A hulladékégetés a legdrágább hulladékkezelési módszer, mely nem váltja ki a lerakókat sőt, veszélyes hulladéknak minősülő salakot termel. Az égetés hozzájárul a globális felmelegedéshez és energiapazarló. A légszennyezésen és az egészségügyi problémákon túl számos egyéb gond merül fel a hulladékégetők építése kapcsán. Mivel ezek a problémák nagyon szerteágazók ezért összefoglalóan társadalmi károknak neveztük őket, hiszen költségeit mi és unokáink fizetjük meg pénzben és egészségben.

A Világbank jelentése szerint az égetés a legköltségesebb hulladék-kezelési mód: átlagosan kétszer annyiba kerül, mint a lerakás. Költség szempontjából az égetőknek két fajtája létezik: az olcsó és a megfizethetetlen. A drága égetőket a legmodernebb szűrőberendezésekkel, speciális salakkezelő rendszerekkel szerelik fel, folyamatos ellenőrzést, széleskörű és gyakori karbantartást, valamint képzett személyzetet biztosítanak. Azonban még mindezek ellenére is jelentkezhetnek környezeti problémák. Az olcsó égetőknél ezek nem vagy csak részben vannak jelen, így az általuk okozott környezeti kár sokkal jelentősebb.

Ahhoz, hogy egy korszerű megfelelő felszereltségű égetőt felépítsenek, több százmilliárd forintra van szükség. Azonban nem csak az építés drága, hanem az üzemeltetés is. Ennek a pénznek a megtérülése pedig lehetetlen. A hatékonyság növelése és a korlátozott dioxinok kibocsátása érdekében a hulladékégetőket a nap 24 órájában működtetni kell.

További problémát jelent, hogy az égető akkor működik gazdaságosan, ha folyamatosan ellátják hulladékkal. Ez meggátolja az újrahasznosító rendszerek kiépülését, nem beszélve magáról a hulladékmegelőzésről, csökkentésről. Ha az égetők helyett újrahasználati, újrahasznosítási rendszerekbe fektetnénk pénzt, az nem csak olcsóbb lenne, hanem lényegesen több munkahelyet is teremtene. Ráadásul, ha gazdaságtalan a működés azt a költséget a lakosságra és az önkormányzatokra hárítják.

Itt kell szót ejtenünk róla, hogy az égetők bizony nem munkaerő-igényes technológiák, hanem tőkeigényesek. Több tízmilliárd forint befektetéssel csak néhány tucat új munkahely létesül. Azok is inkább jól képzett mérnökök számára, akik más területen is el tudnak helyezkedni könnyen.

Munkahely teremtés: újrahasználat és újrafeldolgozás az égetéssel szemben az USA-ban (N. Tangri, 2013). Megfigyelhető, hogy 10.000 t hulladék/év kezeléséhez 1 fő szükségeltetik a hulladékégetéshez, míg ez a szám az újrafeldolgozó iparban 25-szörös, a termék újrahasználatnál pedig több százszoros is lehet.

A hulladékégetéssel több energiát semmisítünk meg, mint amennyit nyerünk, hiszen ilyenkor a hulladéknak csak az energiatartalma hasznosul, a létrehozásához felhasznált energia nem.

Az égetőket általában olyan helyre építik, ahol szegényebb, kiszolgáltatottabb társadalmi csoportok élnek. Ők szenvednek a legjobban a közvetett és a közvetlen hatásoktól is, hiszen itt a legnagyobb a szennyező anyag kibocsátás és az ingatlan érték is lecsökkent. Nem meglepő, hogy a politikailag gyenge közösségek, azok akik fizetnek ezért az árért. Az égetőművek építői pontosan tudják, mely csoportok tudnak kevésbé tenni ellenük.

Bővebben

Neil Tangri, 2003. Waste Incineration: A Dying Technology

Válaszúton Alapítvány, 2008. Mondjunk nemet a hulladékégetésre!