Kína zöld ugrása

A világ legnagyobb építési projektje egy forradalmian új öko-város elektromos autókkal és károsanyag kibocsátás nélkül Sanghaj mellett.Wang Eming megáll egy pillanatra, ahogy kilép a dongtani metróállomásról, hogy a környező mocsárban fészkelő madarak hangját hallgassa, ahogy embertől háborítatlanul készülnek a téli költözésre. Miközben a lakásáig tartó három perces utat kerékpárján megteszi, ismét elcsodálkozik a friss szellőn, ami a hatalmas Jangce folyó felől fúj, amely sehol sem olyan tiszta, mint ebben a világon elsőként felépült Sanghaj közeli ökovárosban. Az energia, aminek segítségével az ajtaja nyílik, a tetőn található napelemből származik, az esti zuhanyzáshoz használt víz pedig újrahasznosul, mint ahogy minden hulladék ebben a fél millió lakosú városban.

Vacsorája helyben, organikus módszerekkel termelt főtt rizsből, spenótból és fűszeres csirkéből áll. Később el fog sétálni a helyi autóklubba, hogy egy elektromos meghajtású kocsit béreljen, amellyel visszasuhan Sanghajba az alagúton keresztül, hogy a Bundban (Sanghaj egyik kerülete - a ford.) sétálgasson. Ez egy olyan jövőkép, amely bemutatja az alacsony széndioxid lábnyomot hagyó életet egy jövőbeli ökovárosban, ami 25 év múlva megvalósulhat Kínában.

Jórészt félelmetes, apokaliptikus képek rajzolódnak ki az átlagos kínai környezeti jelentésekből, ám ez hamarosan változni fog, mert brit mérnökök a fent leírt, képzeletbeli Dongtant megépítik. (egyetlen félmilliós várostól? : ) - a szerk.) 2030-ra a világ lakosságának 60%-a városlakó lesz, és a környezetvédelmi szakemberek hangsúlyozzák, hogy csak egy olyan radikális változás, amely a városokat egy zöldebb hellyé változtatja, teszi lehetővé azt, hogy továbbra is fenntartható legyen a városi élet.

A jó hír az, hogy Dongtanban, a Sanghaj közeli Csongming szigeten, fél millió ember fog élni egy autómentes városban, melynek gyakorlatilag nincs károsanyag-kibocsátása, a hulladékot újrahasznosítják, és így egy lakos ökológiai lábnyoma harmada lesz egy sanghaji lakosénak. A Dongtan projekt lehet a megoldás a városi élet jelenlegi kihívásaira úgy, hogy nem csak környezetileg fenntartható, hanem igazán divatos is. Ken Livingston, londoni polgármester is kíváncsi Dongtanra, mert egy lehetséges útnak látja London továbbfejlesztésére.

Ez a világ legnagyobb építési projektje, amely ráadásul abban az országban valósulhat meg, amelyet nagyon sokan a legnagyobb fenyegetésnek látják a bolygó zöld jövőjére nézve. Az urbanizációs folyamat Kínában elképesztő, máris több mint 90 egymilliónál több lakosú város van, és várhatóan további 400 millió ember fog a következő 30 évben vidékről a városokba költözni.A projekt megkapta a kezdeti jóváhagyást a központi kormányzattól Pekingből, és a többi engedélyt is várhatóan kiadják ebben a hónapban, a kínai újév után.A kezdeti szakasz 2010-re fejeződik be, a Sanghaji Világkiállításra, és előrejelzések szerint 500,000 ember fog 2030-ban itt élni. A projekt nem lesz olcsó. Az első szakasz nagyjából 1,5 milliárd angol fontba fog kerülni, de a végösszeg tízmilliárd fölé fog kúszni. Azonban ez egy optimista jelzés Kínától, hogy a világ műhelye** komolyan hajlandó tenni valamit a globális felmelegedés ellen és a fenntartható fejlődésért.

A brit mérnökcsoport, az Arup, amely a Sydney-i Operaházat, a párizsi Pompidou Centre-t és a londoni Tate Modernt építette, stratégia partnere a Sanghaji Ipari Befektető Vállalatnak (Sanghai Industrial Investment Corporation, SIIC) a dongtani tervezésben. A tervezők Dongtant egy "holisztikus, rendszerszemléletű város"-ként írják le, egy olyan szemléletmódnak, amely létfontosságú a városok túlélése szempontjából.

A háromnegyed Manhattannyi területen, Kína harmadik legnagyobb szigetén, 630 hektárnyi területen fogják Dongtant felépíteni, és abban bíznak, hogy vonzó lesz a különböző kereskedelmi és szabadidős befektetések számára, főként azoknak, amelyek a biotechnológiához hasonlóan profitálhatnak a természetközeli környezetből. Abban bíznak, hogy vonzó lesz a különböző kereskedelmi és szabadidős befektetések számára, főként azok számára, amelyek a biotechnológiához hasonlóan profitálhatnak a természetközeli környezetből. Dongtan minden épülete energetikailag önellátó lesz azáltal, hogy kombinálják a nap, a szél és egyéb megújuló energiaforrások felhasználását. A lakások legfeljebb hétpercnyi sétára lesznek a tömegközlekedéstől. A legtöbb lakos a városban fog dolgozni, és az épületeket helyi anyagokból fogják építeni régi és új építési technológiákat felhasználva.

A szigeten dolgozó földművelőket olyan organikus növénytermesztésre bátorítják, amely a várost élelmezés szempontjából is önellátóvá teszi. Elektromos és üzemanyagcella meghajtású autók fognak suhanni a városban és környékén.

A sziget területe az elmúlt században a Jangce által lerakott hordaléktól gyarapodott, és további hordalék felhasználásával fogják megnövelni a természetes környezetet költöző madarak milliói számára, melyeknek ez az egyik pihenőhelye. Újabb kihívást jelent úgy fejleszteni a szigetet, hogy továbbra is természetvédelmi terület maradjon. "A közeli mocsár és madár rezervátum miatt nem lesznek benzin vagy dízel meghajtású járművek, csak elektromos és üzemanyagcellás autók. Ez csendes járműveket jelent, ami pedig azt jelenti, hogy az emberek kinyithatják ablakaikat, és nem kell légkondicionálást alkalmazniuk", mondja Peter Head.

Hu Csin-tao elnök a projektet támogatásáról biztosította a Sanghaji Várostervezési Kiállításon, a Kína pénzügyi fővárosában tett látogatása során. A SIICnek, amelyet a sanghaji önkormányzat irányít, meghatározó szerepe van a városi megújulásban. A megbízatása, hogy olyan alacsony energiaigényű fejlődési modellt hozzon létre, melynek széndioxid kibocsátása a lehető legkisebb.Pillanatnyilag csak komppal lehet eljutni a szigetre, de később hidak és alagutak fogják Sanghajhoz csatolni, és ezáltal 20 perc alatt elérhetővé válik Sanghaj központja.

A városok a legnagyobb energiafogyasztók közé tartoznak, és a városi élet elképzelhetetlen elektromosság nélkül. Kocsi nélkül nehéz közlekedni. (Kínában a legutóbbi időkig túlnyomórészt kerékpárral közlekedtek - a szerk.) Ugyanakkor az egyetlen lehetőségünk az éghajlatvátozással való sikeres szembenézésre az, ha figyelembe vesszük a városok gyors növekedését.

Kezdetben a dongtani lakosok egy része ingázni fog a város és Sanghaj között, a lakóhelye és a munkahelye között, de a cél az, hogy a lakosok legtöbbjének helyben biztosítsanak munkát. A tervezők bíznak abban, hogy végül több cég is Dongtant fogja választani.

Arthur Luebkeman, aki az Arup globális előrejelző és innovációs kezdeményezését vezeti, úgy látja, hogy a projekt egyértelműen egy lehetőséget nyújt bolygón való létezésünk megmentésére. "Igen, megmenthetjük a világot. Ha akarjuk" mondja. "Ez a projekt egy kiútkeresés, egy vágy arra, hogy ne történjen ugyanaz, mint ami a többi várossal." Ő nem egy naiv tervező, rámutat, hogy Kína minden héten épít egy új szénerőművet, de azt is látja, hogy Kína, ahogy az összes többi ország, ki fog fogyni a fosszilis energiahordozókból, ha hamarosan nem teszünk valamit.

Dongtan területének mintegy 40%-át fogja kitenni a beépített városi terület, és a tervezésnél fő szempont a zaj és fényszennyezés elkerülése, mint ahogy annak megakadályozása, hogy a különböző károsanyag-kibocsátások és a szennyvíz elérje a közeli mocsarat. Kanálisok, tavak és mesterséges csatornák fogják átszőni a várost, amelyeken napenergia hajtotta taxik közlekednek majd. A látogatók a város határán parkolnak le járműveikkel és a tömegközlekedés segítségével fognak eljutni a város egyik pontjáról a másikra. "Ez arról szól, hogyan próbálja Kína gátat vetni a nem megfelelő igényeknek, módosítani azokat úgy, hogy az erőforrásokat sokkal hatékonyabban lehessen felhasználni", mondja Luebkeman.

(The Independent, 2007. 02. 06. - Fordította: Kerekes András)