Az öblítőkről
Az öblítõfolyadék karrierjét elsõsorban a gépi mosásnak köszönheti,
másodsorban pedig az agresszív reklámkampányoknak. Nem vitás, a TV
képernyõn debilen szimatoló mû-háziasszony ugyanúgy a vegyipar
PR-csinálmánya, mint a törülközõkrõl hátast dobó plüssmaci." A REFLEX Egyesület írása.
"A textilöblítők hivatása egyébként a mosott ruha puhává, illatossá
tétele és az elektromos feltöltődés megakadályozása (műszálas
anyagnál). Összetételükben felületaktív anyagot (általában kationos
tenzidet), színezéket, konzerváló szert és illatanyagot tartalmaznak.
Ezek közül az érzékeny bőrűek számára (allergiásoknak, kisbabáknak) nem
csupán a tenzidek jelenthetnek problémát, de az illatanyagok is. Nem
véletlen, hogy idén ősztől a legagresszívebb huszonhat illatanyagot
kötelező lesz feltüntetni a csomagoláson.
A mosólével együtt távozó vegyi anyagok nagyon nehezen bomlanak le. Veszélyt jelentenek a víz élővilágára, a szennyvíziszapban feldúsulnak – vagyis környezetszennyezők.
A szálakra tapadt öblítő egyébként jelentősen gátolja a szövet nedvszívó képességét is, ami törlőruhák, fehérneműk esetében alighanem inkább hátrány mint előny. Ráadásul a következő mosás egy része „arról szól”, hogy eltávolítsuk a ruhából az előző adag öblítőt.
A (környezet)tudatos női hölgyek ma már csak legritkább esetben használnak bolti öblítőt - babaholmik mosásánál pedig sosem. Ők nem dőlnek be a reklámnak, nem az orrukkal, hanem az eszükkel vásárolnak. Tudják, hogy az öblítő helyett adagolt ecet ugyanúgy biztosítja a ruha puha tapintását – és hogy a vegyipar úgysem tudja kikotyvasztani a nap és a szél (a kinti teregetés) illatát. Aki pedig a szekrényébe is be akarja a természetet költöztetni, az tegyen a mosott ruhák mellé egy illatosító növényekkel teli vászonzacskót. Benne szárított kakukkfű, rozmaring, üröm, édeskömény, zsálya, izsóp, levendula, fodormenta…
Tovább is van, mondjam még?"
Forrás: REFLEX Környezetvédő egyesület
A mosólével együtt távozó vegyi anyagok nagyon nehezen bomlanak le. Veszélyt jelentenek a víz élővilágára, a szennyvíziszapban feldúsulnak – vagyis környezetszennyezők.
A szálakra tapadt öblítő egyébként jelentősen gátolja a szövet nedvszívó képességét is, ami törlőruhák, fehérneműk esetében alighanem inkább hátrány mint előny. Ráadásul a következő mosás egy része „arról szól”, hogy eltávolítsuk a ruhából az előző adag öblítőt.
A (környezet)tudatos női hölgyek ma már csak legritkább esetben használnak bolti öblítőt - babaholmik mosásánál pedig sosem. Ők nem dőlnek be a reklámnak, nem az orrukkal, hanem az eszükkel vásárolnak. Tudják, hogy az öblítő helyett adagolt ecet ugyanúgy biztosítja a ruha puha tapintását – és hogy a vegyipar úgysem tudja kikotyvasztani a nap és a szél (a kinti teregetés) illatát. Aki pedig a szekrényébe is be akarja a természetet költöztetni, az tegyen a mosott ruhák mellé egy illatosító növényekkel teli vászonzacskót. Benne szárított kakukkfű, rozmaring, üröm, édeskömény, zsálya, izsóp, levendula, fodormenta…
Tovább is van, mondjam még?"
Forrás: REFLEX Környezetvédő egyesület