Norman Mailer: elég a tv-reklámokból!
"A reklám tudatosítja a gyerekekben fogyasztói mivoltukat és a reklámozott árukat beépíti képzeletvilágukba (kívánságaik közé).
Ez nem véletlen. A hosszútávú reklámtaktika jól trenírozott fogyasztói réteg kinevelésén fáradozik; látszólag ugyan a gyermek jelenlegi zsebpénzére spekulál, valójában azonban majdani (felnőttkori) keresményét veszi célba - és az ehhez szükséges márkahűséget építgeti.
Kiemelt fontosságú célcsoportról lévén szó a reklám agresszivitásának csak a jog szabhatna határt - ami (az erőviszonyok ismeretében) eltökélt állami/politikai beavatkozási szándékot feltételez. Ilyen aztán vagy van - vagy nincs.
Különösen védtelenek a gyerekek, velük már tudományos alapossággal "foglalkoznak". Fogyasztási álmaikra, szokásaikra intézetek sokasága "figyel", ők a jövő fogyasztói, akik már most is jelentős befolyással bírnak a család kiadásaira. Őket kell tehát megkaparintani, lehetőleg minél hamarabb, hiszen kiskorukban - amikor például még nem képesek megkülönböztetni a tévében a hirdetést a "rendes" műsortól - a hirdetőknek egyszerűbb dolguk van, és jól megdolgozva őket a későbbiekben megbízható, márkahű fogyasztókra tehetnek szert.
Egyre gyakrabban ólálkodnak a vállalatok az iskolák körül - ez az a hely, ahol biztosan hozzáférhetnek a "célcsoporthoz". Itt a szülő sem képes megóvni gyerekeit, mint esetleg odahaza.
Mindenekelőtt az iskolavezetés felelőssége, beengedi-e a cégeket a tanintézetbe, a pedagógusnak pedig kötelessége lenne figyelmeztetni tanítványait a reklámvilág hamisságára és veszélyeire.
A reklám szervesen épül be a gyerekek mindennapjaiba.
Bárgyú történetei gyakran jelennek meg az egymás közötti kommunikációban, szlogenjei pedig korlátozzák a gyermek önálló kifejező képességét. A reklámok fokozatosan bevezetik, beépítik a gyerekeket az áruvilágba. Mire észrevesszük csemeténk valódi "fogyasztógyerekké" lesz, akinek kívánságai a reklámozott világhoz (egy valójában nem létező életmódhoz) igazodnak.
Ennek is köszönhető, hogy egyre gyakoribb a gyermek fogyasztási terrorjának az a fajtája, amikor a családi "beruházásoknál" is a gyermek játszik meghatározó szerepet. Amikor a saját divat, játék stb. igényének kielégíttetésén felül már a tartós fogyasztási cikk típusának, márkájának kiválasztásánál is az ő elképzelése érvényesül."
Véleményünk megtalálható a KÖTHÁLÓ "Ökológiai fogyasztóvédelem az iskolában" c. kiadvány 12. és 13. fejezetében. A fejezeteket írta dr. Kalas György.