Mérgező műanyagok: hiszti vagy hormonhorror?
Nemegyszer előfordult a történelemben, hogy valamiről, amit a tudomány akkori állása ártalmatlannak ítélt, később kiderült, hogy forgalomba se lett volna szabad hozni. Máskor meg csak a média nagyotmondása, egy komolytalan tudományos kutatás vagy egy ellenérdekelt ipari lobbi ügyeskedése állt a háttérben. Melyikről van szó az élelmiszereinkbe átszivárgó műanyagipari alapanyag miatti aggodalmak esetében? A zóna utánajárt a tudományos érveknek és a magyarországi helyzetnek.
Már kezdjük megszokni az aggódást. Nézzük az óránkat, hogy kimehetünk-e már a napra az árnyékból a strandon. Váltogatjuk, hogy a kávéba édesítőt vagy cukrot teszünk aszerint, hogy épp a ráktól, a cukorbetegségtől vagy az elhízástól félünk-e aznap. Tanácstalanul ácsorgunk a közértben a hűtőpult polcai előtt, hogy a margarint vagy a vajat vegyük le. Az ehhez hasonló apró napi döntések ezreitől várjuk azt, hogy tovább éljünk. Ám a veszélyek kerülgetése egyre bonyolultabb, a tudományos érvek között a laikus egyre nehezebben igazodik el. Eközben minden olyan hírnél, amely alapján a tiltólistánkra kellene tennünk egy régi megszokott terméket, mégis mérlegelnünk kell: vajon ezt a kutatást épp mennyire kell komolyan venni?
Különösen nehéz helyzetben vagyunk, ha rémisztő kutatási eredményekről van szó. Mint például akkor, amikor a műanyag cumisüvegekről derült ki, hogy szivárog belőlük egy veszélyes vegyi anyag, amely megzavarhatja a csecsemők hormonháztartását. Kanada ezért visszahívta a boltokból és várhatóan betiltja a polikarbonátból készült babatermékeket, az Egyesült Államok és az Európai Unió is épp felülvizsgálja a kérdést. A kismamák kétségbe estek, ám egyértelmű választ hiába kerestek, pláne Magyarországon. Pedig a híradások ez esetben csak a felszínt kapargatták, mint némi utánajárással a zóna kiderítette.
Korántsem „csak” csecsemőkről és cumisüvegekről van szó. A
biszfenol A (BPA) az egyik legelterjedtebb műanyagipari alapanyag, évente hárommillió tonnát gyártanak belőle világszerte, évről évre öt százalékkal többet. Ebből készül az összes polikarbonát és epoxi-gyanta. Ez mit jelent a gyakorlatban? Az Európai Élelmiszer-biztonsági Hivatal (EFSA) listáján a következők szerepelnek: cumisüvegek, műanyag tányérok, poharak, kancsók, ételtároló dobozok, újratölthető vizes és üdítős palackok (például kiránduló és sportpalackok), ivóvízvezetékek. Az epoxi-gyantát pedig konzervek kibélelésére és a befőttes üvegek fedelének bevonására használják, hogy ne rozsdásodjanak és a bennük tárolt élelmiszer ne szennyeződjön. Ez borítja a fémdobozos üdítők belsejét, az ivóvíztározókat és a fémből készült bortartályokat. De van BPA még a fogtömésekben is. Hogy a háztartásunkban van-e BPA-t tartalmazó műanyag, úgy ellenőrizhetjük, ha megnézzük rajta a háromszögben lévő jelet: ha 3-ast, 7-es vagy PC-t látunk, akkor szivároghat belőle a biszfenol A.
A BPA-val az a gond, hogy hatása túlzottan hasonlít az ösztrogénekéhez. A szervezetbe kerülve leköti az ösztrogénreceptorokat, de valójában persze nem hormon, ettől a szervezet összezavarodik. S mivel a nemi hormonok rengetegféleképpen alakítják a folyamatokat a szervezetben, szinte feltérképezhetetlen, hogyan torzítja fejlődésünket és működésünket. Az már biztos, hogy a fiúknál például csökkentheti a spermiumtermelést, a lányoknál a saját ösztrogén termelését, meddőséget és idő előtti pubertást okozhat, gyermekkorban pedig befolyásolhatja a másodlagos nemi jellegek kialakulását. A tudósok úgy gondolják, hogy szerepe lehet az elhízásban is.
Az Egyesült Államok egészségügyi minisztériumához tartozó Környezeti Egészségügyi Tudományok Intézete (National Institute of Environmental Health Sciences) – a téma temérdek kutatási anyagának átvizsgálása után – arra a következtetésre jutott, hogy nem lehet többé figyelmen kívül hagyni azt a lehetőséget, hogy a BPA esetleg károsan befolyásolhatja az emberi agy és más szervek fejlődését, valamint növeli egyes ivarszervi rákfajták felnőttkori kockázatát.
Nagyjából itt ér véget a konszenzus. Innentől kezdve határértékek, mennyiségek, módszertani kérdések talaján folyik a vita, laikusok számára nehezen követhetően. A magyar kutatók sem értenek mindenben egyet.
Az Országos Kémiai Biztonsági Intézet (OKBI) nem tartja veszélyesnek a BPA ipari használatát. Marcsek Zoltán, az OKBI molekurális és sejtbiológiai osztályának vezetője szerint azért nem, mert a BPA nagyságrendekkel gyengébb hatást fejt ki, mint maga az ösztrogén, s távolról sem vagyunk kitéve akkora mennyiségnek, amennyi szignifikáns hatást válthatna ki. Ráadásul a BPA-t viszonylag könnyen feldolgozza és kiválasztja az emberi szervezet, elsősorban a máj, ellentétben más hormonszerű vegyi anyagokkal, amelyek csak nehezen bomlanak le, és hosszú időre elraktározódnak a zsírszövetekben (például a hírhedt, rég betiltott DDT növényvédő szer). Az EFSA által elfogadott kutatások szerint hat óra alatt kiürül a BPA az emberi szervezetből.
Zsarnovszky Attila, a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Karának adjunktusa szerint zömmel az ipar által finanszírozott, s ezáltal „irányított” kutatások érvelnek a biztonságosság mellett, miközben az elmúlt években tudományos kutatások sora szolgált „kőkemény” bizonyítékokkal, hogy a BPA-val súlyos gondok vannak. A biszfenol A központi idegrendszerre gyakorolt hatását kutató magyar tudós szerint a BPA hatása nem egyenes arányban növekszik a koncentráció mértékével. Hatása az igen kicsi és a meglehetősen nagy koncentrációkban jóval kifejezettebb, mint a közbülső tartományokba eső mennyiségeknél. A már szignifikáns hatást kiváltó nagyon kicsi koncentráció a kutatások szerint megfelel annak a nagyságrendnek, amelynek az emberek ki vannak téve a mindennapokban – hangsúlyozza Zsarnovszky Attila.
A mennyiségi problémák a kísérleti módszertanra is kiterjednek, a kutatók erősen megosztottak abban, hogy a kísérleti állatok megbetegedésével záruló vizsgálatokban jól lőtték-e be a mennyiségeket a kutatók. Az egyik tábor fő érve, hogy ez nagyságrendekkel meghaladta azt a szintet, amelynek az emberek ki vannak téve. A másik csapat szerint széles körű vizeletvizsgálatok bizonyítják ennek az ellenkezőjét.
Fred vom Saal, a Missouri-Columbia Egyetem biológusa szerint a hatéves gyerekek vizeletében például több BPA-ra utaló mellékterméket találtak, mint amennyi a laboregereknél később rákot és egyéb egészségügyi problémákat okozott. Ráadásul az, hogy a felnőttek képesek tolerálni a BPA-t, még nem zárja ki, hogy a csecsemőkre és a gyermekekre káros lehet. Amúgy is a még meg nem született babák és a gyerekek miatt aggódnak leginkább a tudósok, mivel ők találkoznak a legtöbb olyan műanyag termékkel, amelyekből szivároghat a BPA.
(A szivárgás mértéke a használat módjától is függ. A Cincinatti Egyetemen Scott Belcher és csapata – Zsarnovszky Attiláékkal közösen – azt vizsgálta, hogy mi történik a használt és új, polikarbonátból készült vizes palackokkal, ha normál használatnak vannak kitéve. A régi és az új palackok között semmi különbséget nem találtak a BPA-szivárgás mennyisége és sebessége között. Forró víz esetében azonban rövid idő alatt is drasztikusan nagyobb, 15–55-szörös BPA-szintet mértek.)
„Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy az emberi szervezetnek, kezdve a szójától az egyes szappanokban fellelhető antibakteriális összetevőkig, számos egyéb hormonszerű vegyi anyag zűrzavarával kell rendszeresen megbirkóznia” – magyarázza Zsarnovszky Attila. Ennek a vegyi koktélnak a hatása még nem ismert, de a tudósok egy része amiatt aggódik, hogy esetleg erősíthetik egymás egy-egy kedvezőtlen hatását.
A modern korunk velejárójának számító mindennapi vegyi koktél mellett szinte eltörpül a BPA jelentősége – érvel Tompa Anna, a Semmelweis Egyetem Közegészségtani Intézetének igazgatója. Európában mintegy 80-100 ezer vegyi anyag vesz körül bennünket állandóan, ebből alig valamivel több mint négyezret vizsgáltak be toxikológiai szempontból. Csak a cigarettában négyezerféle káros anyag van, nem beszélve a magyarországi vizekben fellelhető arzénről, amely több mint egymillió embert veszélyeztet. De a túl sokat és sokáig szedett fogamzásgátló tabletták is rákkeltők, hiszen az ösztrogén a hatóanyaguk, amely maga is karcinogén lehet, ha túl sok van belőle. „Semmi sem fekete-fehér. Nagyon sok múlik a dózison és az egyéni érzékenységen” – hangsúlyozza Tompa Anna.
Az ipar azzal érvel, hogy amíg nem bizonyítják be a biszfenol A emberekre gyakorolt kedvezőtlen hatását, addig folytatják a gyártását és a használatát, mert olcsó, könnyű, szilánkmentesen törik, és számos egyéb olyan tulajdonsága van, amely miatt nehezen helyettesíthető. Persze az ipar ilyenkor már rég felkészült, és van B terve – mondja Iván Béla, a Magyar Tudományos Akadémia Kémiai Kutatóközpontjának osztályvezetője. Léteznek alternatív anyagok, például az úgynevezett alifás vegyületek (nyílt láncú szénhidrogének), ám az előállításuk jóval drágább, ahogy az általában lenni szokott. Iván Béla azt is lehetségesnek tartja, hogy éppen egy vagy több ilyen helyettesítő terméket gyártó cég lobbitevékenysége áll a háttérben. A szakember szerint ez már csak így működik: „Az ózonlyuk és az egész globális felmelegedés is akkor lesz igazán téma, ha üzletileg kifizetődik.”
A kanadai törvényhozás által életbe léptetett tiltás a „jobb félni, mint megijedni” elven alapul, a kanadai szakemberek ugyanis úgy ítélték meg, hogy ha bármiféle kétely van azzal kapcsolatban, hogy egy vegyszer ártalmas, akkor annak a veszélynek nem szabad a kitenni a gyermekeket – mondja Kiss Katalin, a világ egyik legnagyobb babatermékgyártójának számító MAM Baby magyar leányvállalatának ügyvezetője. Az európai szakmai szervezetek és az EFSA sem osztja azonban az amerikai véleményt, hanem megalapozatlan hisztériakeltésnek tartja, amely fölösleges hadjáratot indított el egy amúgy mechanikai, optikai és hőtűrő képességében páratlan műanyag ellen.
Ennek ellenére a Magyarországon is népszerű MAM 2006-ban elkezdte fokozatosan lecserélni termékeinél a polikarbonátot polipropilénre – mondja Kiss Katalin. Első körben azon termékek esetében történt meg az átállás, amelyek valószínűsíthetően fokozott igénybevételnek vannak kitéve, és élelmiszerrel kapcsolatba kerülhetnek. Így a cumisüvegek és az etetőedények anyagait váltották ki először, majd 2007 közepétől a cumitányérok és kupakok, majd 2008 közepétől – amerikai nyomásra – a cumicsipesz alapanyagát is lecserélték.
A tengerentúlon népszerű Nalgene sportpalackok gyártója, a Nalge Nunc International is bejelentette, hogy bár továbbra is biztonságosnak tartja a polikarbonátot, a növekvő nyomásra az idén mégis fokozatosan leállítja a gyártását, és más műanyagokkal, például az Eastman vegyipari óriás egy új kopoliészterével helyettesíti, amely a polikarbonát legtöbb tulajdonságával rendelkezik, biszfenol A nélkül.
A The New York Times beszámolója szerint egy kaliforniai anya már be is perelte a Nalge Nuncot, azzal vádolva a céget, hogy tudott a BPA veszélyeiről, mégis jelentéktelennek állította be. Ez az első, ám valószínűleg nem az utolsó per, amellyel az iparnak szembe kell néznie. A fogyasztói aggodalmak miatt a kereskedők is nyomás alá helyezik a gyártókat: Kanadában a világ legnagyobb kiskereskedelmi hálózatának számító Wal-Mart például azonnal száműzte polcairól a BPA-t tartalmazó bébiflaskákat és egyéb termékeket, amerikai boltjaiból pedig jövőre vonja ki őket.
A magyar kormányzati szervek és hatóságok nem nagyon foglalkoznak a témával, legalábbis ez derült ki a zóna által befutott körökből. Az Egészségügyi Minisztérium még csak nem is válaszolt a téma többszöri felvetésére, honlapjának keresője egyetlen találatot sem ad a biszfenol A-ra. A hazai élelmiszer-biztonság széles területét koordináló szervezet, a Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal nem foglalkozik BPA-val, mert nem élelmiszeripari anyag. Innen a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatósághoz irányították a zónát, ahol kiderült: néhány évvel ezelőtt vizsgálták ugyan a csomagolóanyagok hatását az élelmiszerekre, de mostanság már nem ők az illetékesek ebben a témában, hanem a már említett OKBI. Az Országos Élelmezési és Táplálkozástudományi Intézettől és a Központi Élelmiszer-tudományi Kutatóintézettől is azt a választ kaptuk, hogy ők sem foglalkoznak a szóban forgó vegyi anyaggal.
Magyarországnak egyébként sem járható a kanadai út, hiszen uniós tagállamként nem dönthet önállóan ebben a ügyben, a BPA-t csak az EU tilthatja be.
Szerző: Márk Edina
Forrás: Zóna - a mindennapi magazin