Papíréhség, fakitermelés....

 

 

A finn erdők szomorú dala

 

 

Európa utolsó megmaradt őshonos erdőit termeli ki a finn állami vállalat, a Metsähallitus – háta mögött a világ legnagyobb faipari vállalatai közé tartozó két céggel.

2007 januárjában a Greenpeace egy olyan faszállítmány nyomába eredt, ami őshonos finn erdőkből származott, és egy eldobható papírtermékeket előállító üzembe került. Finnország őshonos erdeinek kevesebb mint 5%-a maradt meg, ami létfontosságú a biológiai sokféleség védelme szempontjából. A Metsähallitus nevű cég 2007-ben a Finnországban fennmaradt őshonos erdők közül a legértékesebb, érintetlen erdőket kezdte el kivágni, amelyeket eddig csak minimális mértékben zavart meg az ember gazdasági tevékenysége.

Az európai gyárak közül mindössze a Stora Enso (amelynek többségi tulajdonosa a finn állam és a svéd Knut and Alice Foundation), a Metsäliitto csoport és az ugyancsak finn UPM Kymmene tartozik a világ 10 legnagyobb faipari vállalata közé. Éves forgalmuk 8 és 12 milliárd euró között mozog. A Metsäliitto csoport tulajdonosa, a Metsäliitto szövetkezet, (Európa legnagyobb szövetkezete, mintegy 131 000 taggal) a Finnországban található magánerdőknek körülbelül a felét birtokolja.

A cégcsoport fafeldolgozó és papíripari üzemei elsősorban a szövetkezet tagjaitól származó fát dolgozzák fel. A csoport tulajdona továbbá a cellulózgyártó Metsä-Botnia, a papírgyártó M-real és a farostgyártó Metsätissue. A Stora Enso jelenleg a legnagyobb újságnyomópapír- és puhafa fűrészáru-gyártó Európában. A Greenpeace szerint a vezető fénymásolócégek, például az OCE, a Canon és a Xerox is a Stora Enso által gyártott, őshonos erdőkből származó papírt forgalmaznak saját márkanevük alatt.

 

Akciók a fakitermelés ellen

Lappföld finnországi részének, az őshonos számi nép lakóhelyének legnagyobb része állami tulajdonban van, és jelentős része a rénszarvastenyésztést szabályozó finn törvények védelme alatt áll. A Greenpeace néhány helyi szervezettel együtt azt követeli, hogy a környezetvédő civil szervezetek és a számi rénszarvastenyésztők által kijelölt területeken a cégek fejezzék be az őshonos erdők kitermelését. 2005 novemberében az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága fakitermelési tilalmat rendelt el a vitatott számi területek 100 000 hektáros rénszarvas legelőerdő területének negyedére.

A számi területektől délre már évek óta folynak a tiltakozások. Legutóbb 2008 februárjában ütötte fel a fejét az ellenkezés, amikor a lappföldi Savukoskiban tervbe vették egy 700 négyzetkilométeres érintetlen őshonos erdő tarvágását, hogy az így nyert fát cellulóz- és papírgyártásra használhassa a Stora Enso. A területen korábban több mint 330 vörös listán szereplő, veszélyeztetett fajt jegyeztek fel.

2008 februárjának végére 257 tudós, köztük a Helsinki Egyetem ökológiaprofesszorai, írták alá azt a finn Erdészeti Minisztériumnak címzett nyílt levelet, amely nyilvánvalóvá teszi: az észak-finnországi őshonos erdőkben folyó fakitermelés nem fenntartható. A tudósok azzal is érveltek, hogy a fakitermelés a Finnország által aláírt, a biológiai sokszínűség védelmére irányuló nemzetközi egyezményeket is sérti.

A Greenpeace egy másik, a Stora Enso részvényeseinek küldött levelében azt állítja, hogy „bár mindhárom nagy finn papír- és cellulózgyár érintett, a természetvédelmi szempontból különösen értékes finn erdők pusztítását legjelentősebb mértékben a Metsähallitus legnagyobb vevője, a Stora Enso igényei okozzák".

 

A Stora Enso módszerei

A Stora Enso nem vásárol fát közvetlenül a vitatott számi területekről, de mivel erre nem terjed ki a cég üzletpolitikája, vásárolhatott a Metsähallitus által itt kitermelt fából. A Stora Enso kért ugyan a Metsähallitustól a vitatott lappföldi területekre vonatkozó ökológiai elemezést, és vevőinek 2007-ben meg is ígérte, hogy a felmérés alapján tanulmányt készít, ennek közzétételétől azonban elzárkózik.

A finn állam és fakitermelő vállalata, a Metsähallitus (az erdőgazdálkodási hivatal finn neve) pedig azzal igyekszik igazolni a számi területeken folyó fakitermelést, hogy ezzel olyan régióban biztosítanak munkalehetőséget a faipari munkásoknak, ahol a munkanélküliség magasabb, mint az ország más területein.

„Amiről azonban nem vesznek tudomást, az az, hogy a fakitermelés is munkanélküliséget és társadalmi problémákat okoz akkor, amikor tönkreteszi és aláássa a rénszarvastenyésztés lehetőségeit. Számunkra őrültség azzal indokolni egyesek megélhetésének tönkretételét, hogy így mások számára teremtünk munkalehetőséget. Különösen az, ha figyelembe vesszük, hogy a számik rénszarvastenyésztése egy hagyományos életmód része, amelyet emberi jogi megállapodások és jogszabályok védenek" - mondja Matti Liimatainen, a Greenpeace erdőügyi aktivistája.

2005-ben a Számi Tanács kapcsolatba lépett a felelős befektetési alapokkal rendelkező jelentősebb európai szervezetekkel, és tájékoztatta őket a Stora Enso fenntarthatatlan fakitermelési eljárásáról. A felelős befektetők azóta nyomást gyakorolnak a Stora Ensora, hogy tartsák tiszteletben a számi lakosságot. Egy tanulmányban, amelyet a Stockholmi Egyetem tavaly tett közzé, Rebecca Lawrence szociológus így vélekedik a helyzetről: „A Stora Enso aktívan keresi a kapcsolatot a konfliktusban érintett minden csoporttal, de a vállalat számára továbbra is kihívást jelent annak kezelése, hogy a számik különleges jogokkal rendelkeznek."

 

Vállalati irányelvek

A Metsäliitto azzal érvel a kritikákkal szemben, hogy a fát kizárólag legális forrásból szerzi be, és tiszteletben tartja saját környezetvédelmi irányelveit. Legfrissebb környezetvédelmi irányelvében a vállalat kijelenti, hogy ismeri a beszerzett fa eredetét, és tevékenysége során törekszik a káros környezeti hatások csökkentésére.

Mindemellett a Greenpeace szerint az egyik legnagyobb gond az, hogy a finn erdőgazdálkodási ipar nem rendelkezik független beszerzési irányelvekkel, amelyek a törvényi előírásoknál szigorúbb feltételeket szabnának. Egy, a Stora Enso weboldalán a természetvédelmi szempontból különösen értékes erdőkről szóló adatlapon a cég azt állítja, hogy gondoskodik arról, hogy erdőgazdálkodása ne veszélyeztesse a természetvédelmi szempontból értékes erdőket. Azonban miután 2008 februárjában történetesen a dél-finnországi Poulankában ilyen erdőből termelt ki fát, a Stora Enso környezetvédelmi vezetője mégis elzárkózott attól, hogy reagáljon arra a kérdésre, a vállalat termel-e ki fát erről a területről, vagy sem.

 

Nincs fenntartható papír

A finn erdőgazdálkodási szektor évek óta vonakodik attól, hogy csatlakozzon a Forest Stewardship Councilhoz (FSC - Felelős Erdőgazdálkodás Tanácsa), és termékeire megszerezze az FSC tanúsítványát. A Stora Enso és a Finnish Forest Industries Federation (Finn Erdőgazdálkodási Szövetség) csak tavaly csatlakozott az FSC munkacsoportjához, jelenleg folyik egy finn szabvány kidolgozása.

Pillanatnyilag az FSC az egyetlen olyan szervezet, amely garantálja, hogy a friss (nem újrafeldolgozott) papíralapanyag felelős gazdálkodású erdőkből származik. 2008 januárjában JK Rowling, a Harry Potter könyvek szerzője leállíttatta a könyvéből készült finn fordítás helyi papírra történő nyomtatását, mivel a papír nem rendelkezett FSC tanúsítvánnyal. A Greenpeace szerint jelenleg egyetlen elismert, fenntartható erdőgazdálkodást jelző logó sem használható a finn cellulóztermékeken, mivel a finn erdőgazdálkodás nem fenntartható.

„Ha Finnország kapcsán felmerül a fenntartható erdőgazdálkodás az csupán a gazdaságilag fenntartható erdőgazdálkodás mítoszát jelentheti, vagyis azt, hogy a kitermelést követően mindig új erdőt telepítenek. Ez azonban nem azonos a környezetvédelmi vagy társadalmi szempontból fenntartható fakitermeléssel. A kutatások azt mutatják, hogy Finnországban a veszélyeztetett fajok nagyobb része az erdőkben él, pusztulásuknak pedig az erdőgazdálkodás a legfőbb oka. A tudósok pedig azt állítják, nincs elég védett erdő Finnországban. Ezek igen jelentős jelzések, amelyek arra utalnak, hogy a finn erdőgazdálkodás nem biztos, hogy fenntartható" - mondja Matti Liimatainen aktivista.

 

Az auditálások vizsgálata

A finn FSC munkacsoport jelenleg a finn erdőkre vonatkozó szabványt illetően igyekszik megállapodni. Ez persze még nem jelenti azt, hogy a Stora Enso finn termékei rendelkezni fognak az FSC tanúsítvánnyal. Weboldalán a Stora Enso azt állítja, hogy a Metsähallitus szállítmányai megfelelnek az FSC faminősítési követelményeinek - holott ez a besorolás azt a célt szolgálja, hogy a FSC jelzésű termékeket gyártó vállalatok kizárják az értékesítési láncból az olyan nem kívánatos forrásokat, mint amilyenek a természetvédelmi szempontból különösen értékes erdők. Az FSC auditálási feladatait Finnországban egy dán tanácsadó cég látja el.

„Ez komoly aggályokat vet fel az egész FSC faminősítési rendszer hitelességével szemben. Egyértelmű, hogy valójában a Metsähallitus próbálja zöldre mosni a környezetvédelmi szempontból értékes erdők kivágását. Nem tudom, hogy a problémát a gyenge auditálás okozza, vagy az, ahogyan a Stora Enso értelmezi és reklámozza az eredményeket - netán mindkettő. Annak alapján, amit tudunk, rendkívül elégedetlenek vagyunk azzal, ahogyan a Woodmark/Soil Association hitelesítő vállalat végezte a Stora Enso auditálását" - mondja a Greenpeace munkatársa, Matti Liimatainen.

 

Más országok erdőgazdálkodása

A papíripar saját adatai szerint Finnországon keresztül Oroszországból is érkezik papír, aminek becslések szerint legalább a fele illegális fakitermelésből származik. A következő 25-30 évben a világ papírfogyasztása megduplázódhat, de ez az igény a hagyományosan kezelt erdőkből már nem fedezhető.

Az intenzív gazdálkodású telepített erdők ezért egyre nagyobb szerephez juthatnak az olyan vállalatoknál, mint a Stora Enso, amely a világ több mint 40 országában, többek között Kínában is rendelkezik érdekeltségekkel. A Stora Enso és a Metsäliitto folyamatosan fektet be nagyszabású, adókedvezményekkel támogatott és a Világbank által finanszírozott eukaliptusz ültetvényekbe és cellulózüzemekbe Uruguayban, annak ellenére, hogy 2005-ben és 2006-ban vesztegetés vádja érte őket, és az eukaliptusz ültetvények egyre nagyobb vízhiányt okoznak.

 

Megjelent az Ethical Consumer 2008. május-júniusi számában. Lefordítva és közzétéve a kiadó engedélyével. Fordította: Németh István.

 

FORRÁS: TUDATOS VÁSÁRLÓ