Az EMLA és a HuMuSz közös programot indított a Phare Access támogatásával, /A helyi hulladékgazdálkodási döntéshozatalban való hatékony közösségi részvétel elősegítése - jogi, mediációs és szakmai eszközök precedensértékű felhasználása/címmel.

Ennek keretében a két szervezet arra vállalkozott, hogy figyelemmel kíséri a magyarországi hulladékgazdálkodási beruházások megvalósításának folyamatát mind szakmai, mind jogi szempontból, hogy azok szakszerű és jogszerű mederben folyjanak. A beruházásokban érintett felek, így a lakosság, a helyi civil szervezetek, továbbá a hatóságok, az önkormányzatok és a beruházók számára is segítséget kívánunk nyújtani.

Nemrég népszavazás Kartalon, nem akarnak hulladéklerakót a kétpóiak, mintaértékű beruházás indul Hajdú-Biharban Ezek csak kiragadott példák az elmúlt hónap sajtójából. Rengeteg a hulladékos beruházás, s a ritka kivételektől eltekintve általában magasra csapnak az indulatok körülöttük.

Miből születnek a hulladékos konfliktusok?

A gyakoribb eset az, hogy csúnya beruházó olyasmit akar építeni, amire vagy egyáltalán nincs szükség (ez ritka, általában szükség van rá) vagy nem ott van rá a legalkalmasabb terület.

A ritkább eset, hogy a tervezett üzem is, a helye is rendben van, csak még működnek a rossz reflexek, az önkormányzat uralkodik, s eszébe se jut, hogy időben, azaz a döntés meghozatala előtt, tájékoztatnia kéne a lakosságot, s hogy a végleges döntésbe az ott élőknek is beleszólásuk van.

Mind a két esetre a titkolózás a jellemző. Lenne ugyan tájékoztatási kötelezettségük, de nagyon sok technikáját ismerik az önkormányzatok annak, hogy lehet a lakosságot minél távolabb tartani az őket érintő ügyektől.

Még itt az elején fontos leszögezni, hogy jelenleg még nagyon sok hulladékfeldolgozó kapacitás hiányzik. Az elavult, veszélyes, szennyező lerakókat fel kell számolni. Ha esetleg magasra csap a szelektív gyűjtési láz, akkor a külön gyűjtött hulladékokat fogadni kell és fel kell dolgozni kell valahol. A beruházások indokoltságából azonban nem következik, hogy ne lenne sok esetben a tiltakozó lakosságnak igaza.

Az EMLA és a HuMuSz közös programja a konfliktusokban való közvetítésre vállalkozik. Elsősorban információt szeretnénk közvetíteni, s a helyzetből következően nagyobb részt az információkból kizárt lakosság és civil szervezetek felé. A helyzetből azonban adódik, hogy az önkormányzatok és a beruházók saját titkolózó és félretájékoztató politikájuk következtében meglehetősen tájékozatlanok az emberek véleményét illetően, a segítségünk tehát már ezen a szinten sem egyoldalú.

A szakmai kontrollal segített nyilvánosság bevonása az ügyekbe sok mai konfliktust megelőzhetett vagy jelentősen csökkenthetett volna, így a leendő ügyek kezelésében általában elegendőek is lehetnek a figyelemmel kísérés (szép magyar szóval a Watchdog) eszközei. A már elmérgesedett szituációkban, a jogi szempontból előrehaladott fázisban lévő ügyeknél ez már nem elég. Itt a közvetítés egy más módjával, a mediációval szeretnénk megpróbálkozni. E módszer előfeltétele, hogy az összes érintett félnek szándékában álljon közös nevezőre jutni, mert a mediációnak pont az a lényege, hogy a közös álláspont kialakítása csak az érintett felek dolga. A mediátor nem döntőbíró, nem ad tanácsokat, nem is kell, hogy értsen a vita tárgyához. Az a feladata, hogy a tárgyalási módszerek megfelelő megválasztásával, és a beszélgetés irányításával elősegítse, hogy a felek lehetőleg eljussanak a megállapodásig.

A két módszer (watchdog és mediáció) abban közös, hogy a megegyezésnek végül is az a feltétele, sikerül-e, hogy a beruházó és az önkormányzat is, illetve a lakosság is: