különböző káros anyagok kerülnek a levegőbe.

Hogy a CD-k és DVD-k újrahasznosítása ennyire nem megoldott, az elsősorban a tetemes költségvonzattal magyarázható. 1 tonna DVD feldolgozása kb. 1200 euróba kerül, a CD-t ennél olcsóbban, 200 euróért lehet alkalmassá tenni az újrahasznosításra. A lemezek begyűjtése sem egyszerű, hiszen néhány lemez leadásáért senki nem fog kilométereket utazni. A megoldást nagyon sok kis gyűjtőközpont jelentené, ami komoly logisztikai feladat és talán soha meg nem térülő befektetés lenne.

Magyarországon ez a feldolgozási ágazat még gyakorlatilag nem létezik. A használt lemezek begyűjtésével foglalkozó vállalatok külföldi feldolgozókba szállítják a később újrahasznosítandó hulladékot. A gyártással foglalkozó VTCD Videoton Videolemez-gyártó Kft. a visszavett lemezek egy részét ugyan visszaforgatja a gyártásba, de tájékoztatásuk szerint ez kisebb tételt jelent, mint a gyártás során keletkezett hibás termékek mennyisége.

A tőlünk nyugatra lévő országokban is inkább csak kísérleteznek a kérdés megoldásával, mindenütt leginkább a begyűjtés jelent problémát. Az Egyesült Államokban például arra buzdítják a környezettudatos vásárlókat, hogy postán adják fel a megunt lemezeket - persze a postaköltség a feladót terheli. Svájcban jelenleg zajló kísérleti programban év végéig vizsgálják, hogy a kampánnyal támogatott lemezgyűjtés és újrafelhasználás kivitelezhető-e úgy, hogy gazdaságilag is megtérüljön a befektetett pénz és energia.

A begyűjtés Magyarországon sem megoldott. Bár a MediaMarkt üzletek vevőszolgálatainál és a VTCD gyűjtőpontjainál (Budapesten és Székesfehérváron) leadható a meghibásodott vagy megunt lemez, a tapasztalatok azt mutatják, hogy egyelőre nincs nagy sikerük ezeknek a kezdeményezéseknek.

A Media Marktnál egy év alatt egy ládányi lemez gyűlt össze - holott minden üzletüknél van begyűjtés -, és a VTCD-nél sem jelentős ez a tétel. Nagyobb mennyiségben az Avermann Hungária Kft. is elszállítja a lemezeket, ám ez a szolgáltatás inkább cégeknek lehet érdekes. Magyarországon tehát tizedszázalékokban sem mérhető a kereskedelmi forgalomba került és újrahasznosított CD-k, DVD-k aránya. Mivel üzletet nem jelent, ezen a területen is a civil kezdeményezéseknek lehet jövőjük, például iskolai gyűjtőpontok szervezésével.

Mit tehetsz?

A megoldás nem a hulladékkezeléssel kezdődik.

* Vásárlásnál akkor érdemes egyáltalán ezeket az adathordozókat választani, ha dokumentálni akarunk. A rövid távú tárolásra számtalan más lehetőség van.

* Nem kell minden filmet magadnak is megvenned. Iratkozz be egy közeli videó/DVD-kölcsönzőbe, vagy kérdezd meg a barátaidat nincs-e meg nekik az áhított film!

* Arra is érdemes gondolni, hogy a már tönkrement vagy szükségtelen CD-tok később is használható, nem kell mindig a tokot is megvásárolni, hiszen előbb-utóbb ez is műanyag szemétként végzi.

* A tároláshoz teljesen megfelel egy papírtok is, amit még otthon sem nagy ördöngösség megcsinálni. (Ehhez a világhálón is találunk ötleteket >>> )

* Ha már nem kell a lemez, vagy elromlott, akkor vidd el a fenti gyűjtőpontok valamelyikére. Esetleg gyűjtsd be mások hulladék lemezeit is!

A megunt vagy tönkrement lemezeknek sokféle felhasználási módja lehet. Egyben vagy darabolva többféle dekoráció készítésére alkalmas a diszkógömbtől a gyertya-alátétig, de a kertben damilra lógatva még madárijesztőként is szuperál. Íme néhány tipp:

* CD-ből ventilátor >>>

* zacskótartó >>>

* húsvéti csibék CD-ből >>>

* karácsonyi dísz >>>

* és sok egyéb ötlet a fórumozóktól >>>

Gönye László

Forrás: Tudatos Vásárló