Mint probléma, szakmai és társadalmi szempontból érdekes, de a megoldás a fővárosi önkormányzat kezében van, minket közvetlenül nem érint. Vajon ez a véleménye a Budapestet körülvevő települések önkormányzatainak és az ott élőknek is? Az agglomeráció és Budapest kapcsolata sokoldalú, összetett, néha misztikus. Látszólag az egyik egyszerű kapocs a hulladék.

Dunakeszin található az FKf Rt. jelenleg is működő 2. sz. telepe, ahová részben kezeletlenül, részben a Rákospalotai Égetőműből pernye és salak formájában kerül Budapest települési szilárd hulladéka. Gombolyítsuk tovább a szálat! Ha van égető, akkor vannak kibocsátott füstgázok is, jelen esetben - a szennyezőanyag összetétele mellett - fokozza a problémát a környező települések közelsége, valamint a terület domborzati tagoltsága is. A hulladékot szállítani is kell, így megnövekszik a szállítójárművek által okozott útterhelés, zaj-, rezgés- és levegőszennyezés, amely érinti Dunakeszit, Fótot, Gödöt, valamint az összekötő utakat.

Ugorjunk át a Duna másik oldalára! Mire Dunakeszi megtelik, felépül Pusztazámoron egy újabb lerakó, amely regionális feladatokat is ellát. Azaz az előzőekben leírtak egy része, például a közlekedési gondok áttevődnek más településekre és más fővárosi kerületekre is. Most térjünk vissza a múltba, hiszen az agglomeráció számos olyan feltöltött lerakóval rendelkezik, melyet teljesen vagy részben a főváros használt, szennyezésük (talaj, talajvíz, ivóvízbázis, stb) nem tisztázott, rekultivációjuk nem minden esetben megfelelő. Ilyen feltöltött lerakó található Vecsés, Gyál, Csomád, Kerepestarcsa kavicsbányái, valamint Diósd és Dunakeszi homokbányái helyén.

Az agglomeráció hulladékkezelése nem egységes. A települések egy részén hosszú időre megoldottnak tekintik e kérdést, hiszen jelenleg is valamelyik regionális lerakóra szállítják hulladékukat. Néhány településen pedig napi kérdés az új lerakók keresése.

Az agglomeráció munkaerőforrást jelent a fővárosnak. Amennyiben eltérő hulladékkezelési illetve -gyűjtési rendszer működik a fővárosban és az agglomerációs településeken, az a két településhez kötődő emberekben (munkahely Budapesten, lakóhely valamelyik környéki településen) zavart kelt, mindig a könnyebb, egyszerűbb megoldást választják. Emellett a fővárosi munkahelyek, vállalkozások, cégek adójából a kerületek, illetve a főváros részesül. Az ingázó lakosság mégis elvárja, hogy ugyanazokat a szolgáltatásokat ugyanazon az áron és minőségen kapja, mint a fővárosban lakók.

A fővárosiak egy része mint turista rendszeresen látogatja az agglomerációt, de nagyon sokan rendelkeznek hétvégi házakkal, telkekkel. Emellett egyre erősödő tendencia, hogy késő tavasztól kora őszig kiköltöznek az agglomerációba, innen járnak dolgozni Budapestre. Ezek az emberek szintén elvárják a magas szintű szolgáltatást, az önkormányzatok fejlesztéseit, de adójuk mint önkormányzati bevételi forrás nem itt jelentkezik, hanem a fővárosban, hiszen ott állandó lakosok.

Minden agglomerációs kistérségben gondot okoz az üdülőövezetek hulladékkezelése, a hulladéknak a települések belterületétől eltérő gyűjtése és szállítása. Sok esetben csak időszakos a hulladék gyűjtése, szállítása, ezért az önkormányzatok gyakran a több ponton kihelyezett konténereket részesítik előnyben. Emellett gondot jelent a hulladékkezelés szolgáltatási díjak beszedése.

Ez részben kapcsolódik a hétvégi kertekhez, hiszen az üdülők a fővárosban keletkezett hulladékukat gyakran személygépkocsiba rakva szállítják ki és helyezik el az árkokban, erdőben, mezőkön, utak mellett. Ez a jelenség akkor is megfigyelhető, amikor átutazóban a főváros határában szabadulnak meg a zsákoktól. Az önkormányzatoknak komoly költséget jelent az ilyen "önkéntes" lerakók felszámolása. Ez részben a jelenlegi hulladékkezelési rendszer hibáira vezethető vissza, részben a budapesti lakók negatív hozzáállásának az eredménye, miszerint a fővárosiak az agglomerációt nem érzik magukénak.

Az agglomeráció nem válhat Budapest hulladékgyűrűjévé

Budapest vagy agglomeráció? Rekreációs övezet, hétvégi telkek, turisták által látogatott helyek vagy szemétgyűrű a főváros körül? Sorolni lehetne tovább a kérdéseket. Vajon létezik-e megoldás? Kinek az érdekei az elsődlegesek?

Az agglomeráció településeinek vezetői tisztában vannak azzal, hogy Budapest hulladékkezelése eddig sem és a jövőben sem csak a főváros problémája. A kérdés megoldása nem az agglomeráció feladata. Mivel az ország lakosságának egyötöde él Budapesten, valamint a főváros a legnagyobb idegenforgalmi központ az országban, az itt jelentkező hulladékproblémát országos problémaként kell kezelni.

Általánosan elmondható, hogy az agglomerációs települések nem kívánnak a területükön semmilyen hulladékkezelő létesítményt, melybe a fővárosból szállítanak, mivel a jelenlegi lerakónál sincs biztosítva az optimális megközelítés, valamint nem tisztázott a régi lerakók környezetre gyakorolt hatása sem.

Nehezen elképzelhető az agglomeráció számára, hogy akár egy korszerű hulladéklerakó összefér az agglomeráció rekreációs szerepével. A Főváros eddig mindig erőből közeledett az agglomerációs településekhez, ezzel nem ismerve el a térség sokrétű szerepét. Fontos, hogy mind a főváros vezetése, mind az ott élők megértsék e problémát, és magukénak érezzék az agglomerációs kistérségeket is mint a fővárost körülvevő zöld övezetet, és ne tekintsék potenciális hulladék-, valamint illegális hulladéklerakónak. Hangsúlyozni kell a főváros és az agglomeráció egymásrautaltságát, partneri kapcsolatot kell kiépíteni minden téren.

Az agglomeráció települései nem kompenzációt várnak, melyre példa a Dunakeszi környezetvédelmi alapjába juttatott 99 millió Ft, hanem aktív együttműködést azzal számolva, hogy azt az önkormányzatok csak a saját hulladékuk részarányának megfelelő mértékben tudják elképzelni.

Mi a megoldás?

A főváros és az agglomerációs kistérségek hulladékgazdálkodási koncepcióját, programjaikat össze kell hangolni, regionális összefogásra van szükség.

Egy 15-20 évre szóló hulladékgazdálkodási koncepciót kell készíteni a fővárosnak. Bármely új hulladékgazdálkodási rendszerre való áttérés, így a szelektív hulladékgyűjtés bevezetése is, hosszú időt vesz igénybe, nyugat-európai tapasztalatok szerint 10 évnél is tovább tarthat. Első helyen kell szerepelnie a megelőzésnek, a hulladék mennyiségi csökkentésének, majd az újrahasznosításnak. A hulladékgazdálkodási koncepció kialakításánál és megvalósításánál kiemelt szerepet kell kapnia a partnerségnek, a regionális összefogásnak, az aktív együttműködésnek, a magas szintű kommunikációnak. Így az agglomerációs kistérségek csak a nagyságuk és jelentőségük mértékében kapjanak szerepet a főváros hulladékkezelésében a főváros és az agglomeráció települései között. Ennek az együttműködésnek tartalmaznia kell a jelenlegi lerakók rekultivációját, környezeti állapot vizsgálatát, folyamatos ellenőrzését, monitorozását.

A hulladékgazdálkodási rendszer tervezésénél, kialakításánál az EU irányelvek mellett fontos a helyi sajátosságok vizsgálata és figyelembe vétele. Támogatni kell a piaci viszonyok kialakulását, de a rendszert hosszútávon szabályozni kell. Azaz ki kell alakítani egy korszerű hulladékgazdálkodási rendszert, ahol a gyűjtést, szállítást, feldolgozást, kezelést szektoronként vagy hulladék fajtánként megfelelő biztosítékok mellett más-más cég, vállalkozó is el tudja látni.

Nem szabad megfeledkezni a lakosságról sem, be kell vonni a programok előkészítésébe, tervezésébe, végrehajtásába. Legyen joguk követni a hulladék útját, belépni a hulladéklerakóba, más kezelő létesítményekbe. A lakosság kapjon folyamatos információt, iratbetekintési jogot, vehessen mintát, kezdeményezhessen vizsgálatot. ?gy a hulladékkezelő létesítményekkel szemben megnövekedhet a bizalom, nem tekintenek rá úgy, mint a régi, szemetes lerakókra, gödrökre.

Összefoglalás

Budapest hulladékgondjai nem a fővárosé, nem a fővárosé és az agglomerációé, hanem országos probléma, amely fővárosi és fővároson kívüli megoldást igényel. Egyben egy korszerű Budapesti hulladékgazdálkodási koncepció jó példát mutathat a regionális megoldásokra, partnerség kialakítására, amely elősegítheti hazánk más településein, területein, nem ekkora nagyságú, de hasonló jelentőségű együttműködések kialakulását. Így a fővárosiak felelőssége a hulladékgazdálkodási koncepció kialakításánál és megvalósításánál túl nyúlik a főváros, valamint az agglomeráció határán.

 Felhasznált irodalom:

Hartman M. (1999): Budapesti agglomeráció hulladékgazdálkodási érdeke és az együttműködés lehetőségei a fővárossal (tanulmány, készült a BAFT megbízásából)