Hogyan védhetjük meg gyerekeinket a reklámoktól?

"– Engem nagyon megfognak a Joghurt, a csokoládé, arckrém és az autóreklámok. És szerintem ezek azok a reklámok, amiket a legjobban meg tudnak csinálni úgy, hogy minden korosztályt befolyásoljon. Csoki reklámok, azok nagyon népszerűek, azokat mindenki ismeri, amiben folyik a finom csoki, meg összeömlik az alpesi tejjel és közben habzik, mindenkinek kicsordul a nyála, ahogy nézi. Ugyanez van az eperjoghurtban is, hogy a frissen felvágott epreket öntik bele a joghurtba és kavarják. És hozzá még mutatják az Alpesi hegyeket, a tehénkéket, meg a fejőlányokat.

– És ez rád tényleg olyan hatással van, hogyha bemész a boltba, akkor azt a fajta terméket fogod megvenni?

– Nem feltétlenül. Hát itt több tényezőt is vizsgálni kell. Például azt, hogy az a cég, aki reklámozza magát, az nem azért teszi, mert annyi pénze van rá, hanem ráteszi az áru árára azt a pénzt, amivel ő majd reklámozni tud. És lehet, hogy van egy másik terméke, ami sokkal jobb, vagy van olyan jó, csak nem reklámoz és így olcsóbb a terméke, de van olyan jó.

– Mi az, amit megengedhet egy reklám annak érdekében, hogy megragadjon a fejedben a cég neve, vagy a cég terméke? Mert csokoládét csorgatni, vagy joghurtba epret dobálni, ez olyan sztereotip képsor, ami nem biztos, hogy eléri azt a célt, hogy emlékezni fogsz arra a cégre, vagy emlékezni fogsz arra a márkanévre, amire ők szeretnék, hogy emlékezzél.

– Ezt szerintem úgy próbálják eszközölni a különböző cégek, hogy csoki reklám, gyerekek játszanak és akkor előszedik a finom csokit és az nagyon megragad, hogy milyen csoki, mert azt külön így kiszedik a hűtőből, akkor a kamera rámegy, különös megvilágításba helyezik azt a csokit, forgatják, mindenki kap belőle, mindenki kézbe veszi, mindenki kap belőle, dobálják és akkor úgy megragad, hogy ez csak ez a csoki lehet.

– Melyik termékeket célozzák neked? Mert most csak élelmiszereket mondtál.

– Ennek a tizenéves korosztálynak? Mivel ennek a tizenéves korosztálynak nem nagyon van pénze és nyilván csak a szüleire számítat ilyen szempontból, így nekünk élelmiszereket, vagy ruhákat próbálnak eladni, esetleg még kozmetikumokat is talán. Elektronikai cikkeket, amik olcsóbbak esetleg. Pont múltkor olvastam egy reklámot, ami egy új telefont hivatott bemutatni és én ismertem azt telefont, nagyon-nagyon gagyi volt szerintem, de olyanokat elmondott róla, hogy még egészen jelentéktelen kocka alakú külső és leírja, hogy ez egy letisztult vonalvezetés és hogy ez mindenkit meg kell, hogy ragadjon, közben pedig semmi különös nincs benne.


Sz. Mikes Edit újságíró:– A reklámokhoz mindenkinek van viszonya.

– Ez azért van, mert a reklám az érzelmeinkre hat?

– Nemcsak azért van, mert az érzelmeinkre hat, hanem azért, mert erőszakosan ott van mindenütt. Ott is, ahol nem akarjuk. Szembejön velünk az utcán, az óriásplakátok formájában, ha televíziót nézünk, akkor lépten, nyomon felerősített hangerővel, de belekiabál a magánéletünkbe és nem tudjuk elkerülni. Ezért mindenki hallgatja és nézi az is, aki nem ilyen szándékkal ül le, vagy nem ilyen szándékkal megy végig az utcán. Rendesen beleszól a hétköznapjainkba. Akár a vásárlásainkba. Hat a magatartásunkra is.

– A gyerekek nagyon-nagy vevői a reklámnak.

– Szerintem a szülők azért nem szívesen veszik, ha a gyerek a reklámot is megnézi, mert ő fogja rábeszélni a szülőt ilyen vagy olyan termék megvásárlására. Akár saját magának a gyerek, akár bármi mást. Gondolok például itt olyan mosóporra, amit egy jópofa rajzfilm figurával reklámoznak. Maga a figura tetszik a gyereknek és ezért nem azzal fog foglalkozni, hogy az jó mosópor-e, vagy megveheti. Fogyasztói társadalomban kezdünk élni, fogyasztásra serkent az összes reklám és a gyerekeket is arra készteti, hogy ők is minél erőteljesebben fogyasztók legyenek. Minél jobb márkájú ruhát hordjanak, minél több újabb és újabb holmijuk legyen, ami a másik gyereknek nincs. Ez a fogyasztói társadalom mellékterméke. Ezt nem csak a reklám hatásának lehet felróni, hanem az egész társadalom formája ilyen. Nem tudom, a reklámoknak olyan nagyon káros hatását a gyerekekre nem látom. Ha csak nem túlságosan szex ízűek ezek a reklámok, de egyébként a gyerek, az csak egy közvetítő hordozó, de alapvetően sokkal többet árt neki az a film, amit megnéz, mint az a reklám, amit ilyen megszakított filmnél mutatnak a gyereknek.

– Tehát akkor ne féltsük annyira a reklámtól a gyereket?

– Ne a reklámtól féltsük a gyereket, én azt mondom, hogy sokkal inkább a valóság showktól féltsük. Én ezt már régóta mondom és mindig felháborodást kelt a véleményem, hogy mondjuk a híradót, ha végignézi a gyerek, abban sokkal több káros dolgot lát, mert az a valóság. Az a valóság szörnyűségeiről szól és a gyerek, ha azokat látja, az agresszivitást sokkal hamarabb megtanulja belőle.


– Egyszer láttam egy olyan jégkrém reklámot, amikor egy férfi ott ette azt a jégkrémet és akkor tökre ízlett neki, mert azt igaziból ette, és akkor ott a reklámot szaladt el, hogy ezt gyorsan megvegye magának.

– A reklám azt jelenti, hogy igazából csak a kamerába beszélnek, nem hinném, hogy gondolnak arra, hogy most valakihez beszélnek, mert a munkájukat végzik és belebeszélnek a kamerába. És aztán ahogy kinézek a képernyőből így úgy tűnik, mintha hozzánk beszélnek.

– És milyenek a férfiak a reklámban?

– Kityúrtak és ilyen testhezálló pólókban szoktak lenni általában. Vagy pedig ilyen idézőjelben, jóképűek szoktak lenni.

– Szerinted ez tetszik a lányoknak?

– Nyilván nem minden lánynak, de vannak olyan lányok, akiknek tetszik.

– A reklámban emberből mindig a szépet rakják be? Olyan reklámot nem láttatok még, ahol szántszándékkal csúnyát raktak be, vagy szántszándékkal ronda volt a reklámplakát?

– Olyat már láttam. Például egyszer egy ilyen cd reklámon így a szeme körül ilyen sötétre volt festve és az lehet, hogy nyilván nem szántszándékkal volt ronda, de nekem nagyon nem tetszett.

– Volt olyan reklám, ami felháborító szerintettek?

– Engem nem szokott semmi felháborítani, én inkább szánakozni szoktam, mert van ilyen gyenge reklámok, hogy két fehér ruhás nő beszélget. Egyik kérdezi, hogy csinálod azt, hogy neked ilyen fehér a ruhád? És akkor mondja a másik, hogy én ezt és ezt a mosóport használom. Ez a volt a nagy reklám. Egyáltalán nem használ, rögtönzés.

– Mit kell csinálni egy reklámnak, hogy igazán használjon, milyen eszközzel kell élni?

– Az se hátrányos, hogyha sztárt raknak bele, mert akkor, aki nézi, az azt látja, hogy fú, ez az Erdei Zsolt, hogy miután ezt használja, akkor rohanok a boltba és megveszem. Valamelyik sztár biztos valakinek a példaképe és őt követi és 80 százalék megveszi.

– Itt ilyenkor minden latba vetnek. Viszont arra még nem jöttem rá, hogy ezeket hogy építik föl.


– Láttál olyan reklámot, ami meghökkentett téged és megjegyezted és a fejedben maradt, hogy te Jóisten hogy lehet ilyesmit csinálni?

– Hát igen. Nemrég volt egy tusfürdőt reklámoztak vele és ki volt plakátolva vele az egész város, és szerintem olyan primitív reklám volt, amit keveset csináltak eddig. De nyilván lehet, hogy ez pont olyan társadalmi osztályt próbált megfogni, akiknek kevés pénzük van, de nagyon-nagyon fel akarnak tűnni. Tündökölj akár egy sztár! És ilyen nagy piros alapon egy csillogó nő valamilyen helyzetben ott végignyúlt a plakáton. Szerintem nagyon-nagyon kiábrándító volt és amint megláttam tudtam, hogy én olyan tusfürdőt soha nem fogok venni. Azok a reklámok, amik szerintem nagyon-nagyon kiábrándítóak, azok olyan gyógyszerreklámok, amibe az idős hölgyek beszélnek arról, hogy vizelet-visszatartás problémájuk van és azért különböző ilyen betéteket reklámoznak nekik. Meg valaki megszólal, hogy mindig is küszködtem a fejfájásommal, de mióta ez az új szer jött, azóta minden megjavult és van, amikor már az embereknek a magánéletét olyan piszkosul feltárják, hogy az ember ül a tévé vagy a rádió előtt és így ledöbben, hogy ez most rám nem tartozik sehogy se és hogy ezt miért mondják el és hogy ez inkább kiábrándító.

– És szerinted ezek valódi vallomások, amit a vizelet-visszatartásról meg az örökös fejfájásról vagy a stresszes életről mondanak?

– Egészen biztos vagyok benne, hogy az összes csak kitaláció és egy normális ember nagyon-nagyon kevesen vannak, akik úgy leülnének, hogy én azért jövök ide, hogy azért kapjak pénzt, mert én reklámozom a betegségeim. Volt egy olyan chips reklám, amikor egy öreg néni meg egy öreg bácsi összevesztek a chipsen és mindent megtettek egymásnak az idézőjeles kinyírásáért, hogy az övék lehessen a chips. És ez is már nem is az, hogy erkölcstelen, hanem inkább olyan visszatetsző, visszataszító volt.

– Két idős ember ilyet csinál?

– Igen az. Ezért nem vesz meg senki egy chipset, merthogy két idős ember a földön kergeti egymást, hogy övék legyen a chips. Agresszív reklám van például az új elektronikai cégnek a reklámja, kék alapon egy digitális nő ordít, meg széttárja a karját, meg ugrál, meg minden. Nem csak simán plakát van, hanem egész ilyen felújításra váró házakat beterít egy ilyen óriási nagy poszter vagy egy ilyen háló, amin rajta van. És ez az, ami már nem arra megy rá, hogy azért vedd meg a teremékeinket, mert jók vagy, mert olcsók, hanem hogy ragadjon meg a fejedben és annyit sulykolják, hogy akaratlanul is ez a reklám fog az eszedbe jutni, akárhova is mész és akármit akarsz venni.

– De hát végül is ez a célja a reklámnak, hogy ezt elérje és hogyha elérte ezt, akkor a reklám jó. Nem?

– Nem feltétlenül, mert ezt lehet kétféleképpen csinálni. Egyik, hogy annyit sulykolják és olyan módon, hogy az embernek már elege lesz belőle és hányingert kap tőle és ha meghallja vagy meglátja, akkor menekül. A másik meg az, hogy érdeklődést kelt fel benne. Mert mondjuk van egy dolog, ami az embernek egyáltalán nem szükséges és sohase gondolt arra, hogy neki bármikor is ilyen kellene, de annyit sulykolják a fejébe, hogy mégis egy ilyen gondolatszilánk megragad a fejében, hogy esetleg komfortosabb lesz tőle az élete és így tulajdonképpen becsapja vele önmagát addig sulykolják neki.

– Egyáltalán mit gondolsz a reklám műfajából, hogy kellene azt jól művelni?

– Hát szerintem egy reklám akkor jó, hogyha az illető cégnek a reklámemberei eldöntik, hogy kiknek lehet a legjobban eladni azt a terméket és azt célozzák meg a reklámnak magával az alaphangulatával. Aztán a társadalmi osztályba és korosztályba is. Hogy ugye nem mindegy, hogy valaki egy diszkóba járó ember vagy egy operába járó ember vagy egy antiszociális, aki egész nap ül a szobájában és elzárkózik mindentől. És az se mindegy, hogy nyolcvan éves, vagy tizenöt, vagy ötven és így meg kell fogni ezeket a különböző osztályokat. A másik meg az, hogy ne próbáljon semmilyen embernek se az agyára menni és olyan dolgokkal próbáljon befolyásolni, amik inkább az embernek a tudatalattijára hatnak, amik megragadnak, amik próbálják ki aknázni az emberek azt a gyengeségeit, hogy mondjuk kényelmetlen neki vagy szomorú vagy rossz neki. És hogy azt beszerzi azt a dolgot, amit reklámozni akarnak, akkor megjavul az élete és az ember gyengeségeire megy rá tulajdonképpen. Ez a jó reklám akármilyen gonoszul is hangzik.

– A reklámetikában szerepe van, hogy valótlant nem állíthat a reklám. Te nem gondolod, hogy a reklámok többsége mégiscsak ferdít vagy enyhén szólva is túloz?

– Lehet, hogy az a mosópor mondjuk fehérít, de mondjuk a szürkéből kevésbé szürke lesz és arra már lehet mondani, hogy fehérít. De mindent megpróbálnak és szerintem ez már a disznóság határa.

– A reklámot nem lehetne úgy megcsinálni, hogy a teljes valóságot állítsa egy dologról és ahhoz kedvet csináljon?

– Hát emberek, ebben a csokiban kevés a kakaó, nincs is benne tej csak egy kis zsírszegény tejpor. Van benne egy kis szójafehérje, meg növényi zsiradék, mindenféle aroma, de hát olcsó és vegyék meg, mert végül is csoki és ajándékba jó lesz. Hát nem hiszem, hogy sokan megvennék.


Dr. Babocsai Ádám pszichológus:– Azt szokták mondani, hogy például a rossz termékeknek vagy a rossz szolgáltatásoknak a jó reklám a legnagyobb ellensége, mert az teszi tönkre és az viszi végleg csődbe. Csinálok egy jó reklámot valamihez, ami alapvetően rossz, akkor azt, ha kipróbálja a fogyasztó észre fogja venni a reklámtól függetlenül, hogy az rossz és az meg is öli a terméket. Egyébként ennek én személy szerint nagyon örülök. Azt hiszem, hogy itt például nem megkerülhető az a kérdés, hogy csak olyasmi lehet jó, ami jó a szülőnek is, meg jó a gyereknek is, ha valamelyik ellenében megyünk, akkor akármilyen jó a reklám, nem fog működni például.

– A jó reklám, akkor jó, hogyha megmondjuk, hogy kinek jó. Tehát lehet egy jó reklám jó az eladónak, lehet egy jó reklám jó a fogyasztónak, de milyen egy jó reklám a pszichológusnak?

– Mindenképpen ki kell tűnni a reklámnak. Az egyik fontos, hogy hová helyeztük el az adott reklámot. Ennek nagyon jól kidolgozott módszertana van, hogy hogyan tervezzük meg egy reklámkampány megjelenését. Önmagában úgy egy reklám, ha dobozban van és nem látja senki, nem ér semmit. Ezt akarom ezzel a példával illusztrálni. Ki kell tudni tűnni a reklámzajból.

– Akkor is, hogyha az üzenete a reklámnak káros a társadalomra? Káros a gyerekre, káros a családra?

– Föltétlenül, semmiképpen nem lehet semmit eladni, ami nem jó. Ami nem jó valamiért annak, aki használja. Tehát én csinálhatok bármilyen csilibili érdekes és izgalmas reklámot, hogyha nincsen valamilyen relevanciája a használójára nézve, akkor az egy bukott reklám.

– Nagyon sokan szidják a reklámokat. Káros a gyerekeknek, rossz képet üzen a fiataloknak, túl sok benne a nemiség, rosszul kommunikálja a női és férfi szerepeket és még hosszan sorolhatnám. Egy pszichológus, aki egyben reklámszakember is, hogy viszonyul ezekhez?

– Magánemberként én is nagyon sokszor szomorú vagyok, mert én is ártatlan nézőként le szoktam ülni a tévé elé és sok rossz élményem van. Amiben én mégis pszichológusként tudok hinni, hogy itt nem arról van szó, hogy a reklámszakma a rossz, hanem a reklámszakmát, mint ugyanúgy bármi mást lehet jól csinálni, meg rosszul csinálni. Tehát amiben én tudok hinni, azok azok a reklámok, amit pszichológusként is azt gondolom, hogy működnek, nagyon kevés példát lehet látni erre a magyar reklámiparban.

– A gyerekeknek szóló reklámok valójában kinek szólnak, a gyereknek, vagy a szüleiknek?

– Mindkettő. Ugyanis ugye valójában, hogyha az ember megnéz egy gyerekeknek szóló reklámozás mögött a döntési folyamatot, hogy mi történik, akkor rájön arra, hogy nem tud eladni gyereknek, mert a gyereknek nincs pénze arra, hogy megvegye az adott terméket, szolgáltatást.

– Maximum egy nyalókát, mert az még a zsebpénzből is elmegy.

– De még az is függ a zsebpénztől, tehát valójában a szülő tudja kontrollálni, mert mondhatja azt, hogy nem költheted fiam ezt a pénzt erre a nyalókára. Tehát mindenképpen be tud tenni ebbe az egész folyamatba a szülő. Nézd meg a másik oldalát, csak szülőnek reklámozok, hát ugye a gyerekek többsége azért nem feltétlenül szeretné pont azt csinálni, amit a szülei akarnak tőle. Tehát valójában a kettő együtt tud csak működni.

– Elég nehéz dolog lehet két különböző korosztálynak úgy reklámozni, hogy mind a kettő vevő legyen rá.

– A legnehezebb műfaj. Nem nagyon van ezzel kapcsolatosan tapasztalatom, olyan termékek reklámozását látom a gyerekek irányába, amelyre hogyha nekem lenne saját gyerekem, nincsen még családom, de hogyha lenne saját gyerekem nem biztos, hogy örülnék, hogy a gyerekem feltétlenül ezekért a termékekért, ezekért a dolgokért él, hal és ez a bármilyen módon a mindennapjaiba egyáltalán beleszól.

– Mik ezek? A játékok vagy a chips? Vagy mire gondol?

– Mind a kettőre van pro meg kontra érvem is, hogy miért igen, meg miért nem. Én nagyon örülök, hogyha a gyerekemnek majd lesznek szép játékai, de én vissza tudok emlékezni arra, az időszakra, amikor nem volt feltétlenül a legtökéletesebb Barby baba még Magyarországon, vagy nem lehetett kapni hiper, szuper csilingelő, színes, szagos játékokat és ettől még nagyon boldog gyerekek voltunk és megvannak a mai napig azok a játékok otthon nekem, amiket én majd nagyon szívesen oda adok a gyerekemnek. Ez is egy marketingiparrá nőtte ki magát, hogy a gyerekekért mindent megtesznek a szülők és a legdrágább játékot is meg fogják venni neki, de ez a rossz és negatív oldala. A chipsek oldalán pedig azt hiszem, hogy persze egy gyerek örüljön, hogyha ehet chipset, meg nem hiszem, hogy egy gyereket el kell egy chipstől zárni, de valójában nem szeretném, hogy a gyermekem első és legfontosabb fogyasztási élvezete a chipsekben és a kólák különböző típusaiban merülne ki. Nyilvánvalóan nem szeretem a gyerekeknek szóló reklámozást.

– Jó, de hát ezt, hogy kerüljük ki, amikor olyan szakembereket használnak, mint maguk pszichológusok azért, hogy a gyerekem mégis chipset egyen, plusz a tévé szól mindenhol még akkor is, hogyha én otthonra nem veszek, tehát a szülő hogy kerülje ki ezeket a rossz hatásokat, amikor a szakemberek hihetetlen arzenálját sorakoztatják fel a reklámcégek?

– Szeretném egy picit visszatolni a felelősséget azért a reklámiparon kívülre. Hiszen nekem mindig megvan a jogom arra, hogy a tévét kikapcsoljam, hogy ne vegyem meg az adott terméket.

– Hogy az óriásplakátot, ami az út szélén terpeszkedik ne nézzem meg, tehát olyankor csukjam be a szemem vagy fogjam le a gyerek szemét?

– Nem. Nyilvánvalóan itt arra gondoltam, hogy megvan a lehetőségem arra, hogy ne ezeknek a szabályrendszereknek a mentén működjek. Tehát hogyha egy reklám azt mondja valamire, hogy ez szép és jó, attól én még mondhatok erre nemet.

– Tudjuk magunkat egyáltalán kivonni ebből a hatásból, amikor naponta ötvenszer látjuk?

– Azt kell, hogy mondjam, hogy nem. Amit befogadóként tudunk tenni az az, hogy megtanuljuk ezeknek a gazdasági folyamatoknak a hátterét, megtanuljuk azt, hogy hogyan működik és milyen módszerekkel működik a reklám és hogyha ezeknek a birtokában vagyunk, akkor képesek leszünk kiszűrni azt, hogy ezekből az információkból amivel eláraszt minket a reklámszakma számunkra mi hasznos vagy mi nem. Arról kéne beszélni, hogy miképpen tudom magam fölvértezni általában a média káros hatásaival szemben.

– Na és miképpen? Próbáljuk meg azt a hatásmechanizmust, amivel operál fölismerni és leküzdeni, hogy ránk ne hasson?

– Valójában arra gondoltam, hiszen akkor tudjuk leginkább az életünk bármely területén a legjobb döntéseket hozni, hogyha megértettük a velünk szembenálló probléma tervet és annak különböző negatív és pozitív aspektusait. A reklám ugyanilyen.

– No de egy gyereket meg lehet erre tanítani. Tehát ha a gyerek naponta tízszer látja azt a fantasztikus dömpert és magának fogja mondani, hogy apu én ezt kérem karácsonyra, akkor mit fog neki mondani?

– Igaza van, nem. Azt hiszem, hogy itt a felnőtt társadalomnak a felelőssége az, hogy a gyermeket megvédje ezektől a hatásoktól. Hiszen a gyermekek nincsenek felvértezve arra, hogy befolyásolja őket egy reklám vagy sem. Szerintem etikátlan dolog reklámot alkalmazni a gyerekek irányába, hiszen nem érti azt se, hogy miről szól ez az egész. Nem érti azt meg, hogy valójában az ő zsebéből vagy hát ugye az ő zsebpénzéből vagy hát ugye az ő zsebpénzéből a szülei zsebéből veszik ki a pénzt azért, hogy ő csokit egyen.

– Erre azt kell, hogy mondjam, hogy önnek, mint reklámszakembernek tilos volna a gyerekek felé szóló reklámot gyártani.

– Vannak országok, ahol nem is lehet gyerekeknek reklámozni. A skandináv országokban nagyon kemény korlátozások vannak. Én legszívesebben kiirtanám a gyereknek szóló reklámot, mert nem becsületes úgy befolyásolni valakit, hogy ő valójában azt se tudja, hogy mire akarjuk rávenni, mert nem érti a mögötte lévő komplex folyamatokat.


– Egy reklám válogatáson néztek engem, hogy mennyire van reklámtehetségem és hogy bevesznek-e egy bizonyos reklámba.

– Szerettél volna bekerülni?

– Igen, mert hogyha nem is Magyarországon vetítik azt a reklámot, akkor is, az már olyan dolog lenne, hogy a tévében lennék.

– Téged úgy nem érdekelt volna, hogy igaz-e az, amit mondasz?

– Engem egyáltalán nem.

– A reklámok igazat mondanak?

– Hát van olyan reklám, ami nem és van olyan, ami igazat mond.

– Akkor mondjál olyat, amit igaznak érzel.

–– Hát én igaznak érzem a Borsodit, mert az tényleg jó sör.

– Te azt honnan tudod, hogy jó sör?

– Hát ahogy már egy csomószor láttam, ezt a reklámot és akkor hogyha már az ember egy csomószor lát egy olyan reklámot, amit az elején csak egy kicsit vesz igaznak, akkor már kezd belejönni abba, hogy az már tényleg igaz.

– Te kóstoltál már Borsodi sört?

– Még nem. Van egy olyan, amit nem érzek igaznak, az a mobil. Csomó ilyen mobil reklámban mutatják, hogy nagyon jó, de szerintem nem.

– És ezt miért gondolod, hogy nem jó?

– Azért nem, mert egy csomó reklámot, ami nem jó, azt úgy reklámozzák, hogy jó legyen és az emberek bedőljenek, hogy azt vegyék meg azt a terméket, mert akkor annak a cégnek gyűlik a pénze.

– És a sörrel nem így van ez, hogy a sört is azért reklámozzák, hogy a sörgyártó cégnek gyűljön a pénze?

– Hát lehet, hogy a Borsodinál nem ez van, de mentem anyukámmal vásárolni és akkor adtak egy cetlit, amit egy húszassal le kellett reszelni és akkor ezeken a cetliken mindig azt állt, hogy ön sajnos nem nyert, merthogy akkor az a pénz, ami azé lett volna, az a cégé lesz és akkor a cégnek gyűlik a pénze.

– Hát szerintem lényege minden reklámnak igaz szokott lenni csak mindig rejtenek el benne, valamilyen furfangot. Például ha azt mondják egy bankban, hogy nulla százalék kamat, akkor lehet, hogy a kamat nulla százalék, de mindenféle más költségek, azok kipótolják azt a nulla százalékot, ami a kamat lett volna.

– Milyen reklámok szólnak neked, mert sem a banki reklámok, sem a sör, sem a telefon reklám az nem a gyerekeknek van címezve. Mi az, amit a gyerekeknek címeznek?

– Igazából semmit, a játékreklámokat leginkább a szülőknek címzik, legfőképpen, hogy vegyék meg a gyerekeknek.

–– De a gyerekek többsége szereti a reklámokat. Nem nézitek élvezettel?

– De szoktuk szeretni.

– De mit élveztek benne?

– Azért, mert vannak játékreklámok, amikben a játék az nekem megtetszik, de azt nem mondják, hogy mennyibe kerül.

– Vannak olyan reklámok, amiket poénosnak tartotok vagy lehet rajta nevetni?

– Elég sok reklám van, amibe beleraknak poénokat, vagy átvitt értelmű szavakat úgy állítanak elő, hogy szó szoros értelmében, azt mondják, hogy megnyalod tőle tíz ujjadat, akkor mutatnak egy csomó nőt, akik ott nyalogatják az ujjaikat.

– Gondoljátok, hogyha nő van a reklámban, azt nőknek címzik?

– Nem mindig. Mert ha nő van például egy mobilreklámnak, akkor azt címzik mindenkinek, csak éppen a csábítóbb, hogyha van benne egy nő is férfiaknak is.

– Milyenek a nők a reklámban?

– Ki vannak öltözve, sminkelve, gondolom elég hosszú szépítkezés előzi meg a felvételt.

– Tetszenek neked?

– Nem mindegyik.

– De van, amikor igen?

– Van, igen.

– Te hogy vagy ezzel?

– Nekem egyáltalán nem tetszik semelyik nő. Mert egy hogy ő se tudja, hogy a világon vagyok, én se tudom, hogy a világon van, és amúgy se venném feleségül, mert egy nem tudom, hogy hol van még a lakása, mi a címe, azt se tudom, hogy hány éves, ki az anyukája. Túl vannak sminkelve."