Megoldás-e a szennyvíziszap komposztálása?
Amikor hulladékos problémákról beszélünk, többnyire a települési szilárd hulladékok vagy az ipari hulladékok problémája jut az eszünkbe. Pedig van egy olyan hulladékfajta, amelyet ugyancsak nagy mennyiségben termelünk, és amely a magas szerves és szervetlen szennyezõanyag tartalma miatt szintén sok gondot okoz. Csakhogy ezekkel a gondokkal a mindennapi életünk során ugyanúgy nem szembesülünk, mint a kommunális hulladékaink problémáival. Nemes egyszerûséggel lehúzzuk a WC-n.
A szennyvizek kezelése EU-s szinten is kiemelt feladat. Az Európai Közösség a települési szennyvizek elvezetését és tisztítását 2000 lakosegyenérték felett kötelező feladatként írja elő a tagállamok részére. Meg is született a Nemzeti Szennyvízelvezetési és -tisztítási Megvalósítási Program, hogy ezt a kötelezettségünket teljesíteni tudjuk.
Csakhogy a szennyvízhálózat kiépítésével együtt rohamosan megnőtt a szennyvíztisztítókban keletkező szennyvíziszap mennyisége is. Jelenleg – becslések szerint – 160-170.000 tonna szárazanyagra tehető a keletkező szennyvíziszap mennyisége, és ez a mennyiség 2015-re meg is duplázódhat. 18-25%-os szárazanyag-tartalommal számolva az éves szinten keletkező szennyvíziszap mennyisége megközelíti az 1 millió tonnát.
Jelenleg a hazánkban képződő szennyvíziszap nagy része lerakókra kerül, pedig magas szervesanyag-tartalma miatt magától értetődő lenne a komposztálással történő hasznosítás. A lerakókra kerülő szerves hulladék mennyiségének csökkentése prioritás az EU-ban, és így Magyarországon is. A február 26-án megjelent kormányrendelet (40/2008. (II.26.) célja a komposztálással való hasznosítás elősegítése. De biztos, hogy ez a legjobb megoldás?
A szennyvíziszapnak ma kevesebb mint 50 %-a kerül mezőgazdasági hasznosításra. Komposztálás utáni hasznosításra pedig jóval kevesebb. Szakértők szerint számtalan előnnyel jár a szennyvíziszap komposztálása: könnyebben kezelhető, hosszabb ideig tárolható, kevesebb a kimosódás kockázata, a hőhatás miatt az iszapban lévő kórokozók elpusztulnak, javul a talajszerkezet és a tápanyagmegkötő képesség, nincs kellemetlen szag.
Tény, hogy a szennyvíziszap mezőgazdasági hasznosításánál jobb a szennyvíziszap komposzt hasznosítása. Miért lehetnek mégis kétségeink afelől, hogy ez lehet a legjobb megoldás?
A 49/2001. (IV.3) Korm. rendelet értelmében 170 kg Nitrogén/ha/év mennyiség juttatható ki a szántóföldekre. A kijuttatható szennyvíziszap komposzt mennyisége nem haladhatja meg a 10 tonna szárazanyag/ha/év adagot.
A szennyvíziszap komposztra vonatkozó határértékek szerint 10 t sza./ha mennyiségnél akár 4 kg ólom, 3,5 kg króm, 7,5 kg réz, 1 kg nikkel és 50 g higany juthat ki a szántóföldek minden hektárjára évente. Vajon mi történhet ezekkel az anyagokkal? A talajvízbe kerülnek, vagy azokba a növényekbe, melyeket aztán elfogyasztunk, melyek végső soron újra a szennyvizeinkbe, majd újra a földekre kerülhetnek, egyre jobban dúsítva annak nehézfém tartalmát.
Szakértők szerint legalább kétszeres mennyiségű zöldhulladékkal kell keverni a szennyvíziszapot ahhoz, hogy olyan termikus folyamatok induljanak be, melyek valóban képesek elpusztítani a benne lévő kórokozókat. Csakhogy szennyvíziszapból sok, szelektíven gyűjtött és komposztálásra kerülő zöldhulladékból kevés van. Ahhoz pedig, hogy ezt a két komponenst megfelelően össze lehessen hozni, nem kevés szállításra, rakodásra, gépi munkára van szükség. Magyarországon olyan szigorú előírások vonatkoznak a komposzttelepek létesítésére, hogy legalább 150 millió Ft beruházást igényel egy új telep létesítése. Megfelelő törvényi szabályozás – nincs előírás a minimális zöldhulladék mennyiségére vonatkozóan – és ellenőrzés híján pedig semmi garancia sincs arra, hogy elegendő mennyiségű zöldhulladékkal keverik majd a szennyvíziszapot.
A módosított kormányrendelet szerint a komposztált szennyvíziszapot – az egyéb módon kezelttel ellentétben – a mezőgazdasági területek szélén akár 2 hónapig is lehet tárolni. Szintén könnyítést jelent, hogy a talajvédelmi hatóságnak nem kell a szakhatóság álláspontját kikérnie az engedély kiadásához, hanem egy egyszerűsített eljárás keretében meghatározhatja a hektáronként kijuttatható szennyvíziszap-komposzt mennyiségét.
Csakhogy a szennyvíziszap minőségét, nehézfém és szennyezőanyag-tartalmát nem vizsgálják folyamatosan. Ha a működési engedély kiadásakor a szennyvíztisztító megfelelt az előírásoknak, akkor az onnan kikerülő iszapot már senki sem vizsgálgatja, hacsak nem kerül értékesítésre a szennyvíziszap komposzt.
Szennyvizeink szervesanyag tartalmának egy része különböző szintetikus anyagokból – mosó- és tisztítószerekből, gyógyszerekből, antibiotikumokból és hormontartalmú vegyszerekből, illatosítókból és egyéb adalékanyagokból –, továbbá ezek bomlási termékeiből származik. Svájcban éppen ezért a mezőgazdasági célú hasznosítása 2006 októberétől tilos. Kizárólag parkokban vagy rekultivációs célokból engedélyezett.
Megfelelő kezelés, folyamatos minőség-ellenőrzés mellett persze még mindig jobb megoldásnak tűnik a szennyvíziszap komposztálása, mint a komposztálás nélküli kihelyezés. Hiszen komposztálással a szennyvíziszapnál jobb minőségű termék keletkezik. Kérdés azonban, hogy érdemes-e a jó minőségű komposztot szennyvíziszappal elrontani?
Milyen más lehetőségek adódhatnak még?
A szárított szennyvíziszap égetőkbe kerülhet, állítólag barnaszén minőségű tüzelőanyag válik így belőle. Hogy a HuMuSz miért nem támogatja ezt a megoldást, arról sok helyen, sokszor írtunk már. Hasznosíthatják cementgyárakban, esetleg rekultivációs célokra, parkokban vagy más területeken, ahol nem élelmiszer vagy takarmánytermelés folyik. Csakhogy egyik megoldás sem tünteti el sem a nehézfémeket, sem az egyéb szennyező anyagokat, viszont mindegyik magas energiaigényű, sok szállítást és CO2 kibocsátást jelent.
Mint a kommunális és ipari hulladékok esetében, itt is a legegyszerűbb és leghatékonyabb megoldásnak a megelőzés tűnik. Termeljünk minél kevesebb szennyvizet – ahol lehet, barátkozzunk meg például a komposzt toalettel. Ne öntsük a használt olajat, a kávézaccot, a lejárt szavatosságú gyógyszereket a WC-be. Tanuljuk meg, hogy mi az, ami bekerülhet szennyvizeinkbe és mi nem. Csökkentsük minimálisra a szintetikus szerves anyag fogyasztásunkat, például környezetkímélő mosó- és tisztítószerek használatával.
Hacsak nem szeretnénk a szintetikus vegyszereket ételeinkben viszontlátni.
Mozsár Gabi
/Forrás: Dr. Alexa László (Prfikomp Kft.) Szennyvíziszapok kezelése komposztálással
Megjelent a Biohulladék 3. évfolyam 1. számában/
Köszönet Ruepp-Vargay Máriának a szakmai segítségért!
Csakhogy a szennyvízhálózat kiépítésével együtt rohamosan megnőtt a szennyvíztisztítókban keletkező szennyvíziszap mennyisége is. Jelenleg – becslések szerint – 160-170.000 tonna szárazanyagra tehető a keletkező szennyvíziszap mennyisége, és ez a mennyiség 2015-re meg is duplázódhat. 18-25%-os szárazanyag-tartalommal számolva az éves szinten keletkező szennyvíziszap mennyisége megközelíti az 1 millió tonnát.
Jelenleg a hazánkban képződő szennyvíziszap nagy része lerakókra kerül, pedig magas szervesanyag-tartalma miatt magától értetődő lenne a komposztálással történő hasznosítás. A lerakókra kerülő szerves hulladék mennyiségének csökkentése prioritás az EU-ban, és így Magyarországon is. A február 26-án megjelent kormányrendelet (40/2008. (II.26.) célja a komposztálással való hasznosítás elősegítése. De biztos, hogy ez a legjobb megoldás?
A szennyvíziszapnak ma kevesebb mint 50 %-a kerül mezőgazdasági hasznosításra. Komposztálás utáni hasznosításra pedig jóval kevesebb. Szakértők szerint számtalan előnnyel jár a szennyvíziszap komposztálása: könnyebben kezelhető, hosszabb ideig tárolható, kevesebb a kimosódás kockázata, a hőhatás miatt az iszapban lévő kórokozók elpusztulnak, javul a talajszerkezet és a tápanyagmegkötő képesség, nincs kellemetlen szag.
Tény, hogy a szennyvíziszap mezőgazdasági hasznosításánál jobb a szennyvíziszap komposzt hasznosítása. Miért lehetnek mégis kétségeink afelől, hogy ez lehet a legjobb megoldás?
A 49/2001. (IV.3) Korm. rendelet értelmében 170 kg Nitrogén/ha/év mennyiség juttatható ki a szántóföldekre. A kijuttatható szennyvíziszap komposzt mennyisége nem haladhatja meg a 10 tonna szárazanyag/ha/év adagot.
A szennyvíziszap komposztra vonatkozó határértékek szerint 10 t sza./ha mennyiségnél akár 4 kg ólom, 3,5 kg króm, 7,5 kg réz, 1 kg nikkel és 50 g higany juthat ki a szántóföldek minden hektárjára évente. Vajon mi történhet ezekkel az anyagokkal? A talajvízbe kerülnek, vagy azokba a növényekbe, melyeket aztán elfogyasztunk, melyek végső soron újra a szennyvizeinkbe, majd újra a földekre kerülhetnek, egyre jobban dúsítva annak nehézfém tartalmát.
Szakértők szerint legalább kétszeres mennyiségű zöldhulladékkal kell keverni a szennyvíziszapot ahhoz, hogy olyan termikus folyamatok induljanak be, melyek valóban képesek elpusztítani a benne lévő kórokozókat. Csakhogy szennyvíziszapból sok, szelektíven gyűjtött és komposztálásra kerülő zöldhulladékból kevés van. Ahhoz pedig, hogy ezt a két komponenst megfelelően össze lehessen hozni, nem kevés szállításra, rakodásra, gépi munkára van szükség. Magyarországon olyan szigorú előírások vonatkoznak a komposzttelepek létesítésére, hogy legalább 150 millió Ft beruházást igényel egy új telep létesítése. Megfelelő törvényi szabályozás – nincs előírás a minimális zöldhulladék mennyiségére vonatkozóan – és ellenőrzés híján pedig semmi garancia sincs arra, hogy elegendő mennyiségű zöldhulladékkal keverik majd a szennyvíziszapot.
A módosított kormányrendelet szerint a komposztált szennyvíziszapot – az egyéb módon kezelttel ellentétben – a mezőgazdasági területek szélén akár 2 hónapig is lehet tárolni. Szintén könnyítést jelent, hogy a talajvédelmi hatóságnak nem kell a szakhatóság álláspontját kikérnie az engedély kiadásához, hanem egy egyszerűsített eljárás keretében meghatározhatja a hektáronként kijuttatható szennyvíziszap-komposzt mennyiségét.
Csakhogy a szennyvíziszap minőségét, nehézfém és szennyezőanyag-tartalmát nem vizsgálják folyamatosan. Ha a működési engedély kiadásakor a szennyvíztisztító megfelelt az előírásoknak, akkor az onnan kikerülő iszapot már senki sem vizsgálgatja, hacsak nem kerül értékesítésre a szennyvíziszap komposzt.
Szennyvizeink szervesanyag tartalmának egy része különböző szintetikus anyagokból – mosó- és tisztítószerekből, gyógyszerekből, antibiotikumokból és hormontartalmú vegyszerekből, illatosítókból és egyéb adalékanyagokból –, továbbá ezek bomlási termékeiből származik. Svájcban éppen ezért a mezőgazdasági célú hasznosítása 2006 októberétől tilos. Kizárólag parkokban vagy rekultivációs célokból engedélyezett.
Megfelelő kezelés, folyamatos minőség-ellenőrzés mellett persze még mindig jobb megoldásnak tűnik a szennyvíziszap komposztálása, mint a komposztálás nélküli kihelyezés. Hiszen komposztálással a szennyvíziszapnál jobb minőségű termék keletkezik. Kérdés azonban, hogy érdemes-e a jó minőségű komposztot szennyvíziszappal elrontani?
Milyen más lehetőségek adódhatnak még?
A szárított szennyvíziszap égetőkbe kerülhet, állítólag barnaszén minőségű tüzelőanyag válik így belőle. Hogy a HuMuSz miért nem támogatja ezt a megoldást, arról sok helyen, sokszor írtunk már. Hasznosíthatják cementgyárakban, esetleg rekultivációs célokra, parkokban vagy más területeken, ahol nem élelmiszer vagy takarmánytermelés folyik. Csakhogy egyik megoldás sem tünteti el sem a nehézfémeket, sem az egyéb szennyező anyagokat, viszont mindegyik magas energiaigényű, sok szállítást és CO2 kibocsátást jelent.
Mint a kommunális és ipari hulladékok esetében, itt is a legegyszerűbb és leghatékonyabb megoldásnak a megelőzés tűnik. Termeljünk minél kevesebb szennyvizet – ahol lehet, barátkozzunk meg például a komposzt toalettel. Ne öntsük a használt olajat, a kávézaccot, a lejárt szavatosságú gyógyszereket a WC-be. Tanuljuk meg, hogy mi az, ami bekerülhet szennyvizeinkbe és mi nem. Csökkentsük minimálisra a szintetikus szerves anyag fogyasztásunkat, például környezetkímélő mosó- és tisztítószerek használatával.
Hacsak nem szeretnénk a szintetikus vegyszereket ételeinkben viszontlátni.
Mozsár Gabi
/Forrás: Dr. Alexa László (Prfikomp Kft.) Szennyvíziszapok kezelése komposztálással
Megjelent a Biohulladék 3. évfolyam 1. számában/
Köszönet Ruepp-Vargay Máriának a szakmai segítségért!