Aranybánya

Az elektronikai hulladékok döntő részét a számítógépekben, számítástechnikai eszközökben (nyomtató, szkenner, stb.), híradástechnikai berendezésekben, telefonközpontokban, -készülékekben, és ipari gépek vezérlőszekrényeiben található nyomtatott áramkörök, transzformátorok, elektronikus részegységek valamint az elhasznált fényforrások képezik. A hazai jogi szabályozás (102./1996. kormány rendelet a veszélyes hulladékokról) szerint ezek veszélyes hulladéknak (V35503 - elektronikai hulladékok) minősülnek.

Jelenleg kb. 1,2 millió számítógépet használnak az országban, és ennek megközelítőleg egyharmada elavult, régi típus. 100 magyar háztartásra továbbá 112 televíziókészülék jut, amelynek jelentős része a televíziós műsorsugárzásban bekövetkezett változások (kábel TV, PAL norma, stb.) és a nagyfokú elhasználtság miatt hamarosan hulladékká válik.

Illegális behozatal

A számítógépek hardverállományának jelenleg 50-55 százaléka kerül illegálisan, csempészek közvetítésével az országba. Egyre jelentősebb a nyugatról érkező használt cikkek kereskedelme is, melyre lassan már egy egész kereskedelmi hálózat áll rá. Megfigyelhető, hogy nyugat-európai hulladékudvaroknál magyar, cseh, szlovák teherautók várakoznak, hogy használt cikket hozzanak el ingyen. Ebben a használtárudömpingben pedig jelentős hányadot képeznek a később elektronikai hulladékká váló termékek.

A vámhatóságnak nincs meg az eszköze a használt bútorok, sílécek, háztartási gépek, rádiók és számítógépek valamint a hozzájuk tartozó alkatrészekből alkotta lomszállítmány értékének és vámilletékének meghatározásához. Sok esetben a használt cikkek tulajdonosa, beszállítója sem tudja pontosan, mit is szállít. A vámos örülhet, ha a határon a belépésre jelentkező autó csomagtartójában lévő leselejtezett gépről, készülékről a márkáját meg tudja állapítani, ez azonban kevés a vám megállapításához. Ha viszont egy egész rakomány -- a használt kenyérpirítótól, a tévéken és rádión át a számítógépekig -- érkezik, képtelenség a vámot kiróni, vagy a behozatalt megtiltani. Azt sem lehet igazából tudni, hogy ezek működőképesek-e vagy sem.

Hazai szabályozás híján elvileg használt számítógépek képében akár veszélyes hulladékot is importálhat bárki. A vám- és pénzügyőrségtől kapott információ szerint ugyanis nincs számítástechnikai berendezések importjára vonatkozó korlátozás. Így teljesen legálisan kerülhet az elhasznált számítógép, monitor, esetleg nyomtató az országba.

Többlépcsős hulladék-keletkezés

A hulladék keletkezése több lépcsőben zajlik. Ha az új számítógép egy hivatalban áll munkába, 2-3 éven belül leselejtezik, és rendszerint újrahasználatra továbbadják vagy értékesítik. Iskolák sokszor még hosszú ideig használják egy-egy gazdagabb cég levetett gépeit. A háztartásokba kerülő gépek részegységeit általában folyamatosan cserélik, így ritkán válnak egy tömegben hulladékká.

Az elhasználódott elektronikai termékek mennyisége Magyarországon évente mintegy 70 ezer tonna, amelynek jelentős része az irodatechnikai eszközök (számítógépek, monitorok, perifériák) és a szórakoztató elektronika eszközeinek (televíziók, videók, stb.) köréből kerül ki. A hulladék mennyisége -- tekintettel a használt berendezések számának növekedésre és az elavulási idő rövidülésére -- legalább 15-20 %-kal nő évente.

Komplikált kezelés

Az elektronikai hulladékok kezelése rendkívül bonyolult. A hasznosítás terén a fő probléma, hogy nagyon sokféle, különböző felépítésű és anyagú termék létezik, így különböző összetételű hulladék képződik. Az újrahasznosítás alapfeltétele az anyagfajtákra való válogatás, ez azonban elvileg csak a vas vagy a nemesfémek esetében gazdaságos. A legolcsóbb kezelés az automatizált válogatás (darálást követően durva osztályozás és újrahasznosítás), vagy a lerakással, égetéssel történő ártalmatlanítás. Egy számítógépet 6-8 féle fém, annak 20-30 különböző vegyülete, sokfajta műanyag, különböző üvegfajta épít fel. Az alapos szétszedés idő- és munkaerő-igényes, ezért drága. A manuális szétszerelést és "alapos" válogatást követő újrahasznosítás csak kisipari méretekben, főleg nemesfémek kinyerésére működhet, leginkább az elmaradott országokban. Nagyipari hasznosítás lehet például a "shredderezés", melynek során az elektronikai hulladékot apróra őrlik és fajsúly illetve méret alapján elkülönítik az alkotóelemeket.

A gazdagabb országokban nem kifizetődő hulladékkezelést a kevésbé fejlett országokban végzik. Nyugat-Európa és a Távol-Kelet leselejtezett gépeinek temetője például Kína, ahol olcsóbb a munkaerő és nincsenek környezetvédelmi korlátozások. Sajnos, ez jelentős környezetszennyezést okoz, mivel az újrahasznosítás csak a nemesfémek kinyerésére és felhasználására irányul. Ez a hulladék elenyésző része, így jelentős mennyiségű maradékanyag kerül lerakóba.

Hazai helyzet

Az országban működő elektronikai hulladékkal foglalkozó cégek többsége a használt készülékeket ártalmatlanítandó veszélyes hulladékként veszi át. Az ártalmatlanítási díjak 80-200 Ft között mozognak.

A lakosságtól származó elektronikai hulladékokat ingyen egyedül a Palota Környezetvédelmi Kft. budapesti telepén veszik át.

A Nagykátán működő Kasziko Bt. évente több száz tonna veszélyes hulladékot kezel, ebből -- bár nagyobb kapacitással rendelkeznek -- mintegy 15 tonna az elektronikai hulladék. A cég megpróbál minél több hasznosítható anyagot kinyerni a hulladékból, így megfelelő minőség esetén számítógép törmeléket ingyen is átvesznek.

A Müllex Körmend Kft. hulladékok gyűjtésével, szállításával és újrahasznosításával foglalkozik. A szombathelyi Philips cég hulladékait például jelentős arányban feldolgozzák. Az egységeket kézi erővel szétszerelik, a tovább nem bontható részeket többnyire összeolvasztják. Van olyan hulladékanyag, amit 95 %-ban fel tudnak dolgozni.

Az újrahasznosítás céljából gazdaságosan kinyerhető anyagok eltávolítása után a megmaradt törmelék kezelési módja az égetés vagy a lerakás. Előbbire Győrött vagy Dorogon, utóbbira többek között Aszódon van lehetőség.