Összefoglaló a hulladékokról szóló új uniós szabályozásról
A Tanács és a Parlament közötti megállapodás definíciókat és alapszabályokat fektet le, amelyek közvetve vagy közvetlenül befolyásolni fogják az Unió többi, hulladékokra vonatkozó szabályozását is.
A június 16-i vita során Caroline JACKSON (konzervatív képviselő, UK), a téma parlmenti tárgyalója a következőket mondta: "Hosszú és nehéz utat tettünk meg, amíg ez a megállapodás létrejött. Sokkal nagyobb volt az ellenállás, mint vártuk, és a Tanács egy nagyon kedvezőtlen ajánlattal állt elő... Ez volt a legjobb elérhető megállapodás. Mindenki, aki azt hiszi, hogy ennél jobb eredmény születhetett volna a harmadik olvasatban, az önmagát csapja be."
A plenáris ülésen zajló vitában a megállapodást több képviselő is támogatta, ugyanakkor mások amellett érveltek, hogy erősebb célkitűzésekre van szükség. A képviselők egy része a megállapodást túl gyengének tartotta, és kritizálta a kötelező megelőzési célkitűzések elmaradását valamint az alacsony újrahasznosítási arányszámokat.
Az újrahasznosításra és az újrahasználatra vonatkozó célkitűzések beillesztése
A Bizottság eredeti tervezetébe a parlamenti képviselőknek köszönhetően került be egy cikkely az újrahasználatról és az újrahasznosításról. A kompromisszum eredményeként a tagállamoknak „meg kell hozniuk a megfelelő intézkedéseket a következő célok elérésére":
- 2020-ra a háztartási és hasonló eredetű hulladékok közül a papír, a fém, az üveg és a műanyag hulladékok 50%-os újrahasználata vagy újrahasznosítása
- 2020-ra a nem veszélyes építési- és bontási hulladékok 70%-os újrahasznosítása.
A vita során Dimas környezetvédelmi biztos hangsúlyozta, hogy „nehéz volt rávenni a tagállamokat arra, hogy fogadják el a célkitűzéseket". A gyenge célokat kifogásoló képviselőknek válaszolva kijelentette: "Ha a célok nem teljesülnek 2020-ig, akkor a tagállamokat bíróság elé lehet idézni a kötelezettségek elmulasztása miatt."
A képviselők által javasolt, ipari hulladékokra vonatkozó célok végül nem kerültek bele a megállapodásba, a Bizottságnak azonban meg kell vizsgálnia a 2020-ra előírt célok teljesülését, s ezeket növelnie kell vagy további hulladéktípusokra kell kiterjesztenie.
Hulladékmegelőzés - konkrét célok kitűzését kell megfontolni a jövőben
Az új irányelv arra kötelezi a tagállamokat, hogy hulladékgazdálkodási terveket illetve hulladékmegelőzési programokat készítsenek hulladékmegelőzési célkitűzésekkel - az irányelv hatályba lépését követő 5 éven belül. Ezen a kötelezettségen túl a megállapodásban egy új cikkely is szól a hulladékmegelőzésről. A Bizottságnak - ha lehetséges - 2014-re megelőzési célokra, valamint 2020-ra a GDP és a hulladéktermelés növekedésének szétválasztására kell javaslatot megfogalmaznia.
Hulladékégetés
A képviselők számára fontos cél a lerakókra és égetőkbe kerülő hulladékmennyiség csökkentése, hiszen mindkettő szennyezések forrása. Megosztottak voltak viszont atekintetben, hogy a települési szilárd hulladék égetését „ártalmatlanítás"-nak vagy „hasznosítás"-nak kell-e minősíteni, ezek közül ugyanis az utóbbi a hulladékezelési hierarchia eggyel magasabb fokán helyezkedik el. A szavazás során a parlamenti képviselők támogatták a Tanácsnak és a Bizottságnak azt a javaslatát, amely szerint az égetés „hasznosítás"-nak minősüljön abban az esetben, ha az adott égető megfelel egy bizonyos energiahatékonysági kritériumnak. A Bizottság szeirnt ennek az lesz a hatása, hogy a legtöbb hatékony égetőt hasznosító berendezésnek minősítik majd.
A vita során Caroline Jackson így érvelt: "Ez egy pozitív ösztönző az égetők működtetői felé, hogy szigorúbb szabványoknak feleljenek meg, de ezenkívül minket is emlékzetet arra, hogy a mai fűtőanyaghiányos időkben a hulladék hasznos fűtőanyagnak bizonyulhat. Látnunk kell, hogy az újrahasznosítási célok beiktatásával és a hulladékmegelőzés hangsúlyozásával a Parlament elismerte, hogy a hulladékégetésnek és az újrahasznosításnak meg kell férnie egymás mellett."
A képviselőknek azt is sikerült elérniük, hogy az energiahatékonysági küszöbértéket 6 év múlva felülvizsgálják.
A tagállamok ragaszkodtak a kötelező érvényű ötlépcsős hulladékkezelési hierarchiához
Az ötlépcsős hierarchia, amit azért hoztak létre, hogy ezzel segítsék a hulladékmegelőzést és a hulladékcsökkentést, megerősítést nyert és ezentúl nagyobb szerepe lesz. A hierarchia a hulladékgazdálkodás elemeinek egyfajta rangsorát mutatja: megelőzés, újrahasználat, újrahasznosítás, egyéb hasznosítási módok, valamint utolsóként a biztonságos lerakás. A tagállamoknak ezt sokkal inkább egy "prioritási sorrendként" kell kezelniük, nem pedig csak egy „útmutató elvként", ahogy azt a Tanács javasolta. A hierarchiától eseti alapon el lehet térni, ha ennek szükségességét az adott hulladék keletkezésének és kezelésének teljes körű életciklus megközelítése indokolja.
Az irányelv meghatározza a „melléktermék" és a „hulladékká válás" fogalmát is. Bevezeti a kiterjesztett termelői felelősség fogalmát (extended producer responsibility) és a tagállamokat arra kötelezi, hogy tegyenek intézkedéseket a biológiailag lebomló hulladékok (zöld javak) elkülönített gyűjtésére.
Néhány számadat
Az Európában keletkező 1.8 milliárd tonna hulladékból 3.5 tonna jut egy lakosra. Ez elsősorban a következő típusú hulladékokat jelenti: háztartási, kereskedelmi (pl. üzletek, éttermek, kórházak, stb.), ipari (pl. gyógyszergyártó cégek, ruhagyár, stb.), mezőgazdasági, építési és bontási, bányászati, szállítási és energiatermelésből származó hulladék.
A keletkező települési hulladék mennyisége átlagosan 530kg/fő/év, de mivel ez egy átlagérték, teljesen elfedi a tagállamok közötti különbségeket. Például azt, hogy az EU-10 tagállamokban ez az érték 300-350 kg/fő/év, míg az EU-15-ben (régi tagállamok) körülbelül 570 kg/fő/év.
2005-ben az EU települési hulladékának 49%-a került lerakókra, 18%-a égetőkbe és 27%-át hasznosították újra vagy komposztálták.
Forrás: Environment - 2008. június 17.
Kapcsolódó cikk:
