Tévhit: A hulladékégetők szűrőtechnológiája képes minden szennyezőanyagot megszűrni és csak egészségre ártalmatlan vízgőz távozik a kémények végéből.

Tény: a kéményből távozó füstgáz pontos összetétele nem ismert, így szűrésük sem megoldható kielégítő hatékonysággal.

A hulladék elégetése során a hulladék nem vész el csak átalakul. Legfőképpen egészségkárosító anyagokká. Az égetőművekből származó szennyezés hátrányosan érinti a létesítményben dolgozókat, illetve a közelben-távolban élő emberek egészségét. Ráadásul a szennyezés az érintett növény és állatvilágot is károsítja. Számos tanulmány számolt be arról, hogy az égetőművek közelében élők között megnövekedett a rákos megbetegedések, légzőszervi betegségek és születési rendellenességek száma. Más tanulmányok pedig azt jelzik, hogy az égetőművektől nagy távolságra élő lakosság is ki lehet téve a szennyezés hatásainak pl.: szennyezett növényi vagy állati termékek fogyasztása miatt.

A hulladék veszélyes anyagokat, többek között dioxinokat, nehézfémeket, nitrogén-oxidokat, kén-dioxidokat, koromszemcséket és számos illékony vegyületet bocsátanak ki a légkörbe. A szilárd anyagok nehézfémeket tartalmazó por és pernye formájában távoznak a rendszerből, ezek szintén komoly egészségkárosodást okozhatnak. A dioxinok rákkeltő és el nem bomló szennyező anyagok, a tudomány által ismert anyagok közül a legmérgezőbbek közé tartoznak.

A magas hőmérsékletű égetést gyakran azzal szokták védeni, hogy ez a technológia kiküszöböli a dioxin-kibocsátást. Ezt azzal magyarázzák, hogy a kazánt eléggé fel lehet fűteni ahhoz, hogy a dioxinok lebomoljanak. Azonban még ezekben a forró kazánú égetőkben is keletkeznek dioxinok. Az égetőket sem a magas hőmérséklet, sem a „környezetvédelmi” berendezések nem tudják biztonságossá tenni. A szűrőberendezések általában nem semmisítik meg a szennyezőanyagokat, csak megkötik és koncentrálják azokat.

Egy újabb probléma, hogy a kéményből távozó füstgáz pontos összetétele nem ismert, csak néhány alkotójáról vannak adataink, ezért szűrésük is nehézségbe ütközik. A tűztérben ellenőrizhetetlen folyamatok játszódnak le. A legmodernebb és legújabb hulladékégetők is bocsátanak ki mérgező anyagokat hiába a drága szűrök használata. Az értékek mérése csak hét vegyületnél kötelező folyamatosan így tehát nem igaz, hogy folyamatosan mérik őket. Éppen a legmérgezőbbek vannak a legritkábban mérve. Ráadásul az üzemeltető a félévi tesztek időpontjáról tájékoztatva van, ezáltal valamennyire befolyásolni is tudja az értékeket. Ezeknek a tudatában állíthatjuk, hogy az az állítás, miszerint nem bocsátanak ki káros anyagot az égetők, nem igaz.

Külföldi rossz példák

A hollandiai REC égetőmű esete

A REC (Reststoffen Energie Centrale), a jelenleg Hollandiában működő 13 hulladékégető erőmű egyike, Harlingenben található, és jól szemlélteti, hogy a korábban csúcstechnikaként bemutatott égetőmű valójában a legkevésbé sem nevezhető tisztának: a hosszú távú tesztek dioxinok, furánok és tartósan megmaradó szerves szennyező anyagok kibocsátását mutatják, méghozzá messze meghaladva az uniós jogszabályok által meghatározott korlátokat.

2018 novemberében a Zero Waste Europe és a Toxico Watch publikált egy esettanulmányt, amelyből kiderült, hogy alulbecsülték a REC égetőmű dioxin kibocsátását, mivel ez gyakran messze meghaladta a környezetvédelmi engedélyben meghatározott korlátokat (0,01 ng TEQ / Nm3). A tanulmány azt is feltárta, hogy a szabálysértéseket miként rejtették el a megbízhatatlan tesztelések, amelyek súlyosan alulértékelték a kibocsátás szintjét. A helyi közösség reagált, és a Stichting Afvaloven Nee Alapítvány vezetésével a pert indított a REC ellen a mérgező anyagok kibocsátására hivatkozva.

2019 májusában a Holland Államtanács – Hollandia legfelsőbb közigazgatási bírósága – kijelentette, hogy a REC energetikai hasznosító hulladékégető helytelenül alkalmazta a mérgező anyagok kibocsátásának mérésére vonatkozó rendelkezéseket. Annak érdekében, hogy ezeket a túlzott kibocsátásokat elrejtsék, a REC kivont 4 mg / Nm3-et az éves átlagértékekből. Az Államtanács döntése magába foglalja azt, hogy az égetőmű több ezer kilóval több mérgező anyagot bocsátott ki, mint amit az éves kibocsátási jelentésekben már évek óta jelentettek. Úgy tűnik, hogy ez nem különálló eset, hanem az európai hulladékégetők bevett gyakorlata.

A barcelonai hulladékégető

A Sant Adrià de Besòs-ban, Barcelona városhatárának közelében található kommunális hulladékégetőt 1975-ben nyitották meg, és ez volt az első ilyen típusú óriás égetőmű Spanyolországban. Az üzem égetési kapacitása 360.000 tonna kommunális hulladék évente, ami a nagyvárosi térségben keletkező összes kommunális hulladék egynegyedének felel meg, és teljes villamosenergia-termelése 23,7 MW. 2003 óta hőenergiát, gőzt szállít fűtési és hűtési rendszerekhez, valamint meleg vizet szállít a szállodáknak és a lakóépületeknek.

A létesítmény közelében élő lakosok aggódnak az égetőmű közelségének potenciális kockázatai miatt, főleg, hogy a térség már ki van téve más szennyező infrastruktúra hatásának is. Ezek az aggodalmak 2017-ben tovább erősödtek, miután közzétettek számos tudományos tanulmányt, amelyek aggodalomra okot adó dioxin- és furánszintet jeleztek a térségben, ami növelte a különféle betegségek kialakulásának kockázatát. Ennek eredményeként a helyi egyesület és az aktivisták összefogtak, hogy felállítsák a nagyvárosi lakosok koordinációs csoportját, az „Airenet” -et („tiszta levegő”) azzal a céllal, hogy ellenőrizzék és jelentsék az ipari létesítmények környezeti szabálytalanságait a helyi hatóságoknak.

 Az erőműben számos működési problémát fedtek fel:

• Elméletileg a dioxinok és furán szintjét folyamatosan ellenőrzik, bár furcsa módon az ellenőrző rendszer nem működik, miközben a kemencéket meggyújtják, vagy amikor kikapcsolják őket, vagyis pont akkor, amikor a dioxinkibocsátás nagyobb az instabil égésnek köszönhetően. Más szóval, úgy tűnik, hogy úgy manipulálják a működési feltételeket, hogy az eredmények a törvényes határértékek alá essenek.
• Az égésgázoknak legalább 2 másodpercig 850ºC hőmérsékleten kell lenniük, de a helyi lakosok mérései azt mutatják, hogy ez a hőmérséklet évente több órán keresztül 850ºC alatt volt, ami növeli a mérgező anyagok kibocsátását.
• A július 16. és 17. közötti éjszaka folyamán az üzem vezetése elvesztette a működés feletti ellenőrzést, és az erőmű különféle szennyező anyagokat (szén-monoxidot és szerves szenet) bocsátott ki, amelyek meghaladták a törvényes határértékeket. Különös módon a folyamatos dioxinszűrő nem érzékelte a kibocsátást július 13. és 18. között. A TERSA nem jelentette az eseményt a környezetvédelmi hatóságnak, amelyet végül a helyi aktivisták értesítettek. A TERSA elismerte, hogy az esemény több mint 9 órán át tartott, amelynek során a gyárnak le kellett állítania a hulladékégetést, és egy kemencét teljesen le kellett kapcsolnia.
• Több héten keresztül (2017/07/18 és 2017/08/23 között) a dioxinok és furánok kibocsátási értéke 0,2 ng/Nm3 volt, ami meghaladja a 0,1 ng/Nm3 határértéket.
• Hosszú ideig a szűrőkből összegyűjtött mérgező hamut tehergépjárművekkel szállították el egy külső vállalathoz. Ezek szabálytalan eljárások voltak mivel a por és a veszélyes hulladéknak minősülő részecskék a környezetbe jutnak.

Elméletileg csak a barcelonai és a környező területek négy „Ecoparks” megnevezésű mechanikai-biológiai hulladékkezelő üzeméből (a továbbiakban: MBK) kikerülő hulladékmaradványt égetik el, mivel ezek az üzemek elvégzik a melléktermékek alapvető szétválasztását és visszanyerését. Vezetőségi jelentéseik szerint azonban a 2018-ban elégetett anyag 85%-a újrahasznosítható volt (szerves anyagok, műanyag, papír karton, textil, fém, üveg). Az elégetett hulladék nagy mennyiségű, az MBK üzemekben stabilizált szerves anyagot tartalmaz, az összes hulladék 67%-a biomassza. Ezen kívül jelentős mennyiségű (0,5%) veszélyes hulladékot tartalmaz: elektromos és elektronikus eszközöket (WEEE), gyógyszereket, egészségügyi hulladékokat stb., amelyeket égetés előtt nem különítenek el.

A Norfos hulladékégető

A Norfos hulladékégető 2014 óta többször túllépte a mérgező anyag kibocsátások határértékét, amint azt a Dán Környezetvédelmi Ügynökség kiderítette, amely 2019 júliusában kiadta a méréseket: a 2014 óta eltelt öt évben a Norfos három évben is megsértette a dioxin-kibocsátás határértékét.

A dioxin-kibocsátás ellenőrzésének és korlátozásának problémája az égetőművek számára régóta kényes kérdés. 2004-ben az EU szigorúbb követelményeket vezetett be az égetőművek méreganyag-kibocsátásának semlegesítésére és ellenőrzésére. Ennek eredményeként Dániában a dioxin-kibocsátás 68%-kal csökkent. Ennek ellenére az EPA szerint a környezet dioxin-szennyeződése nem csökkent ennek megfelelően.

Az üzem alapos felülvizsgálata után az EPA kikötötte, hogy a Norfors csak akkor használja az üzemet, ha az azonnal csökkenti a mérgező anyagok kibocsátásának szintjét, és a megengedett határ alatt tarja a mértékét. Ezért a Norfors-nak további teljesítmény ellenőrzéseket kell végrehajtania a kibocsátások nyomon követése és a tisztítási gyakorlatok folyamatos fokozása érdekében. A rendelet arra is figyelmeztet, hogy akár csak az egyik teljesítményellenőrzés kimutatja a dioxinok és furánok határérték túllépését, akkor az üzemet azonnal leállítják.

Sajnos a Norfors esete egy újabb jelentős bizonyítéka annak, hogy a hulladékégető-művek nehézségekkel küzdenek a dioxinkibocsátás ellenőrzése terén.

A rossz példák forrása: Zero Waste Europe