A gyermekjátékokról
Rág a baba, rááág. A baba már csak ilyen. Attól kezdve, hogy féléves
korában növésnek indulnak a kis fogai, szájába dug mindent, amit csak
talál. Leginkább persze a saját kis ökle van kéznél, de – mondja a
felnõtt- az nem higiénikus. Rágjon inkább rágókát. Vagy a
csipogójátékot. Netán a csörgõt. És innentõl megkezdõdik a gyermek
behat(ol)ó ismerkedése a mûanyagvilággal." A REFLEX Egyesület írása.
"Elméletileg persze egy gyerekjátéknak biztonságosnak kell lenni. Nehogy
felsértse a baba száját, nehogy le tudja nyelni és hogy a nyál se
oldhasson ki belőle semmit. Ez az elvárás azonban ütközik a gyártók
azon törekvésével, hogy műanyagtermékük olcsó legyen (PVC) - ámde
egyúttal tetszetős (színezett), kívánatos (aromás) és rágható
(lágyított) is.
Ezek közül legnagyobb problémát maga a PVC és az abban jelen lévő ftálsav-észter lágyítók jelentik, melyek a szervezetbe raktározódva elsősorban az ember hormonháztartását, máját, veséjét támadják meg. Nem véletlen, hogy a környezetvédők immár húsz éve harcolnak a lágyított PVC játékok illetve a ftálsav-észterek teljes megtiltásáért.
Vannak országok, ahol sikerrel. Magyarország a teljes tiltás helyett a lágy PVC legveszélyesebb ftálsav-észtereire mondott ki korlátozást - de azt is csak a három éven aluli gyermekek szájba vehető játékszereire. Az egészségkárosító adalékok azonban nemcsak a játékkal, de például a felfújt gyermekmedence fürdővizével, vagy az úszógumi rágásával is a szervezetbe kerülhetnek. Nem stimmel a hároméves kor sem, hiszen némelyikük gyerek úgy rászokik, hogy sajnos később is rágja a PVC-t. Babáját, esőköpenyét, radírját, mobilját – kinek mi jut. De a játéksátrat, a tapétát, a műpadlót rágni se kell – azok gyakran évekig párologtatják ki magukból a letüdőznivaló lágyítókat.
A tudatos fogyasztó – elvi kérdés- ahol csak lehet, életéből örökre száműzi a PVC-t. Egy termék biztonságosságát egyébként a játékon (vagy a csomagolásán) feltüntetett egyezményes jel (CE) hivatott a fogyasztók felé közvetíteni. A forgalomból kivont és letiltott játékok rohamosan szaporodó listája azonban azt jelzi, hogy nem árt az óvatosság."
Forrás: REFLEX Környezetvédő Egyesület
Ezek közül legnagyobb problémát maga a PVC és az abban jelen lévő ftálsav-észter lágyítók jelentik, melyek a szervezetbe raktározódva elsősorban az ember hormonháztartását, máját, veséjét támadják meg. Nem véletlen, hogy a környezetvédők immár húsz éve harcolnak a lágyított PVC játékok illetve a ftálsav-észterek teljes megtiltásáért.
Vannak országok, ahol sikerrel. Magyarország a teljes tiltás helyett a lágy PVC legveszélyesebb ftálsav-észtereire mondott ki korlátozást - de azt is csak a három éven aluli gyermekek szájba vehető játékszereire. Az egészségkárosító adalékok azonban nemcsak a játékkal, de például a felfújt gyermekmedence fürdővizével, vagy az úszógumi rágásával is a szervezetbe kerülhetnek. Nem stimmel a hároméves kor sem, hiszen némelyikük gyerek úgy rászokik, hogy sajnos később is rágja a PVC-t. Babáját, esőköpenyét, radírját, mobilját – kinek mi jut. De a játéksátrat, a tapétát, a műpadlót rágni se kell – azok gyakran évekig párologtatják ki magukból a letüdőznivaló lágyítókat.
A tudatos fogyasztó – elvi kérdés- ahol csak lehet, életéből örökre száműzi a PVC-t. Egy termék biztonságosságát egyébként a játékon (vagy a csomagolásán) feltüntetett egyezményes jel (CE) hivatott a fogyasztók felé közvetíteni. A forgalomból kivont és letiltott játékok rohamosan szaporodó listája azonban azt jelzi, hogy nem árt az óvatosság."
Forrás: REFLEX Környezetvédő Egyesület