Június 10-re az Európai Környezetvédelmi Iroda (EEB) és a HuMuSz közös hálózatépítést szervezett.

A szlovén Umanotera szervezettel közösen terepgyakorlatot szerveztünk. Jónéhány telepet bejártunk azzal a céllal, hogy valódi megelőzési ötleteket és működő technológiákat tapasztalhassunk.

A hét regionális műhelymunka folyamán rengeteg észrevételt kaptunk a hulladékmegelőzési javaslatainkkal kapcsolatban. Íme néhány jellemző hozzáállás:

A HuMuSz hulladékmegelőzési javaslatai

Annak idején nem volt más választásunk, mindannyian mosható textilpelenkákba csomagolva ismerkedtünk a világgal. Sejtelmünk sem volt arról, mennyivel kellemesebb érzés légáteresztõ Pamper's-bébiként rajtolni az Életben. Az eldobó pelenkát eredetileg utazások, nyaralások idejére találták ki, valószínûleg a gyártók sem gondolták, hogy ennyire felkapott áruvá válik. Nálunk még néhány éve is rongyrázásnak számított a mûanyag pelenka kizárólagos használata, mára viszont változott a világ. Az összes káros környezeti hatását ismerjük már, az anyák mégis nehezen adják fel drága pénzen vásárolt kényelmüket. Pedig létezik már környezetbarátabb, mégis kényelmes megoldás.

Az ELTE TFK Földrajz tanszéke és a Portoi Egyetem Földrajz tanszéke közös kutatási programjának keretében 2000. májusában 2 hétig végeztünk tájföldrajzi vizsgálatokat Portugália második legnagyobb városa, Porto térségében. Látogatásom során a hulladékprobléma sem kerülte el a figyelmemet.

Az európai hulladékgazdálkodás kutatása nem könnyű feladat. A legnagyobb gondot a statisztikai adatok feldolgozása jelenti. Ez csak részben magyarázható a tagországok adatsoraiban tapasztalható hiányosságokkal (Európa hulladékgazdálkodási térképén Olaszország például egyelőre fehér foltnak tekinthető), a nem egységesen alkalmazott definíciókkal, de mindemellett annak is köszönhető, hogy az EU-ban sem létezik egységes nyilvántartási rendszer

A HuMuSz hatodik éve szorgalmazza hulladékgazdálkodási kérdések törvényi szabályozását. Csalódottan látjuk, hogy a nemrég elfogadott Hulladékgazdálkodási Törvény nem képes ellátni ezt a feladatot.

A Győri Hulladékégető Kft. az ország közvéleménye előtt idén márciusban híresült el, amikor az Észak-Dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség (ÉDUKÖFE) megtagadta az égetőmű működési engedélyének meghosszabbítását. Építési engedély nélküli pótlólagos beruházások kezdődtek, így az Égetőmű 2000-re nyerte el - mondhatni - azt a műszaki színvonalat, mellyel már létesítése évében rendelkeznie kellett volna. Az 1992-ben kiadott tevékenységi engedélyt ezek nélkül nem is lett volna szabad megadni. A szakhatóságok nyolcéves aktív elkendőző és szemhunyó magatartása nélkül ma ezen a helyen nem lenne veszélyeshulladék-égetőmű.

Civilizált ember -- mindenkinek van legalább egy ilyen ismerőse -- gumiabroncsot nem dob a kukába, erről már a harmadikos környezetismeret órán is szót ejtenek. A kommunális szolgáltatók a lomtalanítás nevű össznépi társasjáték alkalmával szabadítanak meg bennünket a használt gumiktól, hogy aztán ugyanúgy bánjanak el vele, mint a többi szeméttel. Polgártársainkban kerékcsere után gyakorta felmerül még a gumi árokba vagy patakba dobálásának ötlete, persze csak végső elkeseredésükben, mert nem tudják, mi a francot csinálhatnának vele. Tényleg, kinek és mit kellene tenni a gumiabroncs-hulladékkal?