Nyomulás a hulladékégetés körül - HuMuSz vélemény

Egyfelől a jogalkotó nem preferálja eléggé erősen és látható módon a hulladékcsökkentést, a keletkezés megelőzését.
Másfelől temérdek EUs forrás áll rendelkezésre csővégi hulladékkezelési megoldásokra, úgyismint regionális hulladéklerakókra és hulladékégetőkre. A hulladékégetés nem tünteti el a hulladékot, csak átalakítja füstgázzá (pl: dioxinokké, ftaláttá, stb.) és veszélyes hulladéknak számító salakanyagokká, aminek drága speciális lerakásáról gondoskodni kell....

Ha kiépülnek költséges hulladékkezelési megoldások (úgyismint: óriási hulladéklerakók, regionális hulladékégetők, szelektív hulladékgyűjtő szigetek és udvarok valamint az ezeken alapuló nagy kapacitású háttéripar), akkor évtizedekig senki nem fog hulladékmegelőzésről beszélni sem....
Abban leszünk érdekeltek, hogy sok-sok hulladékkal tápláljuk a kiépített csővégi megoldásokat kínáló technológiákat.

Így lehetséges, például az, hogy a kiépült német égetőhálózat 'etetéséhez' Nápoly és Milánó kommunális hulladékát is keresztül kell szállítani egész Olaszországon. Dübörgő-légszennyező, autópályákat követelő kamionokat, érdektelen nápolyiakat-milánióiakat és az égetés 'áldásaival' sújtott németeket eredményezve...

Ezért fordulhat elő egy még cifrább eset. Egy önkormányzat (történetesen Edmonton városa) az égetőt üzemeltető céggel szerződést kötött arról, hogy pl. 30 éven át évi 100.000 tonna kommunális hulladékot eléget. Polgármester örül, hogy megszabadul a hulladékprobléma nyűgjétől. Majd két év múlva (mikor kevesebb a rendezvény, környezettudatosabb a fogyasztó, stb.) csak 80.000 tonna kommunális hulladék keletkezik, akkor az önkormányzatnak két lehetősége van, hogy teljesítse az égetővel kötött szerződését:
- vagy ki kell fizetnie az égetésre át nem adott mennyiséget az égetős cégnek (20.000 tonna után)
- vagy (20.000 tonna) hulladékot importál valahonnan...
Ki fog ezek után hulladékcsökkentésről/minimalizálásról beszélni???

Egy évtizede mondjuk, hogy
1. először is csökkentsük a hulladék mennyiségét, amennyire csak lehet;
2. ha valamit nem lehet már elkerülni, akkor azt használjuk átalakítás nélkül újra, ahányszor csak lehet;
3. ha már újrahasználatra sem alkalmas, akkor anyagában hasznosítsuk, ameddig csak lehet;
4. ha ezt sem lehet, akkor égessük csak el;
5. és amit égetni sem lehet, azt helyezzük el hulladéklerakón.

A fontossági sorrend betartása érdeke a lakosságnak, aki finanszírozza adójának befizetésével a beruházásokat és ez az érdeke a környezetnek, hiszen hulladékmegelőzéssel energiát és nyersanyagokat takaríthatunk meg, valamint ezek és a hulladék utaztatásával járó környezetterhelést is megspórolhatjuk.

Ám a megelőzés nem érdeke a minél hamarabb hulladékká váló termékeket készítő és a lakosságnak ezt jó áron eladó gyártó és kereskedelmi cégeknek, illetve a hulladékkezelésért közpénzeket kapó cégeknek sem.
És nem érdeke azoknak a politikai erőknek sem, aki a tőkeerős hazai és nemzetközi cégektől támogatást remél,s cserében a csővégi hulladékkezelési megoldások kiépítését támogatja.

Hírek a sajtóból hulladékégetéssel kapcsolatban:

Nol.hu: Persányi: Jövőre 171 milliárd jut zöld fejlesztésekre)
Magyar Rádió: Inotán épülhet a hulladékégető
Politikaforum.hu: Hulladékégető lesz Inotán
Origo: Újabb hulladékégetőt vett a tiszaújvárosi Ecomissio
Magyar Rádió: Új égetőművet javasol a Fidesz a XV. kerületben
HuMuSz.hu: Gondok a kommunális égetővel - HuMuSz vélemény