Alkotmánysértés: mobil-átjátszók

Az Alkotmánybírósági gyakorlatban szokatlan kampány azt volt hivatott érzékeltetni, hogy olyan sokakat érintő közügyről, súlyos jogsérelmekről van szó, amit még a nagyhatalmú telefonos lobbi sem engedhet meg magának. Nem biztos, hogy a beadványdömping elérte a célját. Hogy ez volt-e az oka vagy sem - tény hogy a taláros testület hét év után (!) hozta meg döntését. Döntenie azért kellett, mert az alkotmányossági vita tárgyát képező rendelkezéseket szó szerint beépítették az időközben megalkotott új, elektronikus hírközlésről szóló törvénybe is (2003. évi C. törvény - Eht.).

Az indítványozók egyébként az akkor hatályba lépett 1999. évi LVXI. törvény azon rendelkezéseit sérelmezték, amelyek a távközlési eszközök telepítését automatikusan közérdeknek deklarálták. Erre hivatkozással ugyanis lehetővé vált, a magántulajdonon „szolgalmi vagy más jog alapítása", vagyis a tulajdonos akarata ellenére történő telepítés. Ennek feltételeit, jogi korlátait sem határozata meg. A beadványok ezt elsősorban egészségvédelmi és környezetvédelmi (városképvédelmi) okokból sérelmezték - de a biztonság okából hangsúlyozták a tulajdonnal való rendelkezés szabadságának sérelmét is.

Az ügyben most kihirdetett 535/B/1999 sz. határozat az indítványoknak lényegében helyt adtak és megsemmisítették az Eht. magántulajdonú ingatlanra történő telepítést engedélyező négy passzusát. A beadványok tehát megalapozottak voltak.

A siker értékét - az akciót koordináló Reflex szerint- azonban nagyban csökkentik az alábbiak:

1. Az ügy „tárgyalása" hét évet vett igénybe, miközben a három mobilszolgáltató közben legalább 1500 új bázisállomást telepített (egy részüket magánterületen).

2. Az AB a felsorolt alkotmányossági sérelmek közül sajnos csak egyre, a magántulajdon védelmére koncentrált. Ennek alapján állapította meg, hogy a törvény alkotmánysértő módon adott túl sok jogot a telepítést engedélyező hatóságnak a tulajdonjog önkényes korlátozására. Pontosabban a tulajdon jogokére, hiszen a szomszéd tulajdonosok joga is sérül. A vizsgálódást ezzel be is fejezte - hiszen az eljárásban egy megsemmisítésre okot adó alkotmánysértés megállapítást nyer, akkor az AB további alkotmányellenességi okokat már nem vizsgál.

Pedig az indítványozók többsége - éppen az ügy jelentőségére tekintettel- feltehetően elvárta volna annak vizsgálatát (és kimondását), hogy a sugárzó létesítmények átjátszók belterületi telepítése széles körben sértheti az érintettek egészséges környezethez való alkotmányos jogát is (Alkotmány 18. §). Itt figyelembe kellett volna venni azt a tényt, hogy a belterületi telepítés nem műszaki szükségszerűség- a sokat hangoztatott lefedettség külterületi bázisállomásokkal is biztosítható lenne (csak drágább, ami csökkenti a telefontársaságok hasznát). Az elővigyázatosság elvének érvényesítése, a lakosság egészségi állapotának megóvása van olyan fontos, mint a magántulajdon védelme.

A megsemmisített rendelkezések nyilván nem érintik az arra hivatkozással telepített, már meglévő hírközlési berendezéseket. Érintetlen marad a telepítési eljárást szabályozó többi - finoman szólva - a mobilos telefontársaságok elvárásainak megfelelően fogalmazott jogszabály is.

A telepítésekhez előzetes tervbírálat (sugármérés) nem kell, védőtávolság nincs, az egészségügyi- és gyermekintézményektől a 200 métert nem tartják be, a sugárterhelési határértéket „lazítják", független mérőlabor hálózat Magyarországon nem létezik.

Ettől függetlenül a Reflex köszöni azoknak, akik annak idején vették a fáradtságot és kérésére az AB-hez fordultak.

A szóban forgó 535/B/1999 sz. határozat most az AB honlapján olvasható (www.mkab.hu), de nemsokára megjelenik a Magyar Közlönyben is.

Kalas György

Reflex Jogsegélyszolgálat