Bezáró hulladéklerakók – civil vélemény

Bővebben az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség sajtóközleményében olvashatnak erről IDE kattintva.

A HuMuSz adatai alapján a bezárások legsúlyosabban Szabolcs-Szatmár-Bereg, Nógrád, Tolna, Baranya, Bács-Kiskun megyéket és Pest megye északi részét érinti. A térkép ITT érthető el.

Mi lehet a késlekedés tényleges oka?

2001 óta ismert az önkormányzatok számára, hogy idén be kell zárni az uniós normáknak nem megfelelő lerakókat, mégsem készültek fel nyolc év alatt erre. A környezetvédelmi szervek erőtlensége – ami részben a költségvetési források konzekvens megvonásának is tulajdonítható – hozzájárult ahhoz, hogy a téma parkoló pályára kerüljön az elmúlt években. Az önkormányzatok esetében a komoly szankció hiánya csak bátorításként szolgálhatott arra, hogy ne rendezzék a hulladékgazdálkodás kereteit, és számos kistelepülésen természetesen az erőforrások hiánya is gondot jelentett. A most zajló Nulla Hulladék Programunk keretében számos önkormányzattal kerültünk kapcsolatba és néhány mintatelepülésen fenntartható hulladékgazdálkodási stratégiák fejlesztésébe kezdtünk az önkormányzat, a helyi civil szervezetek és a lakosság közös munkáját támogatva. Eddigi tapasztalataink azt mutatják, hogy az önkormányzatoknál gyakori ezen a szakterületen az információhiány. Tény, hogy nem sok forrás van, ahonnan információt szerezhetnek a lehetséges, más helyeken már bevált módszerekkel kapcsolatban. A hulladéklerakás rögtön két mintatelepülésen is zavart okozott, így Várpalotán és Csóron is azzal szembesültek, hogy nincs hová vinni a hulladékot. Sok helyen nem látják tisztán a célokat, hogy ti. az elsődleges feladatuk a hulladékmegelőzés – azaz a tudatos fogyasztás és termelés, továbbá az újrahasználat ösztönzése és gyakorlása, és csak ezt követi a sorban az elkerülhetetlenül keletkező hulladék újrahasznosítása (recovery), amelynek alapja a szelektív gyűjtés. Az uniós hulladékos keretirányelv – és a hazai szabályozás – sorrendben legutolsó prioritása az ártalmatlanítás, tehát az égetés (incineration) és a lerakás (disposal). Az uniós átlaghoz képest súlyos lemaradásban vagyunk ezek arányát tekintve (ld. grafikont).

Forrás: Eurostat: Generation and treatment of waste, 30/2009

Várható következmények

Évente 70-80 millió tonna hulladék keletkezik Magyarországon, ebből évi 4,5-4,8 millió tonna a települési szilárd hulladék. Kétséges, hogyha egészen mostanáig 150 lerakó működött, akkor a fele tényleg el fogja-e tudni látni ugyanazt a feladatot. Ha igen, akkor azonban kérdés, hogy miért volt szükség eddig ennyire? A hatóságok közlése szerint mindössze 20%-át kell átirányítani a hulladéknak. Ha ez így van, akkor pedig érthetetlen, hogy a hulladék 20%-ára miért engedték fenntartani a 90 környezetre és egészségre káros lerakót. A másik probléma az időtáv: lehet, hogy ideiglenesen meg tudják oldani az átirányítást, de a korábbi minisztériumi információk szerint összesen 5-6 évre elegendő lerakó kapacitás áll most rendelkezésre. A sok helyen még meg sem kezdett fejlesztésekkel 2020-ig tudnák elméletben (!) fedezni az igényeket, tehát ez sem nyújt távlati megoldást.

Várható a szemétszállítási díjak drasztikus emelése. A hulladéklerakási díjakat 2001 óta kötelező úgy megállapítani, hogy az fedezze a hulladékkezelés teljes költségét, beleértve a lerakók rekultivációját és utógondozását. Rekultiváció – vagyis a lerakó szigetelt lefedése, földdel való beborítása és a növények újratelepítése – 1100 lerakó esetében van folyamatban, immár évek óta. A lassúságra a megmagyarázhatatlan válasz a forráshiány. Az utógondozás egyébként azt jelenti, hogy 25-30 évig köteles a lerakó működtetője figyelemmel kísérni az ott zajló vegyi folyamatokat, és a biztonságos szigetelést. Ez sok pénzbe kerül, és aligha gondolhatjuk, hogy az eddig alacsonyan tartott díjak fedezni tudnák ezeket a költségeket. Pedig az előírás szerint kellene. Most isszuk meg ennek a levét, és szembesülünk azzal, hogy a szemetünk elhelyezésének és kezelésének súlyos költségei vannak. 1 db 110 l-es hulladékgyűjtő edényre vetítve a legalacsonyabb díj: 4.210,-Ft/év/ingatlan, a legmagasabb díj: 25.120,- Ft/év/ingatlan (forrás: Köztegy). A minisztérium is megerősítette, hogy akár tízszeres áremelkedés is várható néhány településen. A jelenlegi szemétdíj rendszer egyébként a legkevésbé sem ösztönzi a lakosságot arra, hogy csökkentse – az uniós prioritásoknak megfelelően – a hulladékát. A szemétdíjat ugyanis kukára, annak űrtartalmára róják ki, nem a ténylegesen termelt hulladékmennyiségre.

A második komoly probléma az illegális szemétlerakás intenzív terjedése, ami nem csupán környezetszennyező és egészségkárosító, de az eddig elért eredményeket teszi tönkre. 2007-ben az SZJA második 1%-át éppen ezek felszámolására lehetett felajánlani, így 34 ezer adózó ajánlotta fel adója egy százalékát mintegy 250 millió értékben, lehetővé téve több száz illegális lerakó felszámolását. Idén is újabb pályázatot írtak ki, immár költségvetési forrásokra, amely ugyanezt a célt szolgálja. Az illegális lerakással nem csupán esztétikai probléma van, hanem nagyon gyakran éppen a nem vagy csak nagyon drágán befogadott veszélyes hulladékokat helyezik el így, illetve a kukába be nem férő elektronikai hulladékot, háztartási gépeket. Ezekből a veszélyes anyagok a csapadékkal bemosódnak a földbe, amit aztán a környező szántóföldek növényei felszívnak, mi pedig megesszük. Rengeteg az építési, bontási hulladék, amelyre eddig sem volt kielégítő megoldás, de most végképp gond van, hiszen a sittlerakók közül is sokat bezártak, Budapesten például egyáltalán nincs hová vinni a sittet. A hatóságok szerint ezek üzemeltetése nem az ő, és nem az önkormányzatok dolga, hanem az építőiparnak kellene megoldani az újrahasznosítást.

A hivatalos információ szerint az átlagos távolság 50 km lesz. Ez jól hangzik, de sok olyan település van, amely 80-100 km-es szállítási távolságokat is kénytelen lesz elviselni, ami megnöveli a logisztikai költségeket. Már így is előfordul, hogy kisebb önkormányzatok képtelenek csatlakozni az új hulladékgazdálkodási rendszerekhez, olyan mértékben növekedett a szemétdíj. Ennek egy másik összetevője a nagyértékű berendezések amortizációja. Arra is több helyről felhívták a figyelmünket, hogy megnövekedett az illegális lerakás az új regionális lerakók átadása után! A regionális lerakókkal az is probléma, hogy a centralizáció révén komoly erőfölénybe kerülhetnek leginkább a kisebb társult településekkel szemben, aminek ismét csak a lakosság viseli majd a következményeit.

A tényleges megoldás

Egyértelműen a hulladékmegelőzés, az újrahasználat és az újrahasznosítás elősegítése. Évente fejenként 450-480 kg hulladékot termelünk, ami rengeteg. Ennek 30%-a szerves anyag, konyhai maradék, kerti zöldhulladék, ami komposztálható. A komposztálási programokra önkormányzatok igényelhetnek támogatást, és ez jól felfogott érdekük is, hiszen a hatályos 2001. évi hulladékgazdálkodási törvény is előírja, hogy 2006. július 16-ig a hulladéklerakókba kerülő települési hulladék, biológiailag lebontható hányadát az 1995-ben képződött mennyiség 75 tömeg%-ára, 2009. július 16-ig 50 tömeg%-ára, 2016. július 16-ig 35 tömeg%-ára kell csökkenteni. Mondani sem kell, hogy ezzel is rosszul állunk. A komposztálási technológiák közül a legolcsóbb és leginkább környezetkímélő a házi komposztálás, amit nem csupán kertes házakban működőképes, hanem társasházak udvarain, lakótelepek, lakóparkok közterületein is fel lehet állítani kultúrált komposztálókereteket.

Egy fenntartható települési hulladékstratégia szerves alapeleme a komposztálási programon túl a környezettudatos vásárlás és termelés, az újrahasználat és az újrahasznosítás ösztönzése, az égetés és a lerakás minimalizálása. A vásárlás és termelés esetében nagyon fontos a tájékoztatás, szemléletformálás, a helyi ipar előtérbe helyezése keresleti és kínálati oldalon egyaránt. Az újrahasználatot a javítóműhelyek, a kis ipar és a használt cikkek kereskedelmének támogatásával, cserebere-börzék és újrahasználati központok szervezésével, az újrahasznosítást pedig a hasznosítói piac résztvevőivel való együttműködés keretében lehet megvalósítani. A Nulla Hulladék Program mintatelepülésein a fentiek hatékony kialakítására törekszenek a résztvevők. Bővebben a HuMuSz honlapján.

A szelektív gyűjtés jelenleg mindössze a települési hulladék kb. 20%-ára ad megoldást. Külföldi tapasztalatok szerint a gyűjtőszigetes formában minden felvilágosító, és promóciós kampány ellenére is legfeljebb 30%-ra lehet ezt az arányt feltornázni. A házhoz menő szelektív gyűjtés azonban akár a hulladék 40-60%-ánál is lehetővé teszi az újrahasznosítást. Ezt célszerű kombinálni a csomagolások betétdíjassá tételével, ami szintén egy olyan terület, ahol minden európai gyakorlattal szembe megyünk, hiszen ma már alig van ilyen itthon, az Unióban viszont évről évre nő az arány.

A hazai újrahasznosítói piac méretét a termelődő hulladék volumenéhez kellene fejleszteni, és ráépíteni az így keletkező másodlagos nyersanyagot feldolgozó ipart. Ez a munkahelyteremtést is elősegítené, és így nem kellene a hulladékunk jelentős részét – újabb szállítás okozta környezetszennyezés mellett – exportálnunk.

A hulladékcsökkentés kulcsa a súly szerinti differenciált szemétdíj bevezetése, ami a megtakarítás lehetőségén keresztül ösztönözné a lakosságot a hulladékcsökkentésre. A dán szemétdíj rendszerben például a gyűjtőedényekből ürített hulladék súlyát a szemeteskocsi méri. Ezt az adatot hozzárendeli a kukába épített chip-ről leolvasott adatokhoz (tulajdonos neve, címe). Az így megkapott információk egy központi adatbázisba kerülnek, s ennek alapján számláznak.

Azonnal szükség lenne olyan, a lakosság és a fuvarosok számára is ismert és nyitott település-közeli válogató-átrakó állomásokra, hulladékudvarokra, akár mobil válogatóművekre, ami leszorítanák a lerakóra kerülő „menthetetlen" hulladékok mennyiségét.

Az inert hulladékok lerakásának és hasznosításának szabályozását sürgősen át kell gondolni, mert feleslegesen foglalják a hulladéklerakók drága kapacitásait.

Adathiány

Sajnos nincsenek aktuális nyilvános adatok arról, hogy konkrétan milyen kapacitással bírnak a lerakók, annak ellenére sem, hogy az adatok közérdekűek. A legfrissebb elérhető adat 2005. évi:

Forrás: Hulladékgazdálkodási Információs Rendszer

Kik működtetik ezeket a lerakókat?
A működtetők között sokféle társaságot találunk: a városüzemeltetési, városgazdálkodási vállalkozásoktól kezdve vannak kisebb hazai tulajdonú vállalkozásokig, és néhány éve elkezdtek erőteljesen terjeszkedni a külföldi érdekeltségű tőkeerős vállalatok, amelyek egész megyék, régiók szemétszállítására leszerződtek, és akár több lerakót is üzemeltetnek.

Szabályok
Lerakók létesítésére vonatkozó szabályok: ITT.