Egy főváros minden országban hatással van az őt körülvevő településekre és az egész országra. Különös hangsúlyt kap ez nálunk, ahol a lakosság egyötöde Budapesten él, itt található az összes központi hivatal, az ipar nagy része, valamint a hazai és külföldi turisták paradicsoma. Mindezeknek számos negatív következménye is van, melyek közül természetesen most csak a települési szilárd hulladékkal kívánok foglalkozni, azaz közel 4 millió m3 sorsával.
Az emberi táplálékok közül napjainkban talán az anyatej a legszennyezettebb: körülbelül 10-100-szor több dioxint tartalmaz, mint a táplálkozási láncban alatta elhelyezkedő élelmiszerek, vagyis a tejtermékekben, húsban, tojásban és halban megtalálható, állati eredetű zsírok. Az anyatejjel táplált csecsemők tehát már életük első hat hónapjában hatalmas mennyiségű dioxinhoz jutnak. Számos tanulmány bizonyítja, hogy az anyatejben lévő rákkeltő anyagok a szoptatás előrehaladtával egyre csökkenek. Így a szoptatásnak tulajdonított mellrákmegelőző hatás tulajdonképpen egyenes következménye annak, hogy az anya az addigi élete során felhalmozott rákkeltő anyagot rászabadítja csöppnyi gyermeke szervezetére.
A Környezetvédelmi Minisztérium enyhébb veszélyességi kategóriába minősítette át a dorogi veszélyeshulladék-égetőmű égetési salakját. A döntés ezzel elodázhatja a város határában korábban törvénysértő módon felhalmozott több tízezer tonnányi veszélyes salakhányó felszámolását is, amely a karsztvizeket fenyegeti. Beteltek a lerakók, az újat lakossági tiltakozás miatt nem lehetett elkezdeni, ezért az égető másfelé kacsingat: ügyes vállalkozók komposztálni akarják a salakot.
"Meddig lesz Pepó miniszter?" -- kérdeztük nyári számunkban. Most két miniszter távozott a kormányból, de egyik sem Pepó Pál, aki az Aradi-üggyel végképp eljátszotta maradék szakmai és politikai tekintélyét a közvélemény előtt is. Orbán kormányfőnek az sem mentsége, hogy állítólag Ő már menesztené, de a kisgazda pártvezér és a koalíciós szerződés nem engedi.
Július végén izgatott hangú fiatalember telefonált be szerkesztőségünkbe. A nevét is csak alig merte megmondani, később a sajtó T. Z.-ként emlegette. Elmondta, hogy Kőbányára, az Akna utcai telepre egy nap alatt 17 nagy teherautó érkezett, letakart rendszámokkal(!), és gyanús, büdös és olajos anyagot rakott le. Kérdeztem, hogy miért nem a hatóságot hívja először, mire mondta, hogy már próbálta, de nem nagyon akarták komolyan venni a bejelentést. Gyorsan felhívtam néhány TV-t és rádiót, volt olyan, amely ki is ment egy kamerával, de nem találta se a hulladékot, se T. Z.-t. A hatóságot is riasztottam, már tudtak a bejelentésről, sőt mintha a hulladékról is tudtak volna...
Az alábbiakban egy olyan - régebben készült- összeállítás felfrissítését tesszük közzé, amely két szinten foglalja össze a lehetséges (kívánatos) beavatkozási lehetõségeket. A fõhatósági (minisztériumi) és a helyhatósági (önkormányzati) szinten - a teljesség igénye nélkül. A saját cselekvési program, végrehajtási ütemterv elhatározás kérdése (ennél azonban a kifogások keresése helyett az anyagi és szakmai lehetõségek mérlegelése játszhat fõ szerepet). Mivel bármelyik szinten történõ beavatkozás széles körû és folyamatos ismeretterjesztõ (propaganda) tevékenységet feltételez, a tervezési-végrehajtási idõszakban a társadalmi környezetvédõ szervezetek különösen jelentõs szerepet kapnak. A lakosság lehetséges közremûködési formáit most csak röviden érintjük, terveink szerint azzal a KukaBúvár következõ számában foglalkozunk részletesen.
