Ha nap mint nap fekete füstöt ereget egy közeli kémény, ha rendszeresen elárasztja bűzzel a folyómenti településeket, ha nagyon sokszor mindez éjszaka és hétvégén történik, ha tudható, hogy veszélyes hulladékkal teli kamionok járkálnak ki-be a kapun, és ha ennek az elavult, toldozott-foldozott létesítménynek a kéménye még ki isgyullad, nos, akkor bárhol is legyünk a világon, ez több mint elegendő ahhoz, hogy aggodalmat keltsen a környéken élők számára.

Már többször hírt adtunka Sajóbábonyba tervezett pirolízis üzemről és az ellene való fellépésről. Most reményeink szerint az utolsó sorokat írhatjuk le az ügy kapcsán. A civilek ugyanis nyertek. Véglegesen.

Az aktivisták házról-házra jártak és mindenkihez becsöngettek. Erőfeszítésük nem volt hiábavaló, mert a három órás, feszült hangulatú közmeghallgatás végén a vezérigazgató bejelentette: a Vértes Erőmű eláll a hulladékégetéstől. Legalábbis addig, amíg ő a vezérigazgató.

Nemrégiben - egy felkérés kapcsán - tanulmányoztam a „maradék hulladék”  összetételét és energetikai felhasználásának lehetőségeit. Szerencsémre egy Toronto környékén lezajlott környezeti hatásvizsgálat során modellezték, hogy mi maradna az – általuk 40%-nak mért– maradék hulladék lehető legnagyobb mértékű hasznosítása illetve elkerülése esetén. E vizsgálat eredményeit adom most közre.

A magyar lakosság szelektív hulladékgyűjtési szokásairól 2006-ban és 2008-ban is felmérés készült. A felmérést az ÖKO-Pannon Kht. megbízásából a TNS Hungary Kft. készítette el egy 1005 fős reprezentatív országos mintán. A felmérés eredményét egy sajtótájékoztató keretében ismertették, melyet az FKF Zrt.-vel közösen szerveztek.