Mentsd meg a Földet! Egyél szemetet!

A freegan mozgalom elég nehezen megfogható dolog, ez kiderül a gyakorló freeganek leírásaiból is. Épp úgy lehet extrém módon radikális társadalomkritikai irányzatnak tekinteni, mint csövesromatikának, bizarr hobbinak, a hol komolyabban, hol lazábban vett újbalos divathullám egy újabb vadhajtásának vagy épp súlyos paranoiának, esetleg az ősközösségi társadalom újjáéledésének.

A szabályok viszonylag egyszerűek: ha nem vagy rákényszerítve, ne vásárolj semmit, ne pazarolj, a rendelkezésedre álló erőforrásokat a lehető legteljesebb mértékben használd fel, élj környezettudatosan, védd foggal-körömmel az alapvető emberi értékeket. A freegan életforma kétség kívül elgondolkodtató oldala az eszme gyakorlati megtestesülése.

Lakj jól szeméttel!

Abban még nincs semmi különös, hogy autó és busz helyett a bringát, a görkorit vagy a gyaloglást javasolják minden freegannek. Rendben van az is, hogy kommunaszerű modern lakóközösségek, az üresen tátongó lakóterületek hasznosítását radikális módszerekkel megoldó, szociális érzékenység vagy anarchista ideológia alapján szerveződő squatok jelentik a kívánatos közösségi formát az elszánt freegan számára. Megoldhatónak tűnik a dolognak az a része is, hogy a lehető legtöbb dolgot magadnak termeld meg, illetve hasonlóan problémamentesnek ígérkezik az a kikötés, hogy mielőtt valamit kidobsz értesítsd a valódi szabadpiacok kereskedőit: lehet, hogy ami neked szemét, arra más régóta vadászik.

De van a szigorúan vett freegan filozófiának egy olyan eleme is, ami hallatán az első reakció talán az undor vagy épp a megbotránkozás lehet. Ez pedig a szemétevés. A dolog ideológiai alapja világos. A freegan kultúra által legradikálisabban elutasított szemlélet a fogyasztói beállítottság és - a freeganek szerint - ehhez erősen kapcsolódó szemétkultúra. A freeganek által követett alternatív életmód-stratégia lényege, hogy a rendelkezésünkre álló erőforrásokat a lehető legtakarékosabban, a lehető legalaposabban használjuk fel, és mindeközben a lehető legkisebb mértékig kapcsolódjunk bele a fogyasztói társadalomba.

A jelszó a szemétvisszaszerzés. A freeganek szerint - és ezt állítólag tapasztalatok igazolják - számos ember meg tud élni a többiek szemetéből, mert a reklámok által keltett fogyasztási őrületben mindenki folyamatosan szabadul meg attól, amije van, hogy újabbra, gyorsabbra, szebbre, esetleg csak más színűre/ízűre/szagúra cserélje. A freeganek szerint ez elfogadhatatlan egy olyan világban, ahol rengetegen nincsenek a legalapvetőbb emberi szükségletek birtokában, még napi betevőhöz sem jutnak sokszor. Úgyhogy a freeganek veszik a fáradtságot és felhasználják a szemetet. Indulhat a városi betakarítás, a kukabúvárkodás.

"Teljes számítógéprendszer (egér, monitor, billentyűzet, ház) hibátlan, működőképes állapotban, nagyképernyős tévék, minőségi mélynyomók tökéletes állapotban, magnók, nagymennyiségű könyv..., egész kukák dugig drága csokival..., több száz dollár értékű képregénygyűjtemény..., készpénz, mobiltelefon/pénztárca/kézi számítógép..., szobrok" - sorolt fel néhány rendhagyó, szemetesekből élőbányászott kincset egy freegan. A lényeg azonban nem ez, hanem a kaja.

Mikor egy freegant arról kérdeztek, nem fél-e a kukából kihalászott ételtől, kerek perec visszautasította a feltételezést. "Főleg a kiskereskedők által kidobott kaja nagy része használható fel gond nélkül. Sokszor egyszerűen csak azért selejtezik le az árut, mert újabb szállítmány érkezett és kell a hely az új holminak. Sok készételeket áruló bolt és pékség azzal reklámozza magát, hogy a finomság, amiket árulnak minden nap friss, úgyhogy rákényszerülnek, hogy kidobjanak mindent, amin nem sikerült túladni... még akkor is, ha gond nélkül fogyasztható. Egyikünk sem dob el valamit, amit reggel vett csak azért, mert nem ette meg este 7-ig, 8-ig, a kiskereskedők azonban pontosan ezt csinálják nap mint nap" - magyarázta.

Modern ősközösség

A freegan mozgalom eredete szerteágazó. Egyrészt benne van a radikális újbalos ideológiák íze. Sokak szerint nem más ez az életforma, mint a gazdasági rendszer totális bojkottja, a gyerekrabszolgaság, a kizsákmányolás, a globális felmelegedés elleni küzdelem sajátos formája, kicsiben. Ez megjelenik a cserekereskedelmen alapuló piacok életre hívásában és a pénzforgalom, illetve a profitérdekelt gazdaság nyereségének csökkentésére irányuló intézkedésekben: ha nem muszáj, ne vásárolj semmit és vállalj önkéntes munkanélküliséget, hiszen az önellátás megoldható, míg a munka a személyi szabadságodról való önkéntes lemondás.

A társadalomkritikus vonalat erősíti az is, hogy a freegan ideológia szerint szembe kell helyezkedni a fogyasztói társadalom normáival, mert a profit által hajtott nagy tömegtermelési gazdaságban a termelés minden szintjét az emberek, állatok és a környezet kizsákmányolása határozza meg. A freeganek szerint nem egy-egy vállalattal van a gond - ahogy azt a vállalatkritikus mozgalmak hirdetik -, hanem az egész rendszer beteg. Az már más kérdés, hogy a kukabúvár freeganek is a táplálékpiramis részei végfelhasználóként, tulajdonképpeni dögevőként.

A mozgalom másik vonala a környezetbarát életmód. Minimalizáld az általad és mások által termelt szemétmennyiséget, dolgozz fel mindent újra, javíts meg mindent, amit csak lehet, ne zsákmányold ki a környezeti erőforrásokat. A társadalmi sztereotípiák ellenére a szemét biztonságos, felhasználható, tiszta és tökéletes vagy majdnem tökéletes állapotban van - állítják a freeganek.

Milliókat tarthatnának el a szeméthegyek

A klasszikus freegan erények a szabadelvűség, az együttműködés, a kritikus társadalomszemlélet, a közösségi szellem, a nagylelkűség. Viszonylag jól körülhatárolható az is, amivel szemben állnak: ez a materializmus, a morális apátia, a versenyszellem, a konformista életmód, a mohóság.

A mozgalom főleg az Egyesült Államokban divat, bár a freegankereső szerint Európában is akad számos freegan. Egy közösségi oldal szerint van magyar csoport is, de a megadott e-mail címre küldött levelet visszadobta a levelezőprogram.

A Guardian szerint a freegan életmódnak reális alapjai vannak. Egy brit felmérés szerint az eldobott háztartási szemét 70 százaléka pocsékolás, 60 százaléka pedig étel vagy ételmaradék, aminek legalább a negyede ehető. A lap szerint "meghatározott mennyiségű szemét áll rendelkezésünkre, úgyhogy nem mindenki tud ebből megélni. De a csak ebben az országban eldobott étel tökéletesen elég ahhoz, hogy emberek millióit ellássuk belőle".

Sáling Gergő

[origo]