Figyelmeztető üzenet

Ez a cikk kb. 20 éve íródott.
A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Pénzt és életet

  • 2003. november 13.
  • humusz
A Népszabadság Fórum rovatában válaszoltunk Persányi Miklós miniszter úr október 9-i cikkére.
Persányi Miklós környezetvédelmi miniszter a maga módján hulladékgazdálkodási programot közölt a Népszabadságban (Pénzt vagy életet?! ? avagy hogyan lesz a szemétből hulladék, október 9.). Ez önmagában üdvözlendő, hiszen a rendszerváltás óta egyik elődje sem tett ilyet (pedig környezetvédelmi miniszter volt már hét is). A célokkal nagyjából egyet is lehetne érteni, de a Humusz (civil környezetvédő szervezetek szövetsége) néhány esetben éppen azokkal ellentétes intézkedéseket és folyamatokat lát.

(Az elhelyezésre váró hulladék menynyisége egyre csak nő.) Kétségtelen, de ebbe egy szaktárca soha nem törődhet bele! A tavaly elfogadott országos hulladékgazdálkodási terv (OHT) és a most készülő regionális tervek legnagyobb hibája, hogy csak ebből képesek kiindulni, pedig ha tényleg végrehajtanánk, amit az Európai Unió direktíváiból átvettünk és célként megjelöltünk: csökkenne a hulladék mennyisége. És akkor még nem beszéltünk a valódi megelőzésről! A ?megelőzés elve? szinte oldalanként előfordul a környezetpolitikai dokumentumokban, de ez nem más, mint az uniós célok mantrázása, hiszen az intézkedési tervek ezek végrehajtásáról szinte semmit nem mondanak! Az eddigi kormányok teljesen szabadjára engedték a csomagolóanyagok piacát, és ennek eredményeit naponta szenvedjük: először a boltban, aztán a szemétdíj kifizetésénél. Az újrahasználati rendszerek (pl. visszaváltható csomagolások) sorra kimúltak, ma már gyakorlatilag az sem tud környezettudatosan vásárolni, aki szeretne.

(Csomó értékes nyersanyagot vetünk a szemétbe.) Pedig ? mi úgy tapasztaljuk ?, az emberek szívesen gyűjtenének szelektíven, de kormányzati szándék hiányában nem tudott kiépülni a feldolgozóipar, nincs piaci értékük a másodnyersanyagoknak, nem kapnak segítséget a piacra jutáshoz az újrahasznosított termékek. Azért folyik ?esztelen pazarlás?, mert semmi sem ösztönzi a vállalkozásokat, hogy kíméletesen bánjanak az erőforrásokkal, és semmi sem szabályozza a környezetre ártalmas túlfogyasztást.

(A stratégia lényege egy fogalomba sűríthető: komplex hulladékgazdálkodás.) Épülnek a hatalmas lerakók, és épülnének az égetők. ?Komplex módon? hozzácsapnak a pályázatokhoz szelektív gyűjtő- és komposztálórendszereket, de látható: csak azért, hogy a szelektíven gyűjtött papír és műanyag segítse, a szerves hulladék pedig ne gátolja az égetők működését...

(A jogszabályi háttér megvan, és világossá teszi, kinek mi a dolga.) A jogrendszer még nagyon is hiányos. A KVM-et és jogelődjeit súlyos mulasztás terheli abban, hogy éveken át nem tudta/akarta megteremteni a megelőzés elvének érvényesítését elősegítő jogi-közgazdasági környezetet. A 2000-ben elfogadott hulladékgazdálkodásról szóló törvény számos végrehajtási rendelete a mai napig sem készült el. Az államnak lenne még itt dolga bőven mind jogalkotásban, mind gazdasági szabályozásban, mind jogérvényesítésben.

(Az államnak a sarkára kell állnia.) Ezt régen várjuk. A ?szennyező fizet? elv érvényesítése érdekében a miniszter úr felsorol néhány gazdasági eszközt, de hogy is állunk ezekkel valójában? Ökoadó: talán a készülő környezetterhelési díjról van szó? A tervezet kiforratlannak tűnik, az adó nagy része a költségvetésbe folyik be, tehát eleve kérdéses, hogy környezetvédelmi célokra fordítják-e. Termékdíj: sajnos nem töltötte be a neki szánt szerepet. Az öt év alatt beszedett 46 milliárd forint termékdíj mindössze 13,2 százalékát fordították hulladékos célokra (azt is meglehetősen ellentmondásos módon), s újabban az állam gyakorlatilag lemondott a bevételekről, hiszen az iparra bízta, hogy mennyit, kinek és milyen formában fizet, s hogy az erre a célra létrehozott koordináló szervezetek a bevételeket mire fordítják. Az államnak mintha csak az lenne fontos, hogy igazolni tudja az unió felé a kötelező hasznosítási arányokat. Betéti-letéti díj, visszavételi kötelezettség: hol van? Az erről szóló kormányrendelet tervezete sem készült el. Még a koncepciót sem ismerjük, de a minisztérium vezetése előszeretettel nyilatkozik róla.

[Arányossá kell válniuk a (szemét)-díjaknak is.] Egyetértünk. Ez az egyik legkomolyabb gazdasági eszköz a lakosság befolyásolására. Jelen pillanatban azonban még rengeteg településen ? alkotmányellenesen! ? kommunális adó formájában szedik be a hulladék kezelésének költségeit, ami nem motivál senkit semmire. Hogyan fogunk eljutni odáig, hogy a polgár egyedileg kössön szerződést a szolgáltatóval, illetve az igénybevétel arányában fizessen a szolgáltatásért, tehát érdeke legyen kevesebbet termelni?

[Kár lenne, ha a (...) nemegyszer tájékozatlanságon alapuló viták megtörnék a lendületet.] A nagyon vontatottan és ellentmondásosan haladó ISPA-beruházások jelentenék a ?lendületet?? Mi nem feltétlenül a lakosság tájékozatlanságában látjuk az akadályokat. A helyzet szerintünk ez: az államnak pénzre van szüksége, az EU pedig pénzt és technológiát akar kihelyezni, de nem akar ?aprózni?, ezért a nagy regionális lerakókat erőlteti. Így drága rendszerek épülnek, és az üzemeltetést nem tudják kifizetni a kistelepülések. A beruházások nem tájékoztatással és nyilvános vitával indulnak, hanem a helyi képviselők titkos ?puhításával?, sőt néhol telekspekulációra emlékeztető módszerekkel. Ettől a lakosság begörcsöl, és még igaza is van. Egyes cégek a folyamat kezdetétől ott bábáskodnak a beruházás körül, mintha tudnák, hogy ők fogják majd nyerni a beruházási vagy az üzemeltetési tendert... Végeredményben csak a prioritási lista végén szereplő beruházások születnek meg (lerakók és égetők), a többire pedig nincs pályázat, nincs támogatás. Pedig hol van az megírva, hogy nem lehet újrahasznosító rendszerek, kapacitások kiépítésére pályázni?

(Pénzt vagy életet?!) Persányi Miklós Rejtő Jenőt idézi, de ki a rabló és ki az áldozat? Az EU pénzt ad, amiből jut bőven a beruházónak. A lakos, ha nem is az életét, de az életterének egy részét adja, aztán az üzemeltető a pénzét is elkéri szemétdíj formájában. Pénzt és életet...

SZILÁGYI LÁSZLÓ
Humusz

NSZ ? 2003. november 12. Persányi Miklós cikke