Bizonyára az őszről mindenkinek a jól bevált "tökös" ételek jutnak az eszébe. Nem is véletlen, mivel nyakunkon az ősz és a halloween és ilyenkor mindent tökből szeretnénk elkészíteni. 

Igazából nem is a sütőtökről szerettem volna írni, de ha már a halloweennál tartunk, érdemes tennem egy kitérőt. Ha mindenféleképpen szeretnénk mosolygó - vagy inkább vicsorgó - töklámpást a szobánkba, akkor ne feledjük, h a kifaragott tök belseje és a héja is megmosva értékes ízanyag, melyet fel tudunk használni levesekhez, vagy magában a sütőbe bedobva finom sült tök készülhet belőle. Persze ne feledkezzünk meg a tökmagról sem. Lemosva és szobahőmérsékleten kiszárítva önmagában is finom rágcsa, de a leveshez is jó feltétnek.

Térjünk vissza az eredeti témához, ami ezesetben a dió. Hogy mennyire egészséges, arról itt olvashattok bővebben.

Kevesen szeretik, de ha magunk törjük, talán a befektetett munka miatt finomabb a csonthéjas. Kevesen tudják, de a dió mégfinomabb ha megpirítjuk, mert ilyenkor előjönnek belőle a jótékony olajok, és a héját is könnyen le lehet morzsolni. Készíthetünk belőle gundel palacsinta tölteléket, diós piskótát, dióhabot, de ha az egyszerűség felé hajlunk, akkor sajtok, gyümölcsök mellé is fogyaszthatjuk vagy díszíthetünk vele süteményt, szórhatjuk salátára, tölthetünk, panírozhatunk vele húst, vagy akár megfőzhetjük, és szirupnak és fagyinak is isteni. Ami személyes kedvencem az a tört dióskaramell, nincs másra szükségünk mint cukorra, pici sóra és dióra. Desszertekre, krémlevesekre szórva ajánlom, akár csak pirított tört dióként is, mondjuk egy sütőtök krémlevesre.

Ha pedig mindehhez nincs semmi kedvünk akkor Karácsonyig szobahőmérsékleten eláll, de a legegyszerűbb, ha egy az egyben lefagyasztjuk, és akkor biztos, hogy nem fog megavasodni.

Brigi