Befejeződött a pakuratavak kármentesítése??
A főváros egyik legnagyobb környezetszennyező gócát számolta fel az Auchan Magyarország Kft. 1,5 milliárd forintos beruházással Pestszentlőrincen, ahol az egykori Tüzép évtizedek óta 7,5 hektáron, szigeteléssel nem rendelkező gödrökben tárolt pakurát, jelentette be közleményben az áruházlánc. Jean Paul Filliat, a francia érdekeltségű kft. vezérigazgatója elmondta, hogy a megtisztított helyszínen az Auchan 14-16 hónap múlva megnyitja 11. hipermarketjét.
A területen a XVIII. kerületi önkormányzat a 90-es évek közepén már megkezdte a kármentesítést és 27-30 ezer tonna földet 400 millió forintból megtisztított, s így megszűnt az ivóvz-bázis veszélyeztetettsége. Az Auchan tavaly elkezdett kármentesítési projektje részeként nem szállította el az összes szennyezett talajt. Összesen 50 ezer tonnányi a határérték alatt szennyezett föld maradt a helyszínen, ezt a területet oldalról falakkal határolták el.
Eddig a hír. Most jön a levél:
a pakuratavak ügyében írok. Lásd az alábbi levelet. Mit
lehet ez ügyben tenni? Egy ilyen horderejű szennyezés
esetében jó volna biztosra menni a kártalanítást illetően.
Lehetne-e egy hivatalos látogatást és tájékoztató
ismertetést kezdeményezni ez ügyben. De itt szerintem nem
lenne elegendő, hogy a "kártalanításban is jártas" plázás
cég olcsó trükökkel átvágjon bennünket. Olyan látogatásra
gondolok ahol esetleg miniszteriális emberek vagy ilyen
kártalanításban jártas egyetemi szakemberek is jelen
legyenek. Ekkor kisebb az esélye, hogy palira vegyenek
bennünket. Ugyanis az a gondolat támadt a környékbeliekben,
hogy a tavakat egyszerűen betemették és csak le fogják
betonozni. Mire a dolog kiderül addigra a cég már úgy is
tovább áll. Hogyan lehetne elindulni az ügyben?
Üdv:
A ferihegyi repülőtérhez közel a szemeretelepi vasúti
megállónál 7 db nagy kiterjedésű pakura tó van (ill. volt??
lásd később). Egy cikkben olvastam, hogy a világon ennél
nagyobb nyílt felszínű köolajszármazékot tartalmazó tavak
csak Irakban vannak, melyek az amerikaiak fúrótornyokat
célzó bombázásai nyomán keletkeztek. A tavakból felszálló
gőzők rákkeltő hatásúak. A földbe beszivárgú anyag pedig a
talajvizet szennyezi. A fent említett pakuratavak még az
átkosban keletkeztek, amikor is vasuton tartálykocsikkal
hozták ide a fáradtolajat és egyéb szutykot a szigeteletlen
nagyméretű gödrökbe. Egy jelentés szerint ez az egyik
legnagyobb ha nem a legnagyobb szennyezőforrás Mo-n. A
hatalmas szennyezés miatt a környező kutakban a víz a
szivárvány szineiben pompázik (Newton gyűrűk).
A rendszerváltás után megindult a nagy környezetvédelmi
kártalanítás, elsősorban a volt szovjet laktanyák
szennyezett földjének a tisztítása. A pakuratavak
kártalanítására is nagy pénzeket kapott az önkormányzat. A
tisztítást egy égetővel tervezték megoldani. Fel is
építettek egy kemencét nagy kéménnyel ahová a szennyet és a
szenyezett földet vitték égetni. Még lakossági fórumot és
égető-látogatást is szervezett az önkormányzat. Mindenki
nagyon boldog volt. A kemence sok hónapig működött. Míg
egyszercsak a kémény nem füstölt tovább. Később a kemencét
is leszerelték. Mint kiderült elfogyott a pénz mielött a
tisztítás befejeződött volna. A tisztításnak csak egy
töredéke történt meg. A pénz azért fogyott el, mert másra
költötték, mint kellett volna. Volt egy kis felháborodás, de
következménye nem lett a dolognak, mint az már lenni szokott.
A pakuratavakat körbekerítették és aki kiváncsi volt rá az a
kerítésen keresztül megtekinthette. Még egyszer-egyszer a
választási igéretek kapcsán felmerült a pakuratavak ügye, de
de egyéb nem történt az ügyben. Tavaly egy Élet és Tudomány
cikk is irt környék e kis nevezetességéről, mint
Közép-Európa legnagyobb természeti katasztrófájáról.
Aztán mintha megmoztult volna valami. Az önkormányzat eladta
a területet egy bevásárlócentrumos cégnek. A terület jóval
nagyobb mint az ominózus tavak területe. Az eladás (vagy
átadás?) feltétele az volt, hogy ez a cég a jutányos
birtokbakerülés ellentételezésére kártalanítja a tavakat és
környékét. A tranzakció tavaly év vége felé lehetett. A
területen azonnal munkába keztek. A munka azzal kezdődött,
hogy körbekerítették az egész területet. A pakuratavak a
terület belsejében vannak, melyek így látótávolságon kívül
kerültek. A munkálatok tereprendezéssel kezdődtek. A
tereprendezés már a végefelé járhat, mert már építmény- és
növényzetmentes a terület. A korábbi kármentesítéshez
hasonló tevékenység nem volt tapasztalható itt. Égető
kemencét nem láttunk. A szennyet elszállító teherautók hada
pedig feltünt volna. Egyre többen el kezdtek gyanakodni a
kártalanítás szakszerüségét illetően. A tavak (vagy a tavak
helyének?) megtekitését a kapuhoz állított kétfős
éjjelnappali kutyás örzés hivatott megakadályozni. Az
önkormányzati illetékes az érdeklődésre, hogy milyen
technológiával történik az ártalmatlanítás, csak nyugtatgat,
hogy biztos jól csinálják, mert engedélyt kaptak rá. Talán
nem alaptalan, ha az ember gyanakszik. Oly sokszor
félrevezették a lakosságot, oly sokszor szennyezték
környezetünket a nagyobb profit érdekében, hogy szeretnénk
bizonyosra menni. (A profit a környezet megóvásával szemben
elsőbbséget élvez egyeseknél, mint ez a mostani bálásszemét
export ügyben is világosan látszik.)