Az alábbiakban egy olyan - régebben készült- összeállítás felfrissítését tesszük közzé, amely két szinten foglalja össze a lehetséges (kívánatos) beavatkozási lehetõségeket. A fõhatósági (minisztériumi) és a helyhatósági (önkormányzati) szinten - a teljesség igénye nélkül. A saját cselekvési program, végrehajtási ütemterv elhatározás kérdése (ennél azonban a kifogások keresése helyett az anyagi és szakmai lehetõségek mérlegelése játszhat fõ szerepet). Mivel bármelyik szinten történõ beavatkozás széles körû és folyamatos ismeretterjesztõ (propaganda) tevékenységet feltételez, a tervezési-végrehajtási idõszakban a társadalmi környezetvédõ szervezetek különösen jelentõs szerepet kapnak. A lakosság lehetséges közremûködési formáit most csak röviden érintjük, terveink szerint azzal a KukaBúvár következõ számában foglalkozunk részletesen.

4-5 éves vajúdást követõen idén áprilisban a KöM-ben elkészült a hulladékgazdálkodási törvény elsõ kodifikált tervezete. Ehelyütt kívánunk emlékeztetni arra, hogy a most bemutatott törvénytervezet alapját képezõ, társadalmi egyeztetésen keresztül esett szöveges koncepció 1997 októberében nyerte el végleges formáját, azaz másfél év szükségeltetett a tartalom formába öntéséhez. Mint azt az alábbiakban olvashatják, ez mégsem sikerült elfogadható színvonalon. A HuMuSz 8 napot kapott a tervezet véleményezésére. Végül többszöri egyeztetést követõen 4 hét alatt el is végeztük feladatunkat és a mintegy 20 oldalas törvénytervezetet 10 oldalnyi módosított és új paragrafussal támogattuk meg. Kérdés, hogy javaslatainkból viszontlátunk-e bármit is a megszületõ törvényben. Javaslatainkat bár nem paragrafusokban, mégis szakmai szempontból szabatosan, így egy kissé szárazan ismertjük abban a reményben, hogy a szakemberek, a közvélemény felismerik a hulladék keletkezés megelõzésére teendõ intézkedések esetleges elmaradásában rejlõ környezeti és társadalmi kockázat súlyát. Javaslatainkat a törvénytervezet egyes fejezeteinek sorrendjében ismertetjük.

Belefulladunk a hulladékba?

1999. januárjában részt vettem Brüsszelben az Európai Unió Környezetvédelmi Bizottsága mellett működő Európai Környezetvédelmi Iroda (European Environmental Bureau-EEB) kétnapos értekezletén.

Napjaink pénz-kormányozta világában egyre élesebb a küzdelem a fogyasztók kegyeinek megnyeréséért, az új vásárlók meghódításáért. A semmitõl sem visszariadó multinacionális cégek agresszív stratégiájába az is beletartozik, hogy -- amelyik országban erre lehetõséget kapnak -- az oktatási intézményeket is felhasználják az új vásárlóerõ megnyerésére. A hazai csomagolóipar egyik nagyágyúja, a svéd érdekeltségú Tetra Pak sem vesztegeti az idejét. A cég oktatóbuszos "környezetvédelmi" programja azt a célt szolgálja, hogy a fiatalabb korosztályt a legérzékenyebb korban bombázza sajátosan megszûrt információkkal (l. KukaBúvár, 1997. õsz és tél).

A KukaBúvár hasábjain mindvégig tudósítottunk a Kengyelen létesíteni kívánt plazmaenergia pirolízis elvén működő veszélyeshulladék-megsemmisítőről, az első megkereséstől kezdve egészen a végkifejletig. A történet ugyanis azzal zárult, hogy a környezetvédelmi hatóság nem engedélyezte a beruházást.