A KukaBúvár hasábjain mindvégig tudósítottunk a Kengyelen létesíteni kívánt plazmaenergia pirolízis elvén működő veszélyeshulladék-megsemmisítőről, az első megkereséstől kezdve egészen a végkifejletig. A történet ugyanis azzal zárult, hogy a környezetvédelmi hatóság nem engedélyezte a beruházást.
1998 tavaszán kutattam a szemét útját a Dunakanyarban. A fogyasztási hulladékok (néhány dicséretes próbálkozástól eltekintve) teljes egészének, sõt a termelési (ipari) hulladékok jó részének is(!) a kommunális szemétlerakók a végállomásai. Megdöbbentõ a hivatalos állami szervek nemtörõdömsége és a rendelkezésre álló információik pontatlansága.
Úgy tûnik, nagy a kavalkád Kengyelen és környékén. Mindkét fél - az ellenzõk és a beruházó - keményen küzd a maga igazáért. Lassanként eldõl, fel lehet-e húzni egy "plazmaenergiás pirolízis elven mûködõ veszélyes hulladék ártalmatlanító berendezés"-t valami eldugott kis magyar településen.
Egy lábatlani feltaláló, Kinstädtner István villanyszerelõ mester ötlete szerint szilárd halmazállapotú, vegyesen gyûjtött lakossági szemétbõl házilag olyan hõszigetelõ anyag készíthetõ, mellyel mindenki saját maga megoldhatja házának/lakásának hõszigetelési gondjait. Egyre növekvõ és mind erõsebben bûzlõ szeméthegyeinkre gondolva érdemes minden ilyen kezdeményezésre odafigyelni.
